A tengerentúlon tavaly decemberben, itthon pedig január 2-án mutatkozott be Robert Eggers új filmje, a Nosferatu, ami az azonos című, 1922-ben megjelent, amúgy akkoriban nagy port kavart német expresszionista horror remake-je, de a rendező Werner Herzog 1979-es feldolgozásából is vett kölcsön ötleteket. Habár Eggers ezúttal biztonsági játékot játszott, főleg azért, mert minden áron ragaszkodni akart az eredeti alapanyaghoz, a címszereplő „modern” külleme mégis félelmetesebb lett, mint valaha. Többek közt valószínűleg ezért is takargatták annyira a promóciós anyagokban, hiszen a plakátokon és az előzetesekben sem csodálhattuk meg az ikonikus rémet teljes valójában, arra csak a moziteremben ülve került sor – és végülis egyáltalán nem sült el rosszul dolog. Bár azt a bizonyos bajuszt néhányan kifogásolták, a direktor azonban most nyilatkozott ezzel kapcsolatban, továbbá a finálé eredeti, jóval gyomorforgatóbb verziójáról is beszélt.

Az interjút még az ünnepek alatt, az amerikai premierkor hozta le a Variety, amelyben Eggers megmagyarázta az eléggé szokatlan ábrázolási konvenciót, ami amúgy cseppet sem újkeletű, hiszen már Francis Ford Coppola is hasonlóan mutatta be Drakula grófot az 1992-es filmjében, amivel ugyebár a történelmi alakhoz, Vlad Tepeshez alias a Karóbahúzó Vladhoz kívánta kötni a karaktert, akiről Bram Stoker, az eredeti regény írója is mintázta a gonosztevőt. Eggers a következőket mondta erről:

„Annak érdekében, hogy megpróbáljak egy, az utóbbi időben látott vámpíroknál félelmetesebb példányt teremteni, visszakanyarodtam a folklórhoz. Ezt amúgy is szeretem, de ez azért érdekes kiváltképp, mert a korai népi vámpírtörténeteket olyan emberek írták, akik hittek a vérszívók létezésében. Bizony rábukkantam pár jó matériára, és amúgy a folklór vámpírja egy rothadó, két lábon járó élőhalott. Így adott volt a kérdés: hogyan nézne ki egy halott erdélyi nemes? Nyilvánvalóan van rajta egy díszes magyar ruha hosszú ujjakkal, magas sarkú cipőt és szőrmés fejfedőt hord. És bizony van bajusza. Akárhogy is, egy ilyen embernek viselnie kell bajuszt. Próbáljunk csak meg abban a korban egy olyan embert találni, akinek lehet bajusza, de nincs bajusza! Ez a kultúra része. Ha nem akarunk keresgélni a Google-ön, elég csak Karóbahúzó Vladra gondolni. Még Bram Stoker is úgy érezte, hogy bajusszal együtt kell leírnia Drakulát a könyvben.”

Szóval mindvégig a történelmi hitelesség volt a lényeg a film készítése során. A fináléval pedig az a helyzet, hogy bár a patkányinvázió és az utolsó jelenet nagyjából úgy alakul, ahogy az 1922-es klasszikusban (a főhősnő ráveszi Orlok grófot, hogy napfelkeltéig maradjon, ezért a Nap sugarai végül kivégzik őt), bár ebben a változatban a címszereplő nem ég el, de minden testnyílásából dől a vér, majd megmerevedik, mint egy hulla. Eggers azonban elmondta, hogy ezt a halál és a lányka ősi toposza ihlette és eredetileg még véresebb lett volna:

„Nos, ha jól megnézzük azt a közeli beállítást, akkor Orlok még mindig vérzik a szemein, a fülein és az orrán keresztül. És van néhány féregrágta lyuk a hátán. Úgy alakítottuk ki a dolgokat, hogy eredetileg a végbelén keresztül is vérzett volna, de az nagyon komikus látványt nyújtott. Így hát amikor nekiláttunk a jelenet felvételének, szó szerint be kellett dugaszolnunk.”

Érdekesség, hogy a Nosferatunak, ha minden igaz, lesz egy rendezői változata, ami még a mozikba került verziónál is brutálisabb, undorítóbb és gyomorforgatóbb jeleneteket tartalmaz majd.

A borítóképek forrása: Slashfilm