Földlakók, készüljetek!

Rögtön hozzáteszem, két dátum van, a szerverünkön megtalálható videón szeptember 5., az amerikai oldalakén szeptember 7. szerepel, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a mi térfelünkön két nappal korábban jelenik meg a cucc (vagy ha nem, hát kisnyúl...). A készítők mindenesetre ezt kommunikálják, a végső simítások, belövések, bogárirtások, finomhangolások történnek a cuccon, így ezt a dátumot akár készpénznek is vehetjük. Áldásom rá...

De hogy ennyivel ne ússzuk meg a dolgot, az IGN leült egy beszélgetésre Lucy Bradshow és Morgan Roarty producerekkel, hogy pár eddig kevéssé körüljárt elemről többet megtudjunk. Azt gondolom, már mindenki tudja (legalábbis azok, akiket érdekel a cucc), hogy a játékban létre kell hoznunk egy lényt, „akit” különféle életfázisokon átvezetve, saját fajt alapítva, nemzetséget, nemzetet alkotva végül a galaxis meghódítására törhetünk. A különféle szakaszok más és más játékok mechanizmusára hajaznak, az amőbalét amolyan Pac-Man móka, az első szárazföldi lépések leginkább az akció/RPG-k rendszeréből merítenek, de van itt Populous, SimCity, Civilization is, és persze a végjátékban már az űroperákra hangolva vitézkedünk. Ezek mindegyike akár önálló „casual game” kategóriának is felfogható (a mobil- és Nintendo DS verziók erre is épülnek, előbbi az „amőbázásra”, utóbbi a lénynevelős/erősítős második lépcsőfokra), és ugyanez igaz a különféle szerkesztőkre, amelyekben a játék minden elemét – élőlényeket, házakat, járműveket, fegyvereket – létrehozhatjuk, és így mindenki megalkothatja a saját univerzumát, elmesélheti a maga meséjét – akár másoknak is. Az interjú lényege e körül forgott.

A Spore igazi különlegessége az, hogy az emlegetett univerzumot maguk a játékosok hozzák létre. Minden játékindításkor a program felkapcsolódik a szerverre, és szinkronizálja az adatbázisokat, így bár offline, magunkban játszunk, mégis másokkal szemben vagy épp mellett, az ő lényeikkel, városaikkal, bolygóikkal. Ennek menedzseléséhez a készítők megalkottak egy olyan közösségi hálózatot, mely leginkább a MySpace-hez hasonlítható. A cucc több elemből áll. Először is mindenkinek lesz egy saját oldala mySpore néven, ahol bemutathatja teremtményeit, azok történetével együtt, hiszen fel lesz jegyezve, mondjuk, mikor született egy lény, mikor alapítottál egy várost, mikor foglaltál egy bolygót, de akár saját témacsomagokat is összeállíthatunk (komplett pakk karakterekkel, épületekkel, járművekkel) és „sugározhatunk”, ennek neve Sporecast.

A másik két fontos elem a Sporepedia és a Sporecard. Előbbi természetesen egyfajta lexikon, tartalmaz minden tudnivalót a játékról és annak különféle mechanizmusairól – no és persze az univerzumot benépesítő élő és élettelen dolgokról. Amikor ugyanis valaki egy szerkesztőben létrehoz egy lényt vagy objektumot, teremtménye kap egy egyedi „igazolványt”, ez a Sporecard. Amint találkozol egy más játékos által megalkotott kreatúrával, rákattintva annak kártyája bekerül a nagykönyvbe, ahol azonnal elolvashatod, ki a készítő, mikor hozta létre művét, hozzáadhatod őt a barátok listájához, böngészhetsz a többi alkotása között, letöltheted azokat, megjegyzést fűzhetsz az adott elemhez, sőt ezt a kommentárt el is küldheted az illetőnek.

A producerek a Spore lényegének, mélységének megértéséhez kulcselemnek a végső űrfázist tekintik. Ez már tényleg olyan, mint egy „offline MMO”, mely olyan nyílt „sandbox” módot kínál, amelynek struktúrája, célja van. Kolonizálhatunk, létrehozhatjuk a legnagyobb föderációt vagy birodalmat, lehetünk békefenntartók vagy agresszív hódítók, esetleg felfedezők, akik bejárják a kozmosz legtávolabbi szögleteit is. Az utolsó szerkesztő, amellyel a játékban találkozol, a bolygók készítője (Galaxis útikalauz, Magrathea, valaki...?), ahol megformálhatod, átalakíthatod planétádat, létrehozhatsz különleges flórájú, és/vagy faunája golyóbisokat.

A készítők azt is kiemelték, hogy a Spore mindenféle játékstílust támogat. Az alkalmi játékosokat helyzetérzékeny súgók, apróbb, gyors küldetések segítik, a kreatívokat pedig a már emlegetett ezernyi szerkesztő fogja jó időre lekötni. Hogy mást ne mondjak, még egy egyszerűen kezelhető muzsikakészítő is lesz, melyben létrehozhatjuk népünk himnuszát! Igen, nem tévedés, ráadásul a cucc nem igényel semmiféle zenei előképzettséget, pusztán az ütemet, dallamot, tempót kell beállítanunk, és máris megszületik a mű. Innentől kezdve, amikor egy saját bolygóra vagy városba lépünk, ezzel a himnusszal köszöntenek minket alattvalóink, amely egészen egyedi és bensőséges ízt ad a játéknak.

Bradshow kisasszony végül azt is elárulta, gondolom, egy kövér mosoly kíséretében, hogy egy hihetetlenül rugalmas rendszert hoztak össze a programozók, így aztán már a Maxis kreatívjain fog múlni, hogy milyen elemekkel bővítik az univerzumot – azaz ezt játékot is ugyanúgy lehet majd kiegészíteni, mint a Simset. Persze a hivatalos oldalnak épp úgy, mint ott, vagy mondjuk a SimCity esetében, itt is a közösség fogja jelenteni a legnagyobb konkurenciát, mely minden bizonnyal hatalmas étvággyal fogja rávetni magát az új mókára. Én már nagyon ki vagyok éhezve, úgyhogy remélem, a szeptemberi dátum tényleg kőbe vésett...