De mi is az az Operation Anchorage? Egy küldetés, melyben egy apró csapatnyi Brotherhood of Steel-dezertőrnek kell segítenünk (bármilyen játékállás betöltésekor, a külvilágban befoghatunk egy új rádióállomást, ami elvezet minket a bázisukra). Nekik van egy zárt ajtójuk, amit még kirobbantani sem sikerült, nekünk meg van a karunkon egy Pip-Boy. Mit tesz isten, utóbbi kompatibilis előbbinek a nyitószerkezetével, szóval azonnal meg is kapjuk a feladatot: nyissuk ki az ajtót. Igaz, valami elbaltázott oknál fogva ez csak úgy lehetséges, hogy ha előtte bizonyítjuk, hogy méltóak vagyunk az ajtó mögött található kincsekre –- részt kell vennünk egy virtuális bevetésen!
Oké, magyarázatnak kicsit szellős, de a lényeg az, hogy amint beleülünk egy gyanús tojásba, átkerülünk egy harci szimulációba, amely az alaszkai Anchorage városának a kínaiaktól való visszafoglalását meséli el. A korábbi cuccaink elvesznek, csak azzal kell gazdálkodni, amit ott kapunk. Igaz, ez sem csekélység, mert a kapott páncél erősebb, mint egy Power Armor, mégha +2 erőt nem is ad... A szokásos hullarablásra nem számíthatunk, mivel szimulációról van szó, a megsemmisített ellenfelek egy kék villanásban eltűnnek, amint padlót fog a testük. Így lőszert és életerőt sem konvencionális módon szerezhetünk, hanem a sűrűn (talán túl sűrűn) elhelyezett, vörösen izzó tartályokból tölthetjük fel mindkettőt. Ennek következtében lehet kicsit „figyelmetlenebbül”, vadabbul játszani, mert ha be is kapunk pár lövést, vagy közelről nézzük meg az egyik kínai lángszóróst, akkor is pár lépésre lesz valahol egy gyógyító gépezet.
Maga a mod öt szekcióra bontható, és az összeset a vad akciózás jellemzi. Sok párbeszéd lehetőségre, jellemjátékra nem kell számítani, elvégre egy katonai akcióban veszünk részt. Van néhány falloutos hangulati elem (katonák által épített király hóemberek, egy katonai tudósító, néhány megszerezhető holokazetta), de nem ezeken van a hangsúly. Igaz, a világháborús filmeket idéző sztori egész hangulatos, megannyi új grafikai elem is van benne, de aki a Fallout 3 szerepjátszós vonulatát kedvelte igazán, az nem biztos, hogy megtalálja a számításait. Szerencsére a harc a mod második felében már taktikusabbá válik, hisz egy kisebb szakaszt vihetünk magunkkal (a tagokat mi válogathatjuk össze), akiket be is küldhetünk az események sűrűjébe, de a lopakodósabb jellegűek előre is kommandózhatnak.
A játékmenet tekintetében még fontosak az új ellenfelek (a lángszórós, meg a stealth boyt zabáló, láthatatlan nindzsák), valamint az új fegyverek. Utóbbiak között van egy kard is, de az igazi aduász a gauss gun, ami egész elsöprő erővel bír.
A kaland nekem, egy erősen tápos 20. szintű karakterrel két óránál valamivel tovább tartott, és különösebb nehézségeim nem voltak (sokat segített, hogy annak idején alaposan rágyúrtam a lopakodós-mesterlövészes játékmenetre...). Ugyan sokkal több sztorit, szerepjátszást vártam, de így is kellemes kaland volt, ágyúk felrobbantásával, egy tank legyőzésével, lövészárkok megtisztításával, szakasszal való rohamozással. A befejezés –- mind a szimulációban, mind utána, a bázison –- kicsit hirtelen, kicsit összecsapott, de a keserű szájízt elmulaszthatja, hogy a megnyíló ajtó mögött minden új felszerelési tárgyból van egy –- így Anchorage katonai cuccait a valódi világban is bevethetjük. És itt legalább nem leszünk akkora szűkében a gauss gunba való lőszernek...
Oké, magyarázatnak kicsit szellős, de a lényeg az, hogy amint beleülünk egy gyanús tojásba, átkerülünk egy harci szimulációba, amely az alaszkai Anchorage városának a kínaiaktól való visszafoglalását meséli el. A korábbi cuccaink elvesznek, csak azzal kell gazdálkodni, amit ott kapunk. Igaz, ez sem csekélység, mert a kapott páncél erősebb, mint egy Power Armor, mégha +2 erőt nem is ad... A szokásos hullarablásra nem számíthatunk, mivel szimulációról van szó, a megsemmisített ellenfelek egy kék villanásban eltűnnek, amint padlót fog a testük. Így lőszert és életerőt sem konvencionális módon szerezhetünk, hanem a sűrűn (talán túl sűrűn) elhelyezett, vörösen izzó tartályokból tölthetjük fel mindkettőt. Ennek következtében lehet kicsit „figyelmetlenebbül”, vadabbul játszani, mert ha be is kapunk pár lövést, vagy közelről nézzük meg az egyik kínai lángszóróst, akkor is pár lépésre lesz valahol egy gyógyító gépezet.
Maga a mod öt szekcióra bontható, és az összeset a vad akciózás jellemzi. Sok párbeszéd lehetőségre, jellemjátékra nem kell számítani, elvégre egy katonai akcióban veszünk részt. Van néhány falloutos hangulati elem (katonák által épített király hóemberek, egy katonai tudósító, néhány megszerezhető holokazetta), de nem ezeken van a hangsúly. Igaz, a világháborús filmeket idéző sztori egész hangulatos, megannyi új grafikai elem is van benne, de aki a Fallout 3 szerepjátszós vonulatát kedvelte igazán, az nem biztos, hogy megtalálja a számításait. Szerencsére a harc a mod második felében már taktikusabbá válik, hisz egy kisebb szakaszt vihetünk magunkkal (a tagokat mi válogathatjuk össze), akiket be is küldhetünk az események sűrűjébe, de a lopakodósabb jellegűek előre is kommandózhatnak.
A játékmenet tekintetében még fontosak az új ellenfelek (a lángszórós, meg a stealth boyt zabáló, láthatatlan nindzsák), valamint az új fegyverek. Utóbbiak között van egy kard is, de az igazi aduász a gauss gun, ami egész elsöprő erővel bír.
A kaland nekem, egy erősen tápos 20. szintű karakterrel két óránál valamivel tovább tartott, és különösebb nehézségeim nem voltak (sokat segített, hogy annak idején alaposan rágyúrtam a lopakodós-mesterlövészes játékmenetre...). Ugyan sokkal több sztorit, szerepjátszást vártam, de így is kellemes kaland volt, ágyúk felrobbantásával, egy tank legyőzésével, lövészárkok megtisztításával, szakasszal való rohamozással. A befejezés –- mind a szimulációban, mind utána, a bázison –- kicsit hirtelen, kicsit összecsapott, de a keserű szájízt elmulaszthatja, hogy a megnyíló ajtó mögött minden új felszerelési tárgyból van egy –- így Anchorage katonai cuccait a valódi világban is bevethetjük. És itt legalább nem leszünk akkora szűkében a gauss gunba való lőszernek...
