A szerkesztőségből többen is rátehették mancsukat a Redragon perifériáira, nekem is szó szerint jutott a megtiszteltetésból: a Redragon Amsa-Pro K592RGB-Pro billentyűzetet és a Redragon Impact M908 rágcsálót nyüstölhettem egy darabig. És hogy teljesen őszinte legyek, a tesztidőszak végén felemás érzésekkel emeltem le róluk a kezem. Pedig egyébként nem lenne egyik sem rossz, de…
Duplán pro, fele jó
Kezdjük is a duplán Pro megjelölést kapott K592-Pro billentyűzettel, melynek fő vonzereje elméletben az opikai (avagy opto-mechanikus) kapcsoló, mely itt „V-Optical Switch” néven ismeretes és négyféle színben létezik: vörös, kék, barna és fekete. Nálunk tesztelésre a vörös kapcsolóval szerelt járt, de mivel a billentyűzethez csomagolva adtak mindegyik színből kettőt, így valamelyest az összesről tudok nyilatkozni. A vörös a legérzékenyebb és leggyorsabb, puha és alig csattogós fajta (lineáris); a kék kevésbé „puha” lenyomásra, de a leghangosabb a csapatból; a barna a kettő keveréke, jó visszajelzést ad, de kifejezetten halk; míg a fekete puha és halk is (szintén lineáris).
A kapcsolók gyártója az Outemu, de ha esetleg még nem hallottál róla az nem jelenti automatikusan azt, hogy rossz is. Na persze nem ér fel az etalon Cherry MX kapcsolókhoz, de ahhoz képest, hogy az olcsóbb kategóriába tartozik, egészen jó választás lehet, ha a neked megfelelőt veszed. A kérdés persze csak az, hogy az opto-mechanikus kapcsolók tartóssága ténylegesen 100 millió leütés-e, ahogy azt reklámozzák. Elméletileg megvan rá az esély, hiszen kevesebb mozgó alkatrészt tartalmaz, illetve IP68 por- és vízállósági tanúsítvánnyal rendelkeznek.
A gyakorlatban a kapcsolók ugyan rendkívül érzékenyek (0,2 mm) és alig kell erőt kifejteni a lenyomásukhoz, de lötyögnek és a magas profilú billentyűzetnél ezek nem a legoptimálisabb jellemzők. Ha a gombok magassága alacsonyabb lenne (ergo alacsony profilú billentyűzet lenne, vagyis tényleg „pro”), akkor sokkal jobban kihasználható volna a gyors reakcióidő. Mert így hiába, hogy a gép hiába érzékelte a leütést, mi még óhatatlanul hosszan lenyomjuk a gombot, mire magunk is visszajelzést kapunk róla; így végsősoron, amit nyertünk a réven, azt elvesztjük a vámon.
Olcsó húsnak…
De nem is a kapcsolókkal volt a fő problémám, hanem az építés minőségével és a szoftver totális alkalmatlanságával. A harisnyázott kábel még bizakodásra ad okot, de a teljességgel műanyag építésű és mégis roppant nehéz ház csuklótámasszal nem rendelkezik, a magas kialakítás miatt a csuklómat a kelleténél magasabbra kellett emelni. Persze nem tört le, de egy-egy hosszabb időszak alatt könnyen fáradt. Kisebb nyűg, hogy a valamiért folyamatosan túlerősített és beszivárgó vörös fény miatt a ledek nem képesek fehér fényt előállítani (konkrétan rózsaszín a fehér), az oldalsó led-csík meg teljességgel fölösleges rongyrázás.
A szoftver pedig egyszerű, mint a bot: a magyar kiosztáson az „ű” és „í” betük világítását nem tudjuk beállítani, és amúgy is csak egyesével tudjuk meghatározni a gombok színeit, csoportos kijelölést nem ismer a szoftver. Komplett kínszenvedés, ha esetleg saját színsémát szeretnénk belőni és nem valamelyik idegesítő, villódzó-hullámzó, szivárványhányós effektet alkalmazni; urambocsá’ nem szeretnénk azt sem, hogy egyszínű legyen az egész. Elvégre ahogy Béla bá’ mondaná: az összes szín ki van fizetve! Kivéve ugye a fehér, mert az rózsaszín. Ja, meg a sárga, mert az meg narancssárga.
Ez már patkány!
A Redragon Impact M908-cal való első találkozásomkor alaposan meglepődtem, mert gondoltam, hogy nagy lesz, de hogy ekkora, azt nem. Nincs kifejezetten kicsi kezem, bár lapátkéznek sem nevezném, de ez az egér egész egyszerűen túl nagy, vagyis inkább túl széles és magas. Mármint nekem, de ha valakinek a kézhossza 20 centi körül mozog csuklótól ujjhegyig és csakis a „fojtogatós” marokfogással kezeli az egereit, annak kifejezetten jó választás lehet, mert ezt másmilyen módon nem lehet megfogni. Az anyaghasználat és az alkalmazott alkatrészek minősége viszont meglepően jó: masszív, kényelmes, nem tapadós-izzadós műanyag, hüvelykujjtámasszal a tökéletes marokfogás alátámasztásához. A LED-világítás itt már nem tolja túl a pirosat, és több-kevésbé testreszabható, bár zónánként nem lehet állítani, ha esetleg valakinek ez lenne a fétise. A harisnyázott kábel alapfelszereltség, ahogyan az aranyozott USB csatlakozó is, még ha ez utóbbi hasznáról lehetne is vitázni. Ami már hasznosabbnak nevezhető és abszolút nincs miért szégyenkeznie (ennyi pénzért legalábbis), az a PixArt 3327 szenzora, mely 12400 DPI érzékenységig kalibrálható, elhelyezése off-center, de könnyen szokható.
Ami jobban kiemeli a sorból, az a 18 programozható gomb (a görgetést is beleszámolva 20), illetve a 8 darab, egyenként 2.5 grammos súly, melyek létjogosultsága azért erősen megkérdőjelezhető, hiszen nem éppen egy könnyűsúlyú a kicsike, kábel és nehezékek nélkül is 115 gramm. Láttunk már nehezebbet is, de nincs messze a már kifejezetten nehézsúlynak számító 130 grammtól. Persze ennyi gombot nem árt jól elhelyezni sem, ami már nagyobb kihívás. Könnyen elérhető, de nincs útban a kattintható görgő alatti két kapcsoló, ami az érzékenységet állítja öt szinten, illetve a bal gombot kiegészítő további egy kis kapcsoló (alternatív tüzelési módra vagy spéci támadásra kiváló). A lényeg azonban az a további 12 gomb, mely az egér oldalán helyezkedik el, egymáshoz képest enyhén megbillentve, hogy be lehessen őket azonosítani. Viszonylag könnyen elkülöníthetők, de a harmadik sor elérése már nehézkes; a negyedik, leghátsó sor pedig meggyőződésem szerint a gumiembernek lett kitalálva, eléréséhez minimum fogást kell váltani, ami játék és akció közben a legkevésbé tanácsos.
Egy cég, két szoftver
Félreértés ne essék, az Impact M908 szoftvere egész jó (maradjunk annyiban, hogy láttam már rosszabbat is), mindent gyorsan és könnyedén be lehet állítani rajta, relatíve intuitív lehet azoknak, akik láttak már hasonlót. Ami viszont jobban piszkálja a csőröm, hogy a Redragon minden egyes eszközéhez külön programot kell letölteni – sokkal felhasználóbarátabb lenne egy közös keretprogram, melyben váltogathatunk a gyártó termékei között.
A K592-Pro billentyűzetet minden gyermekbetegsége mellett, bár csak óvatosan, de tudom ajánlani azoknak, akiknek éppen 20-25 ezer forintjuk van mechanikus billentyűzetre. Bár zárójelben hozátenném azt is, hogy ebben az árfekvésben akadnak azért vetélytársai, mint például a Gamdias Hermes P1 vagy P2, vagy ha beáldozod a numpadet is, akkor a Kingston Hyperx Alloy cuccai.
Az M908 pedig a nagykezű „fojtogatós gyilkosoknak” tökéletes, akik szeretik, ha izomból kell rángatni a patkányt, és úgy gondolkoznak, hogy gombból sosem elég. Vagy netán a kelleténél többet játszanak MMO-val és szintén az olcsóbb, 10 ezres kategóriában keresnek maguknak egy – remélhetőleg – hű társat.
