A Bioshockon és az XCOM-on dolgozó fejlesztők új stúdiója, a The Fullbright Company egy érdekes játékot fejleszt. A történet roppant egyszerű: a névtelen főszereplő egy év után látogatóba megy a családjához, akik egy új házba, egy külvárosi kis kastélyba költöztek, de érkezésekor senki sincs otthon.
A történet szerint 1995-öt írunk, így mobiltelefon nincs a zsebünkben, hogy egyszerűen kiderítsük, mi is folyik körülöttük, a dolgunkat pedig megnehezíti, hogy odakint vihar tombol, aminek következtében a vonalas telefon nem működik, a taxi, amivel jöttünk pedig már rég nincs a ház előtt, így nem tehetünk más, csak azt, hogy az eszünket használva megtaláljuk szeretteinket.
A fejlesztők azt ígérik, hogy semmilyen természetfeletti eseménnyel nem lesz dolgunk, az egész játék egy nagyon földhözragadt tervezés eredménye, így minden kérdésünkre és szituációra logikus választ kapunk. Például pontosan meg van annak az oka, hogy a családunk eltűnt, s célja volt annak is, hogy az ajtókat bezárták maguk mögött, a feladványok során pedig nem kell kalandjáték-logikát használnunk; amit a való életben is tennék, azt itt is megtehetjük.
A fejlesztést vezető Steve Gaynor megérti a Dear Estherrel húzott párhuzamot, hiszen mindkét játék egyedi játékélményt nyújt, ám az ő alkotásuk sokkal több interaktív elemet kínál, hiszen minden fiókba, szekrénybe benézhetünk, a megfelelő eszközök birtokában pedig oda is bejuthatunk, ahová egyébként nem tudnánk. Összességében tehát egy érdekes kalandjátéknak nézünk elébe.
A történet szerint 1995-öt írunk, így mobiltelefon nincs a zsebünkben, hogy egyszerűen kiderítsük, mi is folyik körülöttük, a dolgunkat pedig megnehezíti, hogy odakint vihar tombol, aminek következtében a vonalas telefon nem működik, a taxi, amivel jöttünk pedig már rég nincs a ház előtt, így nem tehetünk más, csak azt, hogy az eszünket használva megtaláljuk szeretteinket.
A fejlesztők azt ígérik, hogy semmilyen természetfeletti eseménnyel nem lesz dolgunk, az egész játék egy nagyon földhözragadt tervezés eredménye, így minden kérdésünkre és szituációra logikus választ kapunk. Például pontosan meg van annak az oka, hogy a családunk eltűnt, s célja volt annak is, hogy az ajtókat bezárták maguk mögött, a feladványok során pedig nem kell kalandjáték-logikát használnunk; amit a való életben is tennék, azt itt is megtehetjük.
A fejlesztést vezető Steve Gaynor megérti a Dear Estherrel húzott párhuzamot, hiszen mindkét játék egyedi játékélményt nyújt, ám az ő alkotásuk sokkal több interaktív elemet kínál, hiszen minden fiókba, szekrénybe benézhetünk, a megfelelő eszközök birtokában pedig oda is bejuthatunk, ahová egyébként nem tudnánk. Összességében tehát egy érdekes kalandjátéknak nézünk elébe.
Azt hittem, hogy kinyitja és jön egy olyan szörny, aminek a nevét elfelejtettem
Akosvagyok: A játék még nagyon messze nincs kész, vagy legalább is a videó kiadásakor messze volt még az elkészülte, szóval van idő javítani.
thefreeman: Ez teljesen más lesz mint a felsorolt kettő játék...