Ez a hét nem is telhetett volna jobban. Az elején jött az Uncharted 4: A Thief’s End, hogy lezárja Nathan Drake történetét, míg a végén a jó öreg Doom új epizódja futott be. Az utóbbiról Chris és Chocho egy Vágjunk bele! videót hozott össze, míg az Uncharted-sorozat befejezést egy laza játékkal tárják elétek az Ezzel játszunk videó rovat legújabb epizódjában. Jó szórakozást.
A PC Guru februárban indította el támogatói programját, azzal a céllal, hogy az új, online érában is segíthessétek a magazin hosszú távú működését. A közösségi támogatáson keresztül biztosítható, hogy még több hírrel, teszttel, előzetessel, kritikával, beszámolóval, videóval és egyéb érdekességgel kedveskedhessünk számotokra.
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
Hirdetés
Előfizetőink számára bankkártyás fizetési lehetőséget is biztosítunk.
Bocs, nincs időm stilizálni. Ahogy Mark Twain mondta: „hosszan írok, mert nem volt időm lerövidíteni!”
Nem tudom hol kezdjem?!Először is előrebocsátom, cseppnyi rosszindulat sincs bennem! Pusztán az igényeim mások. A megközelítésem más. Mindenfajta önhype nélkül pár szót a tényekről, hiszen azok makacs dolgok. Messziről indítok. Reméljük aztán az iromány is összeáll egy kerek egésszé.
41 éves vagyok. 6 évesen játszottam először videójátékon, unokatesómnál. Nyugatról hozták a teniszes, pálcikás, zöld videójáték csodát. Aztán mivel beleszerettünk tesómmal, nyúztuk Jóanyámat, hozzon valami hasonlót a nagy nyugatról. Így jött a Commodore 64. Kb. 1984-et írunk! Kőkemény szocializmus. Kazettás, flopys C-64, Barbarian, Exploding fist, Scramble. Senkinek nem volt ilyen gépe, sem szűkebb, sem tágabb baráti körömben, mindenki a csodájára járt. Istenem milyen érzés volt ezeken a játékokon játszani. Érzem a feelingjét, hallom a flopy kattogását! Uh, semmit nem tudsz, ha ezt nem élted át!
Aztán beindult a lavina. Commodore 16, +4, Atari, Nintendo tükrös, a zöld, a Popeye, quartz játékok Westend bar, Mario, kihajtható képernyős, két képernyős, három képernyős, Nintendo gameboy, Nintendo 64. Aztán jött a Playstation 1, Petőfi csarnok, az elsők között álltam sorba. PS 2, Ps3. A Tomb Raider volt a nagy szerelem, minden karácsony előtt megvettem az aktuális részt, és a Szent estéig ott figyelt cellux-szal felrögzítve a falon. És alig vártuk barátaimmal, hogy kezdődjön a kaland. Gyújtottunk egy vidám cigit, és hadd szóljon! Ps3-ra van 250 játékom, dobozos, nem Store-ból letöltött. Ez nyugati viszonylatban is zorall!A ps3-ig rendben volt minden!
Úgyhogy, talán kijelenthető: kivételes játékmúlt van mögöttem, így adekvát lehet a véleményem.
Nos, amikor bejött a Ps4, valahogy nem hozott lázba, pedig valljuk meg, ha valakinek, hát nekem kötelező lett volna megvenni. Megéreztem benne valami brutál lehúzás fellinget. Valamit, ami a fogyasztói társadalom sajátja. A lépcsőzetes eladás és rablás! Mikor lehetne sokkal jobb telefont is kidobni, de a nagy lé akkor van, ha szépen végigmegyünk a lépcsőfokokon, lehúzni a bőrt a 2.3.4.5. lépcsőfokról is, és csak utána jöhet a 6. Pedig lehetne egyből a 6.kal kezdeni, sokkal gyorsabb lenne a fejlődés. Üzletpolitikailag, profit szempontjából azonban nem ez a tökéletes üzleti attitűd.
Csapongok. Van egy gyerekkori barátom. Roli! Mindig pof.zik, mindig ug.t, szar ez a játék, meg szar az is. Mégsem idegesítő egy cseppet sem az állandó rinyálása! Ugyanis igaza van! Az egész PS4-es cucc egy rakás sz.r! Egy-két említésre méltó játék van (GTA5, meg Witcher 3, Far Cry 3) Réges régen nem itt kellene tartani!A mai technológia legjavával az első Tomb Raider-ek szintjén nyomni. Az a feeling, az az atmoszféra, amikor ott álltam a szürke sziklák alatt és nem tudtam, hogy most mit kell csinálni?! Olyan erős volt, olyan magával ragadó, egy csoda. Teltek a napok és nem tudtam, hogyan kell tovább menni. És aztán meglett a kijárat, a kép kinyit, elém tárul a látvány és beúszik a zene.
Az Uncharted 4 csak úgy király, ahogy a félszemű a vakok között. A 30 fps-től elalél a fél világ, miközben minimum full HD-ben kellene már játszanunk konzolon, 120 fps-sel. Szakadásmentesen, szép élekkel, tökéletes hanggal! De minimum 60-nal! 30fps? Ne vicceljetek már! Szép az Uncharted-ban a táj? Mindaddig , amíg a joyhoz nem érsz! Egy játék a debil generációnak, akit kinevelt a jelenlegi fogyasztói társadalom, bocs érte! Nincs semmilyen valós játékélmény. Kapsz egy mozifilm-szintű, trailer –szerű átvezetőkkel teletűzdelt cuccot, valami furcsa rajzfilmes grafikával. Nincs olyan, hogy leesel, keresned kell, mifene. Autózol, de hova? Tedd le a joyt, a 2 éves gyerek felveszi, szájába veszi, ráül, mozgatja és pár óra múlva kijátszva leteszi.
Játsszá, folyjon a nyálad a hasadra a „semmitől”, egyé, igyá, és fizessssss. Fizess a DLC-kért, fizess a barna pisztolyért, vagy a shot gunért, fizess ezért az egész cuccért, vagyonokat, mi meg keressük a milliárdokat és a hülyegyerek meg örül. 5 évvel ezelőtt már Uncharted 4-gyel kellet volna játszanunk. De szépen be van lassítva a rendszer, ne legyen kapkodás, lassan minden bőrt aprólékosan nyúzzuk le! Minősíthetetlenek a PS4 játékok, fél nap alatt kijátszhatóak, és már felejted is. Ha egyáltalán van kedved játszani velük. Csak a pénzről szól minden. És Te, a játékos, aki vagyonokat fizetsz sehol sem vagy!
Egy percig sem becsülnek! Eléd teszik a recsegő-ropogó-döcögő sza-okat, és Te megveszed. A tesztíróknak (persze a jelenlevők kivételek) ki van adva miről írhatnak és miről nem. Minden sz.rt lenyomnak a torkunkon és, ha lenne kritikus tömeg úgy mindenben, ezt nem lehetne megtenni. A PS4-es játékok nagy része egy hulladék. És aztán jön egy Uncharted 4, ami valóban jobb, mint ez a sok futószalagon gyártott, szellemtelen, ötlettelen, színvonaltalan sz.r, és elalélsz. Egy erős közepes a cucc, vagy inkább máshogy: nem ez a nagyon kiemelkedő, a több, a 90% kritikán aluli. Assassin’s creed ugyebár. A 3. részig volt ereje, imádtam, aztán kiállt az utca szélére árulni a testét, most meg jön a film is. Pofátlanul csak fejték a népet és a nép fizetett. Ha meghallom a nevét, a hideg ráz.Ahogy a Far Cry, Ubisoft megint. Milliárdokat keresnek, de annyira nem becsülnek minket, hogy legalább új térképet és pályát programozzanak. A zöld sapkát kicserélik pirosra, egy kis változtatás itt, egy kicsi ott, aztán vegyétek parasztok!Minimum 3-4 évig kellene egy játékot fejleszteni és aztán kidobni!
Az Uncharted 4-ben szembejön veled ugyanaz a turbános arc ugyanabban az öltözékben 4-szer, a feladványok = paripa 2 betű, az ellenfeleket egy vak is eltalálja, egyszóval gáz ez az egész! Egy tesztben olvastam, ami tényleg jól megírt kis cucc. Az Uncharted 4-et udvarolta ugyan körül ez a bértollnok is. Valami ilyesmi volt, hogy: lehet az ing ujját felgyűrni, és el lehet kezdeni programozni.
Igaza van. Csak ezt már minimum 5 éve el kellett volna kezdeni! Brutálisabbnál brutálisabb fejlesztésekkel, fantasztikus játékokkal, bika erejű gépekkel, hosszú játékidőkkel, finomsággal,összetettséggel. De a valóság ezzel az igénnyel köszönő viszonyban sincsen, Mint agyhalott zombiera tekintenek ránk, meg merik velünk tenni, hogy minősíthetetlen játékokkal bombázzanak. A játékgyár. Amiben Te a játékos egyetlen dologért vagy tartva: hogy fizess, minél többet, minél gyakrabban. És cserébe semmit nem kapsz. Csak lehúzást! És aztán jön egy ilyen játék és piedesztálra kell emelni.
Már régóta ilyen játékokon kellene játszanunk, illetve ennél sokkal jobbakon! Ugye, hogy más lenne a leányzó fekvése, ha a Withcher 3 szintű játékból lenne 50-féle?
Mert megtehetnék. De nem teszik! Na, ez a nagy baj!
De a legnagyobb baj, hogy senki nem szól érte. Csak én...meg a Roli
Shame