Nemrég végre hivatalosan is kiderült, hogy a Grand Theft Auto 6-ban visszatérhetünk a széria talán legkedveltebb városába, Vice Citybe (pontosabban Leonida államba), így elérkezettnek láttuk az időt egy kis jóleső nosztalgiára. Igen, ahogy azt már a címből is kitalálhattátok, szentimentális rovatunk következik, hiszen felelevenítünk néhány olyan pillanatot az eredetileg 2002-ben megjelent GTA: Vice Cityből, amelyekre vélhetően minden rajongó könnyes szemmel gondol vissza. Az én szívemben (tudom, lehetett volna kevésbé csöpögős is a megfogalmazás) ráadásul különösen fontos helyet foglal el a Rockstar Games mesterműve, mivel ez volt az első játék (a Need for Speed: Underground 2 mellett), ami feltelepült az első saját PC-mre, így értelemszerűen elképesztően sokat pörgött azokban az időkben – na meg persze utána is. Ha tehát megjött a kedvetek, üljetek fel bátran a rögtönzött nosztalgiavonatunkra, utána pedig osszátok meg nyugodtan, hogy nektek melyek a kedvenc emlékeitek a játékkal kapcsolatban.
Amikor először felcsendül a Billie Jean
A Vice City leginkább azért talált be olyan sok embernél (jelen!), mert a ’80-as évek „Miamijába” helyezte a történetet, ezzel pedig egyrészt remekül megidézte Brian De Palma 1983-as klasszikusát, az Al Pacino főszereplésével készült A sebhelyesarcút (ami nélkül ugyebár meg sem született volna a játék), másrészt olyan fantasztikus atmoszférát teremtett, amit azóta sem nagyon sikerült megismételni. Ebben pedig óriási szerepük volt a korszak felejthetetlen dalainak, melyek közül toronymagasan kiemelkedett Michael Jackson örökzöldje, a Billie Jean. Lényegében ez a nóta csendült fel először, ha beültünk az első járgányba, a fülbemászó dallamok társaságában történő kocsikázás pedig olyan élményt kínált, amit a sokadik alkalommal sem lehetett megunni. Valahogy így kell megalapozni egy életre szóló kalandot!
A Demolotion Man sikeres teljesítése
Minden GTA epizódnak megvannak a maga idegőrlő küldetései (leginkább a San Andreas tudna erről mesélni), cikkünk alanyában pedig a Demolotion Man névre hallgató misszió tudhatja magáénak ezt a nem túl megtisztelő titulust. A küldit ugyebár a meglehetősen divatos, ingatlanfejlesztő, Avery Carrington adja, a dolgunk pedig meglehetősen egyszerű: távirányítós helikopterünk segítségével szabotáljunk egy építkezést, avagy helyezzünk el négy bombát, hadd tegyék a dolgukat. Nos, a papíron szögegyszerűnek tűnő műveletet már egyáltalán nem volt olyan egyszerű kivitelezni, hiszen egyrészt időre kellett leszállítani a csomagokat, másrészt a masina irányítása sokkal nagyobb ellenségnek bizonyult (pláne kontrollerrel), mint maguk a meglehetősen zabos építőmunkások. Nem csoda tehát, hogy konkrét mentéseket lehet(ett) találni a neten, melyek segítségével már nem kellett magunkat átverekedni ezen a küldetésen. Bár én speciel úgy érzem, hogy csak akkoriban tűnt olyan nehéznek ez a küldetés, mert a mobilos verzióban például elsőre meglett – ráadásul úgy, hogy helyenként még szaggatott is. Az agyvérzésközeli állapotokról szóló emlékeimen ez persze mit sem változtat, tehát egyértelműen bérelt helye van a felejthetetlen pillanatok között.
A cheat kódok próbálgatása
Mostanra eléggé kikopott a köztudatból az ilyen-olyan kódok használata, de azok, akiknek már megjelent néhány ősz hajszál a halántékukon, emlékezhetnek arra, milyen felemelő érzés volt ezek próbálgatása. A csalások terén pedig mindig is rengeteg lehetőséget biztosított a GTA-széria, így természetesen a Vice Cityben is számos módszerrel tehettük könnyebbé (vagy épp viccesebbé) az életünket, miközben akarva-akaratlanul is elsajátítottuk a villámgyors gépelés mesterségét. Mindegy, hogy a rendőröket szerettük volna lerázni, új járművel akartuk szelni a távolságot, vagy épp napos idő helyett inkább egy kis esőhöz volt kedvünk, a kódok rögtön a segítségünkre siettek, hogy teljesítsék a kívánságainkat. Én egyébként rendre a PC Guru DVD mellékleteire felkerült CheatLand nevezetű programból néztem ki ezeket, de tudom, hogy sokan féltve őrzött kincsként kezelték azokat a rongyosra gyűrt papírokat, amelyeken a szent szavakat tárolták.
Az „easter egg-vadászat”
Rengeteg fejlesztőcsapat szeret elrejteni különböző mókás apróságokat, utalásokat a portékájában, a Rockstar Games pedig ebből a szempontból is az élen jár, hiszen már a korai Grand Theft Auto felvonások is jól muzsikáltak ezen a téren, a GTA 5 és a Red Dead Redemption 2 pedig egy kész aranybányának mondható. Ebből kifolyólag természetesen a Vice Cityben is akad pár easter egg, melyek közül az egyik valóban egy húsvéti tojás – én például ujjongtam az örömtől, amikor némi útmutatás segítségével sikerült rálelnem. De emellett szintén euforikus élmény volt (legalábbis számomra) megtalálni a maffiózók munkáját „dicsérő” vízalatti hullákat (és a hozzájuk mellékelt betontömböket), a már korábban említett A sebhelyesarcú előtt tisztelgő véres fürdőszobát a láncfűrésszel, vagy épp az emberi szerveket áruló hentesüzletet – a hozzá tartozó csontvázzal együtt. De ugyancsak sokat lövöldöztem például a Holdat, vagy épp vártam a világítótoronynál megjelenő szellemre – bár erről éppenséggel pont kiderült, hogy kamu. Bele sem merek gondolni, hogy mennyi apróságot zsúfolnak majd bele a készítők a GTA 6-ba, annyi viszont biztos, hogy még sok év múlva is számíthatunk vadiúj felfedezésekre.
A másik oldal
A Vice City elején ugyebár minden híd le van zárva a várható hurrikánok miatt, így aztán elég sokáig az első szigetre (Vice City Beach) vagyunk korlátozva, ami nem feltétlenül baj, de azért rengetegen vágtuk a centit amiatt, hogy mikor hódíthatjuk meg a másik oldalt. A híd túloldalán található terület megpillantása éppen ezért mindenki számára felejthetetlennek bizonyult, hiszen Vice City Mainland már egészen más miliőt kínált, mint a korábban megszokott homokos tengerpartok és neonfénytől csillogó utcák, így újult erővel törhetett ránk a felfedezés öröme. Little Haiti, Downtown vagy épp az Escobar International Airport bebarangolása máig élénken él az emlékezetemben, ahogy a kisebb szigeteken (Starfish Island, Prawn Island) történő bandukolás is előkelő helyen szerepel a képzeletbeli fotóalbumomban.
Számomra tehát ezek a pillanatok azok, melyek miatt mind a mai napig az élvonalban van a Vice City a kedvenc videójátékaim között, de persze – amolyan szokás szerint – ezúttal is lenne még mivel bővíteni a listát. Ott vannak például a kocsival/motorral történő ugratások, amikkel vélhetően nem csak én szöszöltem el órákig, de a Malibu Clubba való első betérés is meghatározó élménynek minősül – arról már nem is beszélve, hogy az Ocean Beach és a Washington Beach környékén történő száguldozást az ezredik alkalommal sem voltam képes megunni. Rendkívül alacsonyan száll tehát a nosztalgia a Rockstar legendás alkotásának kapcsán, így őszintén remélem, hogy a GTA 6 is tartogat néhány (de inkább számos) olyan képkockát, amelyre boldogan tekinthetek vissza 10-15 év múlva.
