Harrison Fordot elsősorban nem a remek színészi teljesítménye miatt szeretjük: hanem egyszerűen azért, mert ő Han Solo és Indiana Jones. Ez a két tényező már bőven elég ahhoz, hogy örökre a halhatatlan hollywoodi sztárok között emlegessük, bár pályafutása során számos más remek filmben is szerepelt, és természetesen a vígjátékok műfajába is belekóstolt. Most épp a Ted Lasso alkotóinak új sorozatában, a Direkt terápiában láthatjuk, és ennek a szériának a második évadával kapcsolatban készített a Vanity Fair egy interjút Forddal, amiben többek közt megkapta azt a kérdést is, hogy mi motiválja, hogy nyolcvanon felül folytassa a színész-szakmát.
„Oh, hát én ennek az egésznek alapvető emberi kapcsolatokat köszönhetek. Együtt ötletelhetünk olyan emberekkel, akik igen tehetségesek és igen sok tapasztalatuk van. Remek móka ezekkel az emberekkel együtt dolgozni” – válaszolta Ford.
A színész Jason Segellel együtt játssza a Direkt terápia főszerepeit. A karakterek pszichoterapeuták, és Segel figurája éppen az elhunyt feleségét gyászolja a történet kezdetén. A gyász egyszerre hozza ki belőle a legjobbat és a legrosszabbat is, mivel átlép bizonyos határokat és megosztja az érzelmeit, saját, őszinte gondolatait a pácienseivel. Persze ebből számos vicces és kevésbé vicces pillanat nő ki, és természetesen Ford is a humoros oldalát villantja meg az alkotásban, már nem először a karrierje során.
„Szerintem minden, amiben eddig szerepeltem, az komédia. Bizonyos értelemben igen, még A kis szemtanú is, mivel minden esetben a poénok azok, amelyek meglepik a nézőt, legyen az egy komoly film vagy egy streaming komédia. Megragadni az adott szituáció humoros oldalát: a legtöbb esetben ez biztosítja számunkra a túlélést. Én olyan, általam játszott karakterekbe szeretek energiát fektetni, akiknek megvan a maguk humorérzéke. Szerintem mindenkinek van ilyen, még ha alapvetően nem is vicces.”
Ford egyébként két dolog miatt vonzódik a komédiához, egyrészt a családi örökségből, másrészt pedig a saját jelleméből adódóan.
„Mindig is élveztem a humoros dolgokat. Imádtam a vicceket. Imádom azt, ahogyan a viccek felépülnek. Az apám nagy mókamester volt. A játék a szavakkal és az ötletek, amelyek meghúzódnak a viccek mögött, mindig is izgalommal töltöttek el. Amikor azon morfondíroztam, hogy a színészi pályára lépek, akkor mindkét irányvonal érdekelt: a komoly dráma és a vígjáték egyaránt. Úgy esett, hogy mindkettőt művelem, nem is igazán teszek különbséget köztük. Ugyanannak a színésznek a fejével gondolkodok a poénokról, mint egy komoly vagy érzelmes jelenetről. Han Solo például mélyen elkötelezettje volt annak, hogy mindent ignorál. De ha nem lenne a sajátos humorérzéke, akkor bizony a nézők nem találnák olyan szórakoztató karakternek. Nincs szükségem bátorításra. Tényleg elég bohókás vagyok én alapból is. Ám ha olyan emberek társaságába kerülök, akikről tudom, hogy maguk is szeretnek bolondozni, akkor félretesszük a szabályokat. Imádok mókázni. Imádok olyan emberek közelében lenni, akik jól érzik magukat. Nem szeretek túl komoly lenni.”
A képek forrása: The Hollywood Reporter, Vanity Fair
