[Hétvégame] Ezzel játszik a PC Guru

Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.

Bullseye

Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy az egész nem az én hibám! Én tényleg teljesen el akartam már végre kezdeni a Yakuzát, de a kutya megette! Na jó, valójában csak sok volt az egyéb megnézendő játék, meg a klasszikus munka. Ráadásul megjelent a Psychonauts 2, erről pedig rögtön eszembe jutott az eredeti, amit annak idején elkezdtem, de valahogy félbemaradt (ez is), szóval itt lenne az ideje pótolni. Talán valakinek az agyában arra is választ kapok, mi okozza nálam ezt az állandó halogatást, mert őszintén remélem, hogy Kiryu nem csúszik át újévi fogadalomnak, de már ezen sem lepődnék meg.

Viszont legalább azt betartottam, hogy kipróbálom a Twelve Minutes-t. Na azt meg kár volt. Ha próbálok spoilermentesen fogalmazni, nem feltétlen értek egyet azzal, hogy az utolsó, váratlan, felesleges és sokkoló/szánalmas/gusztustalan fordulat *csak* a fordulat kedvéért lett hozzátoldva az amúgy már lezárt, csak nem túl maradandó történethez. Úgy érzem inkább egy másik játék alapján próbálták a történetet kerekíteni, rövidebb formában, de nem igazán értették meg, ott miért működött valami távolról hasonló fordulat. Valamint azt is elfelejtették, hogy filmekben és sorozatokban azért szerepelhet ilyesmi néha, mert másokkal történik, akiket csak nézünk, és nem velünk, mint aktív szereplővel. Hát, ez jó talányos lett, szóval az én lelkemen szárad, ha valaki kipróbálja a játékot, hogy értelmet nyerjen, aztán kiborul. Bocs!

Trau

Egy nagy klasszikushoz nyúlok vasárnap vissza: végre (45 évesen, LOL)  szereztem kormányt és pedálokat, úgyhogy feldübörögnek az orosz és amcsi nagyvasak motorjai, dúrja majd a dagonyát a nagy Tatra vonatóm és pattogok a bigfootnak átépített UAZ-zal a sziklákon – Snowrunner 4eva. 

Béke, nyugalom, a borulások miatti káromkodások. Koromfelhők a gázfröccsök után, batárhosszú csövek feldaruzása a félpótra, erdészeti faszállítás a tajga közepén, titkos és eldugott fejlesztések keresése a térképeken. Mi kellhet még a teljes kikapcsolódáshoz?

bodak

Rég volt már, hogy a rovatba írtam volna, egyéb elfoglaltságaim miatt sajna nem igazán alakultak úgy a hétvégék, ahogy azt szerettem volna. Most valami rejtélyes oknál fogva azonban úgy fest, hogy legalább egy napom lesz, amikor pár órát tudok áldozni a hobbinak, sőt már hét közben akadt. Egyik régi-új napirendi pont a Quake teljes végigjátszás folytatása, újfent pedig már achievement is jár érte, a virtuális vállveregetés pedig elvetemült rajongóként nekem megér még egy végigjátszást Nightmare fokozaton is. 

Hét közben előkerült még az Evil Genius 2 is, és mivel a megjelenés óta már számos átalakításon estek át a rendszerei, úgy döntöttem, hogy teljesen az elejéről kezdem. Vörös Iván világuralmi törekvései eddig kifejezetten jól alakulnak, még ha anyagi helyzete nem is túl rózsás pillanatnyilag, és a kutatás-fejlesztés részleg tagjait ordítozással, halálos fenyegetésekkel és földbedöngöléssel kénytelen motiválni. De senki sem állította, hogy Gonosz Géniusznak lenni könnyű lesz…

wilson

Egészen fantasztikusan sikerült összehangolni ezt a hetet, csütörtök este ugyanis sikerült a No More Heroes III végére érnem, így nem csak Travisnek inthettem búcsút, de végre nekiláthatok a tesztnek is, most, hogy már láttam a történet végét. Nem mondom, hogy nem volt egy erőltetett menet, de... erről majd a tesztben. És miért a remek időzítés? Mert csütörtök este jelent meg a Pathfinder: Wrath of the Rigtheous, amely egyértelműen a legnagyobb falat az egész őszi kínálatban, és kissé rettegve vártam, mert féltem, hogy rá fog csúszni a Psychonauts 2 / No More Heroes III tesztelési ablakra, de nem így lett. Most már csak az nyomaszt, hogy miként fogok tudni elegendő játékidőt belerakni, mert a tesztig hátralevő óra is ketyeg..

Dzséjt

A héten végre volt egy kis időm szórakozásból is foglalkozni a videójátékokkal, így elővettem a Metro: Exodust. Nagy kedvencem, bár viszonylag sokára próbáltam ki, de azóta is rendszeresen bejárom az Auróra rögös útvonalát. Ugyan az első két Metrót is nagyon jó játéknak tartom, mégis ez a kedvencem a sorozatban, mert ebben kitágul a világ és sokkal jobban meg lehet ismerni a szereplőket. És mivel szeretek vonatozni, kifejezetten élvezem az Aurórán játszódó, családias jeleneteket.

De a hétvégére azt hiszem, magam mögött hagyom az öreg gőzöst – e sorok írásakor éppen az éj leple alatt osonok át a Tajgán –, ám a Metro világát nem. Merthogy ez a nagyszerű játék kapott két kiváló DLC-t is, amikre pont sort keríthetek a hétvégén. Ezek közül is főleg a The Two Colonels-t várom, amely bár lineáris, egy érzelemdús mesét tár elénk a novoszibirszki metró túlélőinek életéről, egyben még inkább elmélyíti úgy a Metro Exodus végét, mint a Metro-univerzumot. Ezt követően pedig remek lezárás lesz a Moszkvában rekedt amerikai tengerészgyalogos, Sam történetének a befejezése a Sam's Story-ban, ami egy könnyed, a Metro Exodus nyitott világú szakaszait megidéző kaland. Szóval ez ilyen DLC-zős hétvége lesz, mert ezen kiegészítők esetében a 4A Games bizony megdolgozott a pénzéért, és érdemes elütni velük az időt.

Ez lett volna Hétvégame rovatunk eheti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?