A John Wick-filmeknek két dolgot köszönhetünk. Egyrészt azt, hogy megmutatták, Keanu Reeves még közel a 60-hoz is mennyire elemében van, másrészt pedig egyértelművé tették, hogy a látványos bunyókkal megtámogatott, ám valójában bot-egyszerű sztorikat is simán el lehet adni (akár sokadszorra is). A John Wick-filmeket nem a minél csavarosabb történet miatt nézzük, hanem azért, hogy lássuk, Wick miként zúz le túlerőben lévő rosszarcúakat olyan hétköznapi tárgyakkal, mint például egy székláb vagy egy közönséges toll. A spanyolviaszt viszont nem a John Wick találta fel, hiszen előtte már A rajtaütés (The Raid) filmek is bizonyították, hogy mesterien koreografált harcjelenetekkel azonnal garantált a siker – most arra nem térnék ki, hogy A rajtaütés 2-ben látható az utóbbi évek egyik legjobb autósüldözése is. Az Oscar-jelölt Dev Patel (Gettómilliomos, A Zöld Lovag) gondolt egyet és Jordan Peele (Tűnj el!, Mi, Nem) bevonásával összerakott egy olyan thrillert, amit már most az év akciófilmjeként tartanak számon. Vajon jogos a hype körülötte?
Igen, jogos. De mindjárt kifejtem. Az illegális bunyózás világában a Kölyök (Dev Patel) nem ismeretlen figura. Lényegében minden héten véresre vereti magát a ringben, amivel a házigazda (Sharlto Copley – District 9) szépen kaszál. A Kölyök viszont menekül a múltja elől. Gyerekkorában szemtanúja volt, amint édesanyját lemészárolja a kormány egyik embere, Rana (Sikandar Kher) ezért azóta a bosszút forralja ellene. India egyik szegény-negyedében lakik, így esélye sincs a gazdagok közé keverdni, viszont egy nap lehetősége nyílik melót szerezni abban a puccos épületben, ahol Rana is gyakran megfordul. A Kölyök innentől csak a megfelelő alkalomra vár, hogy lecsaphasson, a bosszúja pedig nem ismer határokat.
A Majomembert több helyen az "indiai John Wickként" emlegetik és bizony a bunyókat elnézve letagadhatatlan a hasonlóság. Patel feketeöves karatebajnokként egymaga csinálta végig az összes verekedős jelenetet, amik egyáltalán nem voltak veszélytelenek. A színész többek között eltörte a kezét, két lábujját, kificamította a vállát és az egyik szeme is begyulladt, de tisztességesen lenyomta őket. A sztori erősen épít Hanumán legendájára, aki egy egy majomfejű és -farkú szent alak a hinduizmusban. Ez végigkíséri a narratívát, viszont A Majomember nyilván akkor működik igazán, amikor a harcjelenetekre kerül a sor – itt viszont belead mindent. Legalább két olyan brutális bunyót is kapunk, amik bármelyik John Wick-filmben megállnák a helyüket. A lőfegyveres összecsapás kevesebb, így örülhetnek azok, akiknek már a John Wick 4-ben sem tetszett, hogy kevlár-öltönyökben egymásra lőnek két centiről. A Majomemberben konyhakésekkel, süteményes-tálcákkal és puszta kézzel esnek egymásnak, mindezt pedig piszkosul jó szórakozás a moziban végignézni.
Látszik, hogy próbáltak kreatív megoldásokat is felvonultatni: előfordul, hogy egy lépcsőn menekülős résznél FPS-nézetbe vált a kamera, vagy a Kölyök úgy bever egy rosszfiúnak, hogy a kamera is átpördül. A rejtett vágások nagyon ügyesen el lettek dugva, a licencelt zenéket viszont talán egy picit túlzásba viszik a film elején – a kevesebb több lett volna. Patel karaktere abban mindenképp különbözik John Wicktől, hogy nem egy profi gyilkológép. Nem kapott kiképzést, az utca nevelte és emiatt (eleinte) hibázik is. A Kölyök tehát sokkal esendőbb, sokkal emberibb és emiatt jobban is lehet azonosulni vele. Emiatt A Majomember eltávolodik a "John Wick-másolat" hasonlattól és képes megállni a saját lábán is. Ha tehetitek, eredeti hanggal nézzétek, mert ebben az esetben a magyar szinkron nem sikerült annyira fényesen, viszont ha kedvelitek ezt a műfajt, akkor mindenképp adjatok egy esélyt a Kölyöknek – bunyók tekintetében biztos nem fogtok csalódni.
Képek forrása: IMDB, Collider
