A Harry Potter-sorozat könyvben legendásan jó – ezt vitatni se nagyon lehet –, filmen igen csak korrekt, játékok terén viszont – általában – eléggé elmaradott grafika, és kissé „mi lehetett volna, ha” érzés kerített minket hatalmába az EA műremekei kapcsán. A cuccok kifejezetten szórakoztatóra sikerültek – bár a korosztályozásnál talán kicsit eltévedtek a srácok, mert az egész sorozat mintha visszafele egyszerűsödött volna –, azonban tény, hogy közel nem voltak ahhoz a ponthoz, hogy akár csak egy-két év múlva is érdemesnek ítéljük őket újrajátszásra. Természetesen a fejlesztőstúdió (akár csak eddig), most is megígért fűt és fát is, azonban, tapasztalt PR-szűrőként, én már csak annak hiszek, amit látok. Hát, most megláttam.

Harry Potter varázslatos világa
Harry Potter 5 demonstrációAz új rész több szempontból is különleges, és ezt már a demonstráció alapján is megítélhetjük. Külcsín terén most először új generációs, modern motor duruzsol a program alatt, és ezt bizony meg is látszik: a főszereplők még soha nem néztek ki ilyen élethűen, Roxfort pedig most tényleg méltó módon debütál egy virtuális változatban: nagy felbontású textúrák, lenyűgöző DX9-es effektusok tucatjai töltik meg élettel a digitális világot. Arra a bizonyos i-re pedig a zene teszi fel a pontot: remekül illeszkedő, a filmek hangulatvilágát idéző muzsikák szólnak végig a program alatt.

A technikai részletek kapcsán azonban feltétlenül meg kell említeni valamit: bár a grafika már nem tükrözi egyértelműen, hogy konzolkonverzióról van szó, az irányítás sajnos igen. A játékban szabadon választható varázslatainkat alkalmazhatjuk, ezeket pedig az egérrel való vad gesztikulálás során aktiválhatjuk – ez pedig gyakorlatilag a Godfather egér-bunyójánál is szánalmasabb hadonászást jelent. Az, hogy a varázslást így közelebb hozták, korrekt gondolat volt, azt, hogy azt, ami analóg karon kézenfekvően működik, így belekényszerítették a PC másodlagos perifériájába, nos, az már kevésbé volt korrekt gondolat.

(Majdnem) arra mész, amerre csak szeretnél
Harry Potter 5 demonstrációSajnos a demó amúgy röhejesen rövid lett – az ember mire alaposan kibámészkodja magát, már szól is a beépített jelzés: lassan lejár az időkorlát. A cucc mechanizmusa azonban meglepően összetettnek látszik: nyitva áll előttünk Roxfort jó része, menet közben pedig beszélgethetünk a diákokkal, vagy éppenséggel „küldetéseket” találhatunk. Az egész játék kísértetiesen emlékeztet egy „álom-szerepjátékra” (olyan Harry Potter programra, amely, Gothic vagy éppenséggel Oblivion mintára teljesen szabad kezet kapnánk), azonban pár perc aktív gombnyomogatás után a deli játékos észreveheti: a szabadság jó részt illúzió, minden a bekészített szkripteken múlik. Természetesen nincs ezzel gond, soha, senki nem állította, hogy RPG-t készítenek az ötből, az agyonrendezett jelenetek ráadásul ügyesen keltik egy élő világ illúzióját, és ez még akkor is korrekt, ha maga a program esetleg nem lép túl elődein.

Harry Potter 5 demonstrációMárpedig ránézésre túl fog jutni. Ha az ember megszokja a rakoncátlan egeres kezelést – és vállalja, hogy méregdrága perifériáját az asztallapon, Harry Potterezés közben veri szét –, és ha a fejlesztők következetesen görgették tovább a „nyitott Roxfort” ötletét, akár még egy igen emlékezetes játék is lehet ebből, ami, szemben az előzőekkel, akár többszöri végigjátszásra is érdemes lehet. Természetesen vannak rejtett extrák, a bemutatóban pedig láthatjuk az egyik minijátékot (a köpkövezést) is, szóval ránézésre még tartalmas is lesz. Én izgatottan várom a teljes programot, ti pedig magatok is megnézhetitek a cuccot: letölthetitek szerverünkről. A rajongóknak ezt mindenféleképpen ajánlom, de azoknak is, akik eddig sem futottak el sikoltva a program elől: üde színfolt az eddigi részek között.