[Hardver] TP-Link router körkép ‒ mire érdemes lecserélni megöregedett routerünk?

A jó router olyan, mint a tökéletesen illeszkedő apró csavar egy hatalmas gépezet szívében ‒ ha igazán hatékony, akkor a mezei felhasználó észre sem veszi a létezését, ha azonban nem felel meg az elvárásoknak (régi, időről-időre újra kell indítani), folyamatos fejfájás forrása lehet. A Wi-Fi 6-szabvány megjelenésével ráadásul a jó router és a routerváltás a közeljövőben elég égető témakör lesz számos felhasználónak. Mert ugyan csak 2021 februárjában kerül hivatalos kiadásra, az utóbbi egy-két évben (különösen az utóbbi egy évben) egyre nagyobb számmal bukkantak fel eszközök, melyek az új, 802.11ax azonosítóval jelölt szabványnak megfelelően készültek, és bár kompatibilisek a régebbi Wi-Fi-variációkkal is, kapacitásuk teljes kihasználásához igénylik a Wi-Fi 6-os routert, és az általa nyújtott nagyobb sebességét, stabilabb kapcsolatot, kevesebb interferenciát a szomszédos hálózatokkal.

Mi is a Wi-Fi 6?

A TP-Link több routerrel is előrukkolt, melyek már Wi-Fi 6-szabvány alapján képesek kiépíteni a vezeték nélküli hálózatot ‒ ezek közül kaptam lehetőséget, hogy kipróbáljak három különböző modellt ‒ a viszonylag kisebb, egyfajta belépő modellnek is tekinthető AX50-et, ennek felturbózott, izmosabb nagytesóját, az AX73-at, valamint a Deco X60-at, mely a Wi-Fi mesh technológia révén inkább a minél nagyobb terület egyforma jelerősséggel történő lefedésére helyezi a hangsúlyt.

A tesztelés során sajnálatos tényező volt, hogy konkrét Wi-Fi 6-os hardver nem állt rendelkezésemre ‒ egyedül a nemrég tesztelt Acer Predator Triton 500 támogatta a szabványt. De még ezzel sem lett volna túl hiteles a benchmark, a Wi-Fi 6 és a mögötte lapuló technológiák, mint az OFDMA, a MU-MIMO ugyanis akkor mutatják meg igazán az erejüket, ha minél nagyobb sávszélességű internettel és minél több csatlakozó eszközzel, valamint egy épületen belül több, régebbi szabványok esetén potenciálisan interferáló hálózat mellett kell teljesíteniük. A routerek tesztelése során így inkább azt próbáltam meg tesztelni és figyelembe venni, hogy ha elérkezik a váltás pillanata, és úgy döntötök, hogy ideje Wi-Fi 6-ra átállítani az otthoni hálózatot, melyiket érdemes választani a három típus közül.

Antennák mindenhol

Első versenyzőnk tehát az AX50, mely 260,2x135x38,6 mm-es méreteivel, 4 antennával, 1 WAN, 4 LAN, 1 USB porttal készült, kapacitásait tekintve pedig 5 GHz-es frekvencián 2402 Mbps, 2,4 GHz-en 574 Mbps sebességet ígér (melyek mindegyike meghaladja az itthoni internetem 500 Mbps sávszélességét). Telepítése meglehetősen egyszerű a mellékelt kézikönyv alapján: mindössze áramtalanítanunk kell a modemet, csatlakoztatni a WAN porton keresztül a routert, majd újraindítani mindkettőt és a router alján elhelyezett inicializáló adatok alapján máris indulhat a konfiguráció, akár böngészöből, akár okostelefonról, a TP-Link hivatalos alkalmazásáról. A telepítés teljesen zökkenőmentes, nagy valószínűséggel még azok is boldogulhatnak vele, akik korábban esetleg ódzkodtak a Wi-Fi konfigurálástól, mivel a készülék automatikusan felismeri a modemtől kapott internet típusát, és pár percen belül máris bevetésre kész. Az egyetlen ok, ami miatt érdemes mégis inkább a TP-Link appot választani a konfigurációhoz, az a különböző extra HomeCare-funkciók beállítása, melyek a jelek szerint csak ezen keresztül érhetőek el: szülői felügyeleti eszközökkel blokkolhatjuk a hozzáférést bizonyos domainekhez, beépített, állítható antivírussal védhetünk ki különböző hálózati veszélyforrásokat, illetve a Quality of Service opció révén lehetőségünk van meghatározni, hogy a sávszélesség felosztásakor melyik eszközöket és azokon belül milyen alkalmazásokat, szolgáltatásokat priorizáljon. Ezen felül megtalálhatjuk rajta a szokásos Wi-Fi felügyeleti eszközöket, konfigurálhatunk rajta VPN-t, az USB csatlakozó révén pedig ad-hoc médiaszerverré is alakíthatjuk, vagy kompatibilis nyomtatót is a hálózatra köthetünk vele.

A sebességteszthez inkább kikapcsoltam az alapból beállított Smart Connect opciót, melynek lényege, hogy a több routertől megszokott, külön SSID-vel sugárzott 5 GHz-es és 2,4 GHz-es hálózatokat egyetlen SSID-vel és jelszóval hirdeti meg, melyek között automatikusan vált, ha a csatlakozott eszköz már nincs elég közel az 5 GHz-es változat stabil működéséhez. A klienseket három helyen teszteltem (régi, nagy belmagasságú, emeletes, gangos épületben vagyunk albérlők): a nappaliban szinte a router mellett közvetlenül, a konyhában, két fallal és durván 6-8 méter távolságra a routertől, valamint a lakáson kívül, a gangon, ahová az alapból használt itthoni routerünk már csak nagyon ritkán ér el. A méréseket minden tesztelt eszközön több alkalommal, a SpeedTest segítségével futtattam, természetesen azonos szervert használva. Az eredmények a következőképp alakultak: a nappaliban az AX50-es durván 220 Mbps letöltési és 24 Mbps feltöltési sebességet produkált (ez némileg jobb annál, mint amit az amúgy használt routerünk produkált), a konyhában az 5 GHz már nagyon gyengén muzsikált, de még így is kisajtolt egy 126/24-es arányt, végül kint a gangon már ugyan a 2,4 GHz-es hálózat is csak minimális erősséggel volt elérhető, egy 16/12-es sebességet még ott is biztosított.

Ezután következett a nagytesó, az AX73, mely némileg impozánsabb méretekkel (275,5x147,2x49,2), hat antennával, valamint szintén egy USB, egy WAN porttal és négy LAN porttal rendelkezik, azonban több funkciót, és az AX50 sebességének közel dupláját (4804 Mbps 5 GHz-en, míg ugyanúgy 574 Mbps 2,4 GHz-en) biztosítja. Telepítése teljes mértékben megegyezik az AX50-essel, ugyanolyan gyorsan és könnyen aktiválhattam, az általa produkált sebességek azonban teljes mértékben megegyeztek a kistesóval, egyedül a hatótávolsága ért el kicsit tovább a gangon (vélhetően azért, mert jellemzően a maximális itthoni sebességünk is inkább 240-300 körül szokott mozgolódni). Az igazán nagy különbség sokkal inkább az új funkciókban rejlik: az AX73-as az 50-es modellhez képest sokkal részletesebb logolással rendelkezik, mellyel könnyebb felmérni és elemezni a hálózat használatát, támogatja a WPA3 titkosítással tárolt, újgenerációs biztonsági kulcsokat. A legnagyobb erősség azonban a OneMesh-szolgáltatás, melynek révén az AX73 képes a kompatibilis routerekhez egy elkülönített csatornán keresztül, vezetékmentesen kapcsolódni és azokat továbbító állomásként használni, így potenciálisan sokkal nagyobb területet lefedni a hálózattal.

A süteményes dobozok

A Mesh pedig kulcsfontosságú eleme a harmadik tesztelt routernek, a Deco X60-nak, mely mind megjelenésében, mind használatában jelentősen eltér a két másik alanytól. A leginkább fehér süteményes dobozokra vagy Amazon Alexakoppintásokra emlékeztető elegáns Deco hengerek a kínált szolgáltatások terén egyfajta átmenetet képeznek a már kielemzett készülékek között: az AX50 sebességét ígérik, támogatják az összes HomeCare-szolgáltatást (gyerekzár, vírusirtó, QoS), a Wi-Fi 6-ot, a WPA3-as titkosítást, extraként kompatibilisek is az Amazon Alexával (hogy ez pontosan mit nyújt, azt sajnos nem tudtam kipróbálni), viszont USB port, médiaszerver-támogatás nincs, a Smart Connect kikapcsolását sem engedik, dobozonként pedig mindössze két hálózati csatlakozó kapott helyet rajtuk. A Deco legfőbb szolgáltatása a hihetetlenül hatékony Mesh-technológia: kompatibilis eszközök (elsősorban más, ám akár különböző generációkból származó Deco dobozok) révén a lehető legnagyobb területet lefedni ugyanazzal a jelerősséggel és sebességgel. A csomagban két Deco kapott helyet, ezek közül az egyiket közvetlenül a modemre kell kötni a mellékelt Ethernet kábellel, míg a másikat az aktiválást követően csak egy konnektorba dugni, és párosítani a Deco saját, külön appján keresztül, melynek használatához szükséges egy TP-Link fiók is. A telepítés az appon keresztül gyors és intuitív, bár közel sem mentes a különböző anomáliáktól. Az első Decot például még javában konfigurálás alatt állónak jelezte, amikor más eszközök már aktívnak találták a Wi-Fit és csatlakozni is tudtak rá, a második Deco csatlakoztatásakor pedig ugyan megtalálta és el is kezdte párosítani, az app szerint a folyamat beakadt, annak ellenére, hogy a Decok szerint minden a legnagyobb rendben működött. Majd az újraindítását követően az alkalmazás úgy jelezte, mintha hibaüzenet nélkül végigment volna minden.

Jóval nagyobb anomáliák jelentkeztek a sebességmérés során: bárhol is végeztem a teszteket, a Deco appon belüli sebességmérő, mely szintén a SpeedTest szolgáltatását integrálja és engedi a szerver kiválasztását is, 480-500 Mbps le-, és 24 Mbps feltöltési sebességet jelzett, gyakorlatilag az itthoni szolgáltatásunk maximumát, ami szép és jó, csak épp a hálózat még akkor sem produkált ilyen számokat, amikor a gépemet egy Ethernet kábellel közvetlenül a modemre kötöttem. Ráadásul, ha a külső SpeedTest alkalmazást futtattam ugyanazon a tesztszerveren, gyökeresen más és lényegesen reálisabb számokat kaptam. Elöljáróban azt hozzá kell tennem: a lefedettség egyszerűen fantasztikusan működött. Az egyik doboz értelemszerűen a nappaliba került a router mellé, a másik pedig az előszoba és a konyha közé, alig egy méter távolságra a bejárati ajtótól, ennek eredményeképp a lakásban mindenhol maximális jelerősséget tudtam mérni. A sebességtesztek futtatásakor előfordult, hogy néha-néha egy kiugró érték is megjelent a mérések között, elképzelhető, hogy ez a SmartConnect hozadéka volt, ugyanis emiatt nem tudtam követni, hogy a tesztelt eszközök a mérés pillanatában épp 2,4 vagy 5 GHz-en futottak-e. A nappaliban 160-170/24 volt az átlagos sebesség (egyszer egy 366-os rekord letöltéssel), a konyhában változatlanul maximális Wi-Fi jelerősség mellett 140-160/24 volt az arány, a gangon 120-140/24, de a megnövelt hatótáv miatt még a lépcsőházban, majdnem egy emelettel lejjebb is fogtam egy csekélyke 70/24-es sebességet.

Hogy a három modell közül melyik éri meg leginkább, az elsősorban azon múlik, hogy milyen célra szeretnétek használni a Wi-Fi-t, azon kívül, hogy támogassa az új Wi-Fi 6-os szabványt. Ha csak egy szimpla otthoni hálózat kell, melynek maximális sebessége amúgy sem nagyon haladná meg a 2 Gbps-t, az AX50 tökéletesen elegendő. Céges környezetben, nagyobb sebességű internet esetén, ahol fontos a Wi-Fi hatótávolságának potenciális kiterjesztése a mesh technológiával, a biztonság, a felhasználásra vonatkozó részletes jelentések, akkor minimális árkülönbséggel egyértelműen az AX73 a legjobb választást. Viszont, ha csak mezei felhasználóként a kényelem és a stabil, egységes Wi-Fi-jelerősség a fontos, akár nagyobb alapterületű lakásban, akár emeletes családi házban, a Deco egy hihetetlenül jó opció, mely nagyon gyorsan képes megmutatni a foga fehérjét, és őszintén szólva ez volt az a modell is, aminek a legjobban örültem volna, ha visszaküldéskor véletlenül visszapottyan az ölembe a futár csomagtartójából.