Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, lehet menni iskolába, meg persze az a táska is de nehéz, és még hosszan lehetne sorolni hasonló közhelyeket. Egy dolgot azonban ritkán énekel meg a fáma, mégpedig azt, hogy a szeptember eleje, augusztus vége laptopvásárlás szempontjából is az év egyik legnépszerűbb időszaka a karácsony és a májusi-júniusi ballagások, érettségik, diplomaosztók mellett. Egy jó gép elengedhetetlen feltétele mind a hatékony tanulásnak, mind a kollégiumi, albérleti életvitelnek, az azonban közel sem mindegy, hogy pontosan milyen modellt választunk ilyen célokra, főleg, ha esetleg szeretnénk játékra is használni.
Választáskor a legalapvetőbb szempontokon túl (intenzívebb használat mellé mindenképp legalább 8 GB memória, előre telepített, licencelt operációs rendszer és egyéb szoftverek) az egyik legfőbb ok, amiért a gamer laptopok különösen az utóbbi időben kifejezetten vonzó opcióvá kezdtek válni, az a videokártya kérdése. Míg az általános chiphiány és a bányászok igényeinek kombinációjaként aranyárban mérik az erősebb kártyákat, egy combosabb kártyával felruházott gamer laptop ugyan még mindig nem olcsó, de figyelembe véve a komolyabb laptopok árait, a kényelmi szempontokat (hordozhatóság, nem szükséges a hardvereket külön-külön válogatni és beszerezni), az esetleges ingázást, illetve azt az enyhe lassulást a nagyobb játékok rendszerkövetelményei tekintetében, mely egy pár éve már tartja magát, egy gamer laptop vásárlása közel sem annyira luxuskiadás, mint akár egy cirka öt-hat évvel ezelőtt.
Természetesen sok múlik a pontos igényeken és a kereten, amit egy ilyen gépre tudunk szánni. Ha a játék kifejezetten lényeges szempont, akkor két dolog van, amiből nem szabad engedni: a dedikált videokártya (az integrált megoldások bármennyit is fejlődtek, egy dedikált kártyának nehezen érnek a nyomába) és a magas frissítési frekvencia. A 144 Hz alap már egy viszonylag belépő kategóriásnak számító gamer laptop esetén is, mint például a ASUS ROG G513, ami még ha laikusként nem is mond sokat, higgyétek el, ahogy először láttok rajta egy 60 fps-es, minimum Full HD felbontású videót, egy mezei kijelzőhöz képest érezhető és látványos lesz a különbség. A belépő szintet durván meghatározó 300-350 000 forint körüli küszöb felett azonban már kis túlzással egyenesben vagyunk, a további költségek elsősorban attól függnek, hogy valamelyik paraméterre szeretnétek-e jobban rágyúrni, például memória tekintetében 8 helyett 16 GB-al (ASUS TUF Gaming F17), esetleg a jelenlegi középmezőnyt jelentő 1650-es/1660-as széria helyett már egy belépő szintű 3050-es vagy 3060-as kártyával (ROG STRIX G713QC és TUF Dash FX516PM), vagy ami az egyre növekvő játékméretek mellett kulcsfontosságú is lehet, a jellemzően alap 512-es helyett egy 1 terás SSD-vel.
A határ természetesen a csillagos ég és a pénztárcánk: egy ROG Zephyrus GU603HM esetén 700 000 felett már például 16 GB memória, QHD felbontás, 1 terrás SSD és 3060-as kártya az alap, a csillagos eget viszont egyértelműen a friss ProArt StudioBook-széria jelenti, kifejezetten dizájnerek és tervezők számára (melyek mellesleg bivalyerős gamer laptopok is): cikkünk írásakor egyetlen ilyen gép egymillió felett kezdődik, a belsejében azonban 32 GB memóriával, 4K felbontással és alaphangon 3070-es dedikált videokártyával túlzások nélkül ver komolyabb, drágább asztali konfigurációkat is. De persze, ahogy azt korábban is írtuk, nem feltétlenül kell ilyen milliós kategóriában gondolkozni: már egy belépő szintű, minőségi gamer laptop is garantálhatja a stabil, kényelmes munkavégzést, a több éves szavatosságot és természetesen azt, hogy még életmódváltás mellett sem feltétlenül kell parkolópályára tennünk kedvenc hobbinkat. Ilyen szempontból legalább annyira jó, vagy akár még jobb befektetés lehet, mint egy asztali gép vagy akár egy konzol.
