Úgy tűnik, lassan, de biztosan újra divatba jönnek az úgynevezett kicsapható mobilok, melyek már a 2000-es évek második felében is hatalmas népszerűségnek örvendtek. A csavar csak annyi, hogy ezúttal már nemcsak a telefont, hanem annak a kijelzőjét is kedvünkre hajtogathatjuk. Ebben a technológiában pedig igazi úttörőnek számít a Samsung, hiszen a cég egyszer már jelentkezett egy hajtogathaató telefonnal a Samsung Galaxy Fold képében, most pedig előállt egy javított verzióval, de vajon sikerült kikalapálni az előző modell gyermekbetegségeit?
Csúcstechnológiás tepsi
Első ránézésre a Samsung Galaxy Z Fold2 nem sokat változott elődjéhez képest: a dobozban ugyanúgy egy széles és magas készülék lapul, ami egyfajta átmenetet képez a hagyományos okostelefonok és a tabletek között. Azonban, ha vetünk rá egy alaposabb pillantást, egyből kiszúrhatunk pár kedvező változást: egyrészt az előlapi kijelző 4,6-ról 6,2 hüvelykesre növekedett, ezért a telefon összecsukva is teljes értékű készülék (bár így természetesen elég vaskos), valamint a csuklópánton is finomítottak, így a Fold2 sokkal könnyebben hajtogatható.
Alapjait tekintve azonban a Fold2 ugyanúgy működik, mint az első Galaxy Fold. Összecsukva egy vaskos készülék, amit egy kézzel is tudunk kezelni, nagyjából úgy, mint akármelyik másik okostelefont. Ha viszont kinyitjuk, szó szerint egy másik világ tárul elénk: a szintén megnövelt, 7,6 hüvelykes AMOLED 2X kijelző egyrészt hatalmas, másrészt pedig gyönyörű képe van, így a Fold2 abszolút egy prémium kategóriás készüléknek érződik már akkor is, amikor először a kezünkbe vesszük.
Origami mesterek előnyben
Persze az mind szép és jó, hogy hajtogatható a telefon, de vajon van ennek valamilyen haszna? Röviden és tömören: bár a Fold2 továbbra sem érződik olyan találmánynak, amire egyszerűen vétek nem beruházni, azért azt el kell ismerni, hogy az elődjéhez képest jóval praktikusabb, avagy érződik rajta, hogy a Samsung mérnökei komolyan elgondolkodtak, mi mindent lehetne az összecsukható készülékkel és a két kijelzővel kezdeni.
Az egyik leghasznosabb funkció például a kijelzők közti átmenet: ha az előlapon csinálunk valamit, és közben kinyitjuk a telefont, akkor az épp futó app fennakadás nélkül folytatódik a nagyobb képernyőn is, ami például videózásnál lehet kifejezetten hasznos. Emellett a fejlesztők a produktivitásra is nagy hangsúlyt helyeztek, így a belső, nagy kijelzőn egyszerre már három alkalmazás is osztozkodhat, amiknek az ablakait aztán pár bökéssel kedvünkre alakíthatjuk, sőt akár azt is beállíthatjuk, hogy a Fold2 bizonyos appokat egyszerre indítson.
Ami a hardvert illeti, a Fold2-ben egy Qualcomm Snapdragon 865+ nyolcmagos CPU kapott helyet, ami mellett egy Adreno 650-es GPU-t, 12 GB RAM-ot és 256 GB-nyi nem bővíthető tárhelyet találunk. Ennek megfelelően a telefonon abszolút jól futnak az igényesebb játékok is, amik a nagy, 120 Hz-es kijelzőn teljesen más élményt is nyújtanak, mintha egy hagyományos okostelefonon tolnánk őket, bár azt talán mondanunk sem kell, hogy önmagában a játékért nem éri meg Fold2-őt vásárolni.
Külön említést érdemelnek még a kamerák, melyekből hátra három 12 MP-es egység jutott, előre pedig egy 10 MP-es szelfikamera, már csak azért is, mert a készítők itt is igyekeztek előnyt kovácsolni a Fold2 hajlítható jellegéből. Mostantól például az előlapi kijelző is mutatja, hogy mit látnak a hátlapi kamerák, így akár azokat is használhatjuk szelfizésre, nem kell beérnünk a hagyományosan gyengébb minőségű szelfikamera teljesítményével.
Most már ajánlott vétel?
Azonban hiába a sok újdonság és érdekesség, a Samsung Galaxy Z Fold2 nyugodt szívvel még így sem ajánlható mindenkinek. Bár érződik rajta, hogy a Samsung sokat tanult az előd hibáiból, és javarészt sikerült is javítania azokat, valamint a készülék jobban kihasználnia az összecsukható telefon koncepciójában lapuló lehetőségeket, azért a 750 ezres árcímkéje miatt a Fold2 egyelőre továbbra is inkább presztízstelefon, semmint a zászlóshajók (például a Samsung Galaxy S20) komolyan megfontolandó alternatívája.
