Több mint egy éve jelent meg PC-re az Exile’s End, ami bár Metroidvania műfajú produkciónak tűnik (vagyis a Metroid és a Castlevania szerelemgyerekének), inkább a számítógépes játékok hőskorát, a 25 évvel ezelőtti akció-platformer stílust éleszti fel. Another World, Flashback, Blackhawk és a többi – ezekről a címekről vélhetőleg mindenkinek kellemes emlékek ugranak be, amit a Magnetic Realms brigádja alaposan ki is használt. Az Exile’s End ugyanis viszonylag rövid, de annál nosztalgikusabb kalandot kínál a zsáner szerelmeseinek.
Idegenek közt
Hatalmas űrhajó, nem várt problémák, majd menekülés egy közeli bolygóra. A felütés a megszokott, avagy csőstül jön a baj, hősünk pedig ismeretlen közegben kászálódik ki a mentőkapszulából, ahol gyilkos kukacok és négylábúak vadásznak a gyanútlan áldozatokra, továbbá a környezeti elemek is mintha csak emberünk ellen esküdtek volna össze. Szól a rendkívül hangulatos MIDI zene, első feladatunk pisztolyt szerezni és túlélni, azután jöhet a minitérkép teljes felderítése a viszonylag egyszerű alapok mellett.
Valóban úgy tűnik, hogy Metroidvaniáról van szó, de a játékmechanika annál jóval egyszerűbb. Csak az alap elemekből építkezik a program, így ugrálunk, vigyázunk, hogy túl nagyokat ne zuhanjunk, felfedezzük a környéket, ha pedig túl nagy veszélyek leselkednek ránk, amikkel fegyver hiányában esélyünk sincs megbirkózni, sőt menekülni sem tudunk ellenfeleink eszén túljárva, akkor bizony olyan területre tévedtünk, ami túlnőtt aktuális állapotunkon, a következő lépést másfelé keressük. Ahogyan az a ’90-es évek klasszikusainak lemásolásától elvárható, nem minden esetben fogják a fejlesztők a kezünket, sőt sok esetben a saját kárunkból tanulunk, de talán pont ez a szép az ilyen, a múltból táplálkozó játékok esetében.
Egyszerű és majdnem nagyszerű
Az ugyan fura, hogy több mint egy évet kellett várni a PS4-es és Vitás verzióra, elvégre az Exile’s End kimondottan egyszerű külsejű és felépítésű alkotás, ám alapvetően örülhetünk a megjelenésnek, hiszen mindkét konzolon remekül fut a program. A zenék tényleg nagyon jól sikerültek, hangulatosak, illeszkednek a korai éra megidézésébe, miközben a grafikus megoldások is a nosztalgiát erősítik. A játékmenet lehetne kicsit bonyolultabb, ahogy talán a 3090 forintos ár is sok egy picit ezért a tartalomért (öt óra alatt végezhetünk a sztorival, többször pedig biztosan nem állunk neki), de egy akció során érdemes lecsapni az Exile’s Endre, ami a műfaj rajongóinak egyébként is ajánlott darab.
PS4-es verzió: 70%
