Tavaly októberben új résszel bővült a V/H/S/ széria és ez az eddigi legvéresebb felvonás lett. 2012 óta, tehát már több mint 10 éve fut ez a franchise, aminek az alapjai nem igazán változtak. Rövid, többnyire ismertebb rendezők kisfilmjeit mutatja be, méghozzá kézikamerás stílusban. A 2022-es felvonás a V/H/S/99 volt, ami nekem már kevésbé nyerte el a tetszésemet, de igazából ha a Shudder évente kiad egy-egy új részt, akkor már boldog vagyok, hiszen minimum egy kisfilm mindig be szokott találni nálam is. A 85-ből már ki lehet találni, hogy most egészen a ’80-as évekig mentek vissza és a régi, agyonmásolt VHS-ekre jellemző zavaros, képhibákkal teli effekteket kapunk, ami itt-ott talán már egy kicsit túl is lett tolva, de a lényeg egyébként is a mini-sztorikban keresendő. Lássuk, hogy ezúttal mik várnak ránk!
(Kép forrása: Shudder)
A David Bruckner (Hellraiser, Éjszaka a házban) által rendezett Total Copy végigkísér minket, és egyfajta kerettörténetet mutat be, amiben tudósok kísérleteznek egy Rory nevű lénnyel, aki teljesen rá van kattanva a tévézésre. A Halálos kitérő rebootjáért felelős Mike P. Nelsontól jön a No Wake, amiben egy csapat fiatal bulizni megy a közeli tóhoz, azonban a kirándulás hamar rémálomba fordul. A God of Death-ben egy spanyol tévéadást kell megszakítani, mert időközben földrengések rázzák meg az épületet – viszont valami más is lapul odalenn. A TKNOGD talán a legérdekesebb, mert a VR korai időszakába visz el, mikor egy nő egy színpadi előadás során azt próbálja bemagyarázni a közönségnek, hogy az ő istenük már halott és a technológia istenét kellene életre hívni helyette. Nekem már csak a témaválasztás miatt is nagyon bejött.
Az Ambrosia egy nagyon furcsa családi összejövetelt mutat be, a Dreamkill-ben pedig olyan videófelvételeket kap a rendőrség, amiken borzalmas gyilkosságok láthatók – ám ezek viszont napokkal később történnek csak meg. Ezt a szegmenst egyébként Scott Derrickson (Sinister, Fekete telefon) rendezte, és egy igen fontos jellegzetessége is van. Szerintem korábban nem sok példa volt rá, de a Dreamkill az első a V/H/S/ szériában, ami egy idő után kilép a kézikamerás stílusból. Lehet, hogy volt már korábban is hasonló, de nekem hirtelen nem rémlik. Egyébként azt alá tudom írni, hogy mindegyik kisfilm rettentő véres és szerintem erre sem volt még eddig példa, de kettő sztori összefügg – pontosabban olyan, mintha egy történet lenne kétfelé bontva. Klassz megoldás, én adtam eléggé. Azt kicsit sajnáltam, hogy ezúttal nincs igazán ijesztő epizód (mint mondjuk az életre kelt halottas The Empty Wake a V/H/S/94-ben), viszont az biztos, hogy a gore szerelmeseinek ez nem fog hiányozni. A következő V/H/S/ elvileg az űrbe visz.
