Tom Cruise 2014-ben bemutatott akció-sci-fije, A holnap határa kellemes meglepetés volt annak idején. A népszerű színész a filmben egy olyan katonát alakít, aki a Földet bekebelezni akaró idegenek inváziója során kapcsolatba kerül az egyik űrlénnyel, és ennek következtében hiába hal meg, mindig újra kell élnie ugyanazt a napot, amikor az emberiség elesett a világegyetem sötétjéből érkező sereg katonáival szemben. Ezt megakadályozva kéri Emily Blunt karakterének a segítségét a győzelem érdekében, majd a sztori végén tulajdonképpen sikerrel járnak, ugyanakkor Cruise és Blunt hősei a fent leírt okok miatt hiába találkoztak már korábban többször is, a befejezésben végre esélyt kapnak a tényleges ismerkedésre. Azonban a filmnek eredetileg ennél sokkal pesszimistább befejezése lett volna: az idegen lények vezére visszavette volna a vezetést, továbbá az írók homályban hagyták volna, hogy egyáltalán megtörtént-e mindaz, amit addig láttunk.
A holnap határa forgatókönyvét Christopher McQuarrie szövegezte, aki karrierje során többször is együtt dolgozott Cruise-zal, például rendezőként ő dirigálta a Mission: Impossible franchise legutóbbi három epizódját. A holnap határa ugyebár idén 10 éve került mozikba, és ennek alkalmából idézte fel a Collider McQuarrie korábbi nyilatkozatát, amelyben elárulta, hogy tervben volt egy alternatív befejezés is, amely alapján a sztori utolsó harmada egészen másképp alakult volna, mint a kész verzióban.
Ebben Cruise főhőse, William Cage őrnagy egyik csapattársa megöl egy alfát, azaz egy olyan lényt, amelynek pusztulásakor az Omega visszaforgatja az idő kerekét. Így a legfőbb elme tisztában van a kommandó érkezésével, pedig Cage pont erre figyelmeztette a bajtársait, hogy bármennyi idegent megölhetnek, az alfákat akkor is békén kell hagyniuk. Ám McQuarrie szerint ekkorra, a cselekmény utolsó harmadára a nézőt már lefárasztotta volna agyilag az időhurkos koncepció, nem lett volna szerencsés tovább bonyolítani a helyzetet azzal, hogy az Omega újra átveszi az irányítást, és megbolygatja az időt. Azonban a forgatókönyvíró emellett komolyan fontolgatta azt, hogy még nyitottabbra, többértelműbbre veszi a lezárást.
„Mindig is amellett érveltem, hogy ennek a helikopteren kell véget érnie. Vissza kell dobnia a nézőt az elejére, hogy azon tűnődjön: egyáltalán megtörtént mindaz, amit a filmben láttunk? Megtörtént ez valójában? Ennek érdekében viszont csillió dolgot kellett volna előkészteni, mind a forgatókönyv, mind a látvány szintjén, hogy megalapozzunk ennek a befejezésnek. Ez rengeteg kihívás és kétely elé állított minket. Eléggé küszködtünk azzal, hogy azt nyújtsuk ennek tükrében is, amit ennek a történetnek nyújtania kell érzelmileg. Tudom, hogy a moziban látott változat bizonyos értelemben megosztó volt, néhány embernek nem tetszett, de szerintem ezeket az embereket csak úgy lehetett volna boldoggá tenni, ha az a lezárás nem happy ending. De mi ilyet nem szerettünk volna. Ennek úgy kellett véget érnie, hogy az ne legyen kegyetlen.”
Ti mit gondoltok, melyik lett volna a jobb befejezés? Az eredeti tervek szerinti, vagy az, amit végül a filmben láthatunk?
A képek forrása: Collider
