Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
bullseye
Részemről még mindig tart az indie áradat, bár ezt korántsem panasznak szánom. Sőt kimondottan jó móka kisebb, egyedi ötleteket felvillantó játékok között váltogatni. A hét nagyja a Rogue Lordsszal telt, iszonyatos taktikázások (és káromkodások) közepette, de most már ide-oda ugrálok egy akcióparódia, egy iparosszimulátor meg valami nehezen meghatározható furcsaság között. És ha kellően szorgos kismókus voltam a szöveg megírása és megjelenése között, akkor talán lesz időm Yakuzálni magam egy kicsit hétvégén, mert ha jól rémlik, még csak a 4. fejezet elején járok.
Illetve, az októberben szokásos „nálunk mindenszentek van nem Spooktober” keretein belül azt tervezem, hogy a közeljövőben kipróbálok pár horrorabb játékot (Resident Evil 7, Prey, stb.). Bár ez általában csak annyit jelent, hogy 10-15 perc pánik után törlöm, és iszok két liter vizet folyadékpótlásnak. Nemrég egy haverom a Kill it With Fire-t ajánlotta a listára, mert az szerinte majd segít kicsit a pókiszonyomon is. Hát, most kiderül, hogy tényleg kedvel, vagy ez csak egy jól előkészített bosszú valamiért.
wilson
Az önfeledt táncolásnak vége, a Lost Judgmentben legalábbis mindenképp, a történet a játék felétől ugyanis olyan komor fordulatot vett, hogy nem tűnik ildomosnak elveszett állatokat keresni, vagy a robotligában versenyezni. Ez pedig kellő motivációt adott ahhoz, hogy a történet végére érjek a héten, megpróbálva visszakanyarodni a mellékes feladatokhoz ennek végeztével. Legalábbis ez lenne az ideális: csakhogy a sietés másik oka a pénteki Metroid Dread, ami számomra az év egyik legjobban várt megjelenése, és értelemszerűen a teszt miatt is muszáj, hogy minden figyelem rá összpontosuljon. Elképesztően jó év, nagyon jó ősz ez – és most már lassan számolhatom vissza a napokat a Shin Megami Tensei V-ig is!
Trau
Van, amikor az embert úgy kikészíti a munkahét és benne egynémely személyek, hogy csak ölni akar. Egyszer csúnyán, véresen, cafatokra tépősen, máskor pedig finoman, elegánsan, bosszút állva. Na, én utóbbi szándékkal táraztam be magamnak a Partisans 1941 nevet viselő remekművet, amit már a múltkor is nagyon szerettem. Szép óvatosan, bokortól setét zugokig lopakodva fogom mindenkinek elvágni a torkát, netalántán házi készítésű aknácskáimmal átküldve egy egész német őrjáratot a Walhalla érkezési oldalára és közben kellemesen, veszélytelenül kieresztem a gőzt. Pont ez kell most nekem…
Dzséjt
Bár ezt a hétvégét egy utazás kurtára szabja, a héten elkezdtem játszani az Alan Wake Remastereddel, és, ha csak egy kicsit is, de talán vasárnap este is belefér majd egy-két óra. Régi nagy kedvencem, anno PC-n rengetegszer kijátszottam az eredeti játékot, és ez a program volt az oka annak, hogy később a Controlra is beruháztam – ami még nagyobb kedvenccé vált. Ugyanakkor évek óta nem játszottam az Alan Wake-kel, a Control óta pedig egyáltalán nem, így nagyon nagy élmény úgy végigvinni a játékot, hogy már ismerem Jesse Faden kalandjait és Mr. Wake sorstársainak későbbi életét.
Meg nem utolsó sorban, rengeteg dologra már nem is emlékeztem, így az Alan Wake Remastered nem csak azért ad újszerű élményt, mert nagyon szépen fel lett újítva a játék, hanem azért is, mert rengeteg dologra újra rácsodálkozhatok. Például nem is emlékeztem, hogy ebben a játékban lehetett autót vezetni.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk e heti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
