A Greed Corp egy sci-fi és cyberpunk világba oltott, körökre osztott stratégiai játék, melyben a cél, hogy úgy gazdálkodjunk erőforrásainkkal, hogy közben ne őröljük fel a belőlük épített pályát. A sztori szerint -- melyet a manga istene, Mijadzaki Hajao művei ihlettek -- Mistbound földjén járunk, amit az ember nem épp kellemes ipari tevékenysége a szó szoros értelmében darabokra tépett. A szakadozott világban négy frakció emelkedett fel, melyek közül a Birodalom és a Kartell folyamatos háborút vív a hatalomért, a Kalózok szabad kereskedelmet folytatnak, a Szabadok pedig tiltakoznak a háború értelmetlen pusztítása ellen. Mistbound tehát nem egy hívogató hely, a játékban a célunk pedig hogy ellenségeinket elsöpörve olyanná varázsoljuk, amilyennek mindenki látni szeretné. Ez a nyers játékmenetre lefordítva annyit tesz, hogy egy társasjátékot fogunk játszani, kellemes 3D-s grafika és igen jól átgondolt szabályrendszer kíséretében.

Feudalizmus

Mivel a Greed Corpban a bolygónk igencsak rossz állapotban van, a belőle kinyerhető erőforrásokkal rendkívül csínján kell bánni. Mindezt nehezíti viszont, hogy a játék egyetlen nyersanyaga maga a föld, így ha eszetlenül akarunk rárontani a néha kemény túlerőben lévő ellenfélre, azon kapjuk magunkat, hogy a háborús költségek szó szerint kihúzták alólunk a talajt. Emiatt aztán folyton előre kell gondolkodnunk, hogy olyan lépésekkel küzdjünk, melyekre válaszolva a játék nem hozhat bennünket kínos helyzetbe. Maga a harc egyébként elég minimalista megközelítésben került tervezésre. Mindössze négy lényeges egységgel találkozhatunk, melyek közül a harcot a walker bírja a legjobban, ami egy emberszerű, hatalmas mech, gigászi tűzerővel, és nem mellesleg képes más egységeket is magával cipelni. A harvesterek a földet eszik fel alólunk, ezzel energiát és pénzt termelve, míg a telepített távolsági fegyverek egy-egy elfoglalt pozíciót védenek, és körülveszik utolsó fontos eszközünket, a bázist. A csaták innentől kezdve ismerősek lesznek a táblás játékok szerelmeseinek, hisz akár a sakkban, itt is kockáról kockára lépve kell sarokba szorítani az ellenfelet.

Ugyan nincs semmi forradalmi a játék e részében, mégis ez teszi olyan jól játszhatóvá, biztosítva, hogy könnyű legyen megtanulni, de nehéz a mesterévé válni. Itt inkább a taktika kerül előtérbe, hisz ha a harvester teljesen kiszipolyozott egy földdarabot (mindegyik hét kisebb elemből épül fel), akkor az eltűnik, magával ragadva mindent, ami éppen rajta volt. Ezáltal a terep állandóan változik, és ha valaki ügyes stratégiát választ, lehet, hogy direkt kezdi felemészteni a földjeit, mire az ellenfele azt hiszi, hogy csak kifogyóban van belőle a szusz. Lesznek itt ám meglepetések, főleg többjátékos módban!

Hogy egy kicsit a külsőségekről is áradozhassunk, a Greed Corp grafikája meglehetősen bájos, ami kicsit furcsa az egyébként komolynak hangzó sztorihoz képest, de az összkép így is meglehetősen teljesnek hat.

Nemsokára a harcmezőkön

A Greed Corpban egy-egy csata 20 perctől akár hosszú órákig is elhúzódhat, ezáltal majdnem hogy végtelen játékidőt kínálva a budget kategóriában, főleg hogy csak az egyjátékos mód 36 pályát old fel a multiplayerhez is. A játék ráadásul nem csak PC-re, de Xbox 360 Live Arcade-re és Playstation Networkre is megjelenik, így az eddig csak a My Horse & Me fejlesztőiként jegyzett W!Games betörhet a legnagyobb kicsik közé. Konkrét megjelenési dátumról egyelőre nem szól a fáma, csak annyit tudni, hogy ez év első felében jön, és hogy az ára Live-on 800 MS pont lesz, ami egy ilyen tartós szórakozáshoz képest nem is olyan vészes. Mi már nagyon várjuk, és ha siker lesz, a fejlesztők megígérték, hogy visszatérnek még Mistboundba, mivel a világban ez csak a történet első fejezete, és ők bizony hosszú mesét szőttek...