Márpedig épp ilyen projekt a Harold, a Moon Spider Studio első játéka. A floridai Key Biscaine-ben, Miami belvárosától negyedórára székelő független csapat olyan figurákból alakult 2009-ben, akik az EA, az Eden Games és az Ignition, illetve a Dreamworks, a Disney, a Pixar és a Studio Ghibli csapatát erősítették korábban, így olyan címek találhatók a portfóliójukban, mint az Aladdin, a Szuper haver (Iron Giant), a Neon Genesis Evangelion vagy a Vadon hercegnője (Princess Mononoke). Ráadásul a szarkazmus sem áll távol tőlük, hiszen a hivatalos oldalon található bemutatkozás így kezdődik: „Ha hányingered van attól, hogy folyton azt hallod: »forradalmasítani fogjuk a játékipart«, jó helyen jársz.”...
De miről is szól a Harold? Első ránézésre egy tipikus oldalra görgetős platformcím, amiből ugye manapság Dunát lehet rekeszteni, gyakorlatilag a fél indie-szféra ilyesmit hegeszt. Ám a látszat csal! Nézzétek meg az alábbi videót, aztán elárulom, miért is.
Szóval ha azt hinnétek, hogy az idióta, lakli futót kell terelgetni az adott szinten, hogy minél jobb időt érjen el, tévedtek – a játékos ugyanis a kék kezet vezeti, illetve a villámokat szórja! A sztori szerint a Mindenható Tudás Őrangyal Iskolájának végzősei afféle diplomamunkaként egy futóverseny keretében mérik össze tudásukat; véletlenszerűen kiválasztanak pár halandót, mindegyik kap egy „mentort”, akinek célba kell terelnie védelmezettjét, a lehető leggyorsabban (és lehetőleg úgy, hogy életben maradjon a szerencsétlen). Hősünk, Gabe (ő a „kék kéz”) elég nagy pácba került, hiszen védence, Harold nem éppen az a sportoló alkat, ahogy az a fenti videóból is kiderült, ráadásul az idei pálya tele van halálos csapdákkal... Minden tudásunkra szükségünk lesz, hogy ezt a tökkelütöttet elmanőverezzük a rajttól a célig, megelőzve sokkal rátermettebb ellenfeleit. Az egyes etapokon tehát annyi a feladatunk, hogy a változatos környezetben felépített pályák elemeit kezeljük, előállítva az ideális útvonalat Haroldnak (miután több lehetőségünk is van, ezért gyorsan kell gondolkodni és cselekedni), miközben a megfelelő helyen ugrásra ösztönözzük, vagy épp a sebességét szabályozzuk.
A Harold alapötlete valóban ígéretes, hiszen a klasszikus „side-scroller” platformstílust vegyíti az istenjátékok alapvetésével, stratégiai és logikai fűszerezéssel, puzzle-elemekkel, mindezt ráadásul rajzfilmszerű látvánnyal (nekem elsőre a Herkules ugrott be), dinamikus, gospelkórussal súlyosbított zenével, remek humorral, így minden reményünk megvan rá, hogy 2013 tavaszán PC-n és konzolokon (a platformlista még kérdéses) egy újabb, remek kis indie-címmel gazdagodunk. A hamarosan kezdődő PAX-on egyébként kint lesznek a srácok, így talán láthatunk többet is a cuccból.
De miről is szól a Harold? Első ránézésre egy tipikus oldalra görgetős platformcím, amiből ugye manapság Dunát lehet rekeszteni, gyakorlatilag a fél indie-szféra ilyesmit hegeszt. Ám a látszat csal! Nézzétek meg az alábbi videót, aztán elárulom, miért is.
A Harold alapötlete valóban ígéretes, hiszen a klasszikus „side-scroller” platformstílust vegyíti az istenjátékok alapvetésével, stratégiai és logikai fűszerezéssel, puzzle-elemekkel, mindezt ráadásul rajzfilmszerű látvánnyal (nekem elsőre a Herkules ugrott be), dinamikus, gospelkórussal súlyosbított zenével, remek humorral, így minden reményünk megvan rá, hogy 2013 tavaszán PC-n és konzolokon (a platformlista még kérdéses) egy újabb, remek kis indie-címmel gazdagodunk. A hamarosan kezdődő PAX-on egyébként kint lesznek a srácok, így talán láthatunk többet is a cuccból.
