Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
Böjti
Bár a héten Back 4 Bloodoztam is, illetve érzek némi ingert a Cris Tales időmanipulálós RPG-jéhez, de miközben tűkön ülve várom az Alien-játékot, már most készítem a lelkem az őszi Forza-őrületre. Emiatt az utóbbi időben, így hétvégén is a Forza Horizon 4-et nyomatom, azon belül is az elmúlt félévben, de lehet, hogy egy teljes évben kihagyott tartalmakat pótolom. Xbox Series X-en eleve remek az élmény, a betöltésre negyede annyi időt sem kell várni, ráadásul a látvány is fel lett tolva, hogy még élvezetesebb legyen a mindenféle járgánnyal repesztés.
Ráadásul rákattantam a hegyek-völgyek közötti futamokra, amihez egy klasszikus Subarut is sikerült bevetni, így teljessé téve az élményt. Nem mellesleg miért nem mondta senki, hogy a LEGO-versenyzés ennyire mókás? A nyitány például elképesztően ötletes és látványos, ahogy a sivatagon is áthajtunk, a rengeteg csontváz között, a part mentén pedig a kalózhajók horgonyoznak. A Forza Horizon nagyszerű játék, ami az autóversenyek kedvelőinek rengeteg tartalmat kínál, változatos helyszíneken, komoly járműparkkal és mindenféle egyéb elfoglaltsággal, ami jelentősen kitolja a játékidőt. Kíváncsian várom az első újgenerációs Forza Horizon-epizódot, ami remélhetőleg mindenben többet nyújt majd. De addig is, mennem kell, mert várnak a vetélytársak, hogy beelőzzem őket.
SteelSaint
Nálam ezen a hétvégén a Lawn Mowing Simulator fog pörögni teljes fordulatszámon. Igen, nem írtam el, tényleg füvet fogok vágni, még ha csak virtuálisan is. Igazából engem is meglepett a dolog, de azt kell mondjam, hogy a Skyhook Games alkotása kifejezetten izgalmasra és szórakoztatóra sikeredett, avagy néhány ügyes megoldásnak hála a gyep karbantartása rég volt már ennyire adrenalindús feladat. Persze azért a játék közel sem tökéletes (akik például nem szeretik a munkaszimulátorokat valamennyire, tuti a falra másznának tőle), de a maga módján nagyon kellemes tud lenni, és még a szomszéd sem fog üvöltözni velünk, ha vasárnap reggel hétkor nekiállunk levágni a füvet – legalábbis amíg így, virtuálisan tesszük.
Emellett egy másik program is előkerül majd, de szerintem az jelenleg olyan szinten titkos, hogy komoly bajba kerülnék, ha beszélnék róla, szóval egyelőre legyen elég annyi, hogy ez a játék már a fűnyírásnál komolyabb témákat dolgoz fel. Aztán hogy ez előny vagy hátrány, az majd elválik.
wilson
Kezdem magam úgy érezni, mint Bill Murray az Idétlen Időkigben. Mintha mindig ugyanazt a történetet írnám meg, minimális változtatással. A Patron után – sőt, igazából már előtte – a szokásos paralízisbe estem, ami akkor szokott előjönni, ha masszív játékidejű játékra várok. És mivel az a fajta a kedvencem, ezért ez elég gyakran elő szokott jönni. A helyzetet bonyolítja, hogy 3 ilyet is bevállaltam tesztelésre, melyek gyakorlatilag egymás nyakán jelennek meg, így egyszerűen nem mertem semmibe belekezdeni vagy folytatni, így könnyes szemmel, de letettem a The Great Ace Attorney-t és a NEO-t, az augusztusi tervem két sarkkövét, és a helyüket némi csapongás után kitöltöttem a... Pokémon Unite-tal.
A "na belenézek egy pár percre, milyen lett" volt a kezdeti a terv, a "naponta két órát játszom, egyet reggel munka előtt, egyet utána" pedig a végeredmény. A Unite ugyanis jó: a legegyszerűbb MOBA, amivel valaha játszottam, de 10 percre korlátozott meccsidejével pont olyan kis adagokban adja a MOBA-élményt, hogy az nem fekszi meg a gyomromat, és nem rabolja el minden időm. A litmusz-teszten is átment: két meccsenként tuti van minimum 1 AFK-s, vagy olyan, akinek fogalma sincs, hogy mik a szabályok, vagy mit kellene csinálni. Pont, ahogy (nem) szeretem. Közben pedig beesett az egyik nagy tesztelnivaló – de kiléte maradjon egyelőre titok!
Zoo_Lee
A héten játékelőzetesek böngészése közben akadtam rá az Aragami 2-re, és egyrészt lenyűgözött, másrészt megdöbbentett, hogy egy ennyire ígéretes játéknak mégis hogy hagyhattam ki az első részét? Több se kellett, átfutottam, melyik digitális platformon érhető előfizetés vagy bundle részeként, feltelepítettem, és örömmel nyugtáztam, hogy még magyar feliratot is kapott, most pedig durván az alapjáték harmadánál tartok. (Az eset kapcsán az is megérne egy misét, hogy az előfizetéses megoldások, a Humble Choice, a Game Pass és hasonlók hatására a játékvásárlás mennyire megváltozott.)
Nem hibátlan, akadtam szép számmal bugokra, és előfordult, hogy checkpointot kellett újraindítanom, mert átestem a pályán. A checkpointok elhelyezése eleve hagy maga után némi kívánnivalót, a lopakodós/lesből támadós játékmenet azonban az árnyékmágia egyre bővülő eszköztárával, illetve az ezzel párhuzamosan növekvő kihívással egy nagyon kellemes és szórakoztató kombót alkot. Ezek után még jobban várom a második részt. Emellett ugyan nagyon vegyes véleményeket hallottam róla a múlt hétvégi első benyomások kapcsán, de tervezem kicsit próbálgatni a Back 4 Blood nyílt bétáját is
bullseye
Az elmúlt (két) hét tartalmából: végre visszaszereztem/befejeztem a Controlt, bár – ahogy vártam is – az Alan Wake féle sötétes szekciókat eléggé utáltam. Erre még a Foundationben is volt egy, ahol ráadásul gyűjtendő cucc rejtőzött a macskafülhöz. A Yakuzának végül nem tudtam nekivágni munkák miatt, így a SNKRX tartotta bennem a lelket (amiben szépen haladok a profi liga felé), meg egy tesztelendő RPG-taktikai hibrid.
És mivel könnyen elterelik a figyelmem a csillogó dolgok, ezért esélyesen még most sem Kazuma Kiryu lesz a hétvége sztárja, hanem Master Chief, mert több általam követett csatornán is felbukkant a Halo, amiről eszembe jutott, hogy csak az első részt vittem végig, és azt is milyen sok éve már. Itt az ideje tehát megismerni a teljes történetet. Ráadásul ugye Game Pass shillként muszáj megemlítenem, hogy ott az egész sorozat elérhető, így majd váltogathatom a Yakuzával, mikor melyiknél kell majd egy kis szünet. Már persze, ha rá tudom venni a rendszerem, hogy ne a C:/-re próbálja hiába letölteni a csomagkapcsolás miatt kötelező 133 GB-ot, mert ott nincs ennyi helyem. Kétlem, hogy a sorozat bármely főellenfele idegesítőbb lehet, mint a Microsoft Store.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk eheti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
