Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
Britpopper
2017 meglehetősen erős év volt a Ubisoft számára. Teljesen újragondolták az Assassin’s Creed szériát az Origins képében (ami egyébként mind a mai napig az egyik kedvenc részem), bedobtak egy új IP-t a For Honorral, továbbvitték az elborult szerepjátékos vonalat a South Park: The Fractured but Whole-al, és még a Star Trek rajongóknak is kedveztek a Star Trek: Bridge Crew képében. Mindezek mellett jelent meg a Wildlands, amely a Ghost Recon-játékok világát open worlddé avanzsálta, a helyszínt pedig Bolíviába helyezte, ahol a helyi kartell nagyhatalmú vezetőinek orra alá törhettünk borsot (vagy épp ólmot…mikor, hogy). A mediterrán környezet, a Narcos sorozatot idéző sztori, és a remek kooperatív élmény ellenére a Wildlands mégis megbukott, és ezen a folytatás, a Breakpoint sem tudott javítani.
Ettől függetlenül én minden percét élveztem a Santa Blanca kartell felszámolásának az egészen a tetoválásokig és hajszínig testreszabható „Nomad” nevű karakterrel, és speciális csapatával. A trópusi dzsungelek, kisebb falvak és városok, valamint a járművek vezetésének lehetősége nagyon hosszú időre le tudott kötni, amit jól mutat az is, hogy hónapokkal a játék történetének befejezése után még mindig a Wildlands veszélyekkel teli világát járom, és szedegetem fel a fegyverkiegészítőket, medálokat és dokumentumokat, amelyek teljessé teszik a sztorit – egyébként nagyjából 200 van eldobálva belőlük erre-arra. A hangulat nálam lazán elviszi a hátán, de azt hiszem az időközben kiadott néhány DLC bőségesen elég lesz nekem a Wildlandsből, és továbbra sem merek rámenni a túlságosan negatív irányba fejlődött Breakpointra, hiába is szövi tovább a történet fonalát.
wilson
A címe alapján előbb jutna eszembe Pablo Escobar, mint a feudalizmussal kacsingató középkor, de a Patron bizony ízig-vérig egy városépítős játék, melyben egy maroknyi telepes segítségével kell felépíteni egy virágzó várost. Ez az első három-négy alkalommal álom maradt, miután előbb halálra fagyott a fél lakosság, hogy aztán a következő próbálkozás során az éhínség vigye el őket, de büszkén jelentem, hogy az elmúlt napban már nem csak, hogy nem jelentett gondot a túlélés, de konkrétan a túltermelés kezdett problémát okozni. Most, hogy ezt leírtam, szinte biztos vagyok benne, hogy a következő indításkor mindenkit elvisz a pestis, na de legalább abból is tanulok valamit. Bővebben hamarosan – talán még a következő Hétvégame előtt!
Zoo_Lee
Kövezzetek meg érte, de én továbbra is folytatom a nyári retro maratont a tesztek mellett, csak épp a PC-ről és a DOOM-ról átvándoroltam a klasszikus Sega Genesis/Mega Drive felhozatalra, azon belül is olyan játékokra, mint a Golden Axe-ek és a Streets of Rage-ek. Utóbbinak amúgy is tervezem egy ideje végre kipróbálni a modern platformokra megjelent negyedik részét.
A Genesis/Mega Drive eredetileg kimaradt az életemből, de hála az interneten elérhető rengeteg cikknek, videónak még gamer karrierem első éveiben, úgy 2007-2008 magasságában be tudtam pótolni, miért is volt ennyire jelentős ez a konzol, milyen ikonikus játékokat köszönhetünk neki, a művelődésben pedig hatalmas segítség volt az is, hogy a Sega konkrétan hányféle módon próbálta az évek során továbbra is hozzáférhetővé tenni a klasszikusokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy kimondottan jó lennék bennük (a Golden Axe-t például eddig csak Beginner módban sikerült befejeznem), viszont ha nincs időm nagy játékmaratonokra és csak valami egyszerű, szórakoztató klasszikusra vágyok, a Genesis/Mega Drive könyvtára mindig kéznél van.
Dzséjt
Ezen a héten a tavaly megjelent Mafia: Definitive Editionnel ütöttem el az időt, amiről továbbra is az a véleményem, hogy remek remake-je lett a klasszikus Mafiának. Megtartotta az eredeti játék hangulatát és történetét, de sikerült azt a 2020-as évek elvárásaihoz igazítani. A sztoriba is csak kicsit, érzéssel nyúltak bele a készítők, aminek hála így nem csak gördülékenyebb és néhány ponton logikusabb lett, de kis apróságokkal a Mafia 2-höz és a Mafia 3-hoz is jobban kapcsolódik, ami csak újabb plusz pontot jelentett nálam. Mindennek hála a Mafia: Definitive Edition remek szórakozást nyújt, amihez örömmel térek vissza újra és újra.
Hétvégére pedig egy kicsit messzebbre utazom, ugyanis újra elmerülök a The Outer Worlds világában. Ez a sci-fi RPG remek, könnyed szórakozást biztosít érdekes történetével, színes bolygóival és remek karaktereivel. Bár elég erőteljesen idézi a modern Fallout-játékokat – nem csoda, hiszen a Fallout: Vegast is jegyző Obsidian készítette –, ez cseppet sem hátránya. Összességében nagyon szeretem a The Outer Worldsöt, mert rengeteg felfedezni való van benne, és mindig is szerettem az olyan játékokat, amikben különböző bolygókon kóvályoghattunk.
Bodak
Kicsit fantáziátlan lesz e heti beszámolóm, mert egyetlen játék fogja dominálni az összes szabadidőmet. Enyhe spoilerveszély, de nem embargós, szóval a hatóságok nem jönnek a nyakamra. Név szerint a Back 4 Blood bétája az, amit a magam részéről egy cseppet sem bánok, hiszen egyrészt zombik, másrészt annak idején a szellemi előddel, a Left 4 Dead 2-vel szégyentelenül sok időt töltöttem el, ami nem csak gombócból sok, hanem álmatlan órából is.
Azóta persze kicsit megfakult a vég nélküli zombihentelés emléke, az egészségtelen mennyiségű feketetea fogyasztásról is leszoktam, no meg a reflexek is biztos rozsdásodtak. Vessetek rám követ, de nekem az Evolve alapkoncepciója is tetszett, bár tény az is, hogy maga a játék túl meredek tanulási görbével és túl sok üresjárattal futott ahhoz, hogy a képernyő elé szögezzen. Reméljük most, hogy a suszter maradt a kaptafánál, a móka garantált lesz. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy a félrement próbálkozás után mit hoztak össze a srácok a Turtle Rock Studiosnál – akit pedig érdekel (kit ne érdekelne?!) az rövidesen olvashatja a tapasztalatokat is a PGO hasábjain.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk eheti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
