Lassan nem marad olyan klasszikus játékműfaj, amely indie fejlesztők kitartásának és rajongók támogatásának köszönhetően nem tért vissza legalább néhány tiszteletkör erejéig. Hogy ezekből melyek kapnak új erőre, és melynek tűnnek el a naplementében egy utolsó vágta után, ritkán egyértelmű, az azonban lassan kezd körvonalazódni, hogy az izometrikus, hardcore szabályrendszerekből építkező szerepjátékok egyértelműen megvetették a lábukat. Elég a Wasteland, Pillars of Eternity, Divinity: Original Sin vagy pusztán a ráncfelvarráson átesett D&D klasszikusok sikerére gondolni – az eddig többnyire jellemző fantasy dominanciát pedig épp megtörni készül az orosz Dark Crystal Games csapata (amely többek között a két Original Sin fejlesztőgárdájából állt össze).
Kickstarter-kampánnyal indított fejlesztésük, az Encased ugyanis lényegében egy új Fallout, a klasszikus, Black Isle-féle epizód stílusában, csak épp a hivatalos licenc nélkül, a ’70-es évek sci-fijeinek és persze a szláv oldalról érkező posztapokaliptikus játékok számára megkerülhetetlen inspirációnak bizonyuló Piknik az árokparton/Stalker elemeivel. Egy alternatív 1975-ben járunk, amikor pár éve egy kietlen sivatag mélyén az emberiség rábukkant a Kupolára, egy rejtélyes, nagyobb sziget méretű izolált objektumra, amit a jelek szerint egy idegen faj hagyott hátra maga után, a benne rejlő különleges nyersanyagok és technológiák segítségével pedig úgy tűnik, néhány éven belül eltűnik minden ismert betegség, és nagyobb technológiai ugrásra kerülhet sor, mint ami korábban akár fél évszázad alatt lett volna lehetséges. A felfedezésnek persze ára van – a Kupola alatti atmoszféra hemzseg a különböző anomáliáktól, a benti viszonyokhoz alkalmazkodott emberek szervezete pedig megsemmisül, ha kilépnek alóla. Ennek ellenére tudósok és szerencsevadászok ezrei jelentkeznek önkéntesen a Cronus alapítványnál, amely a Kupolában végzett kutatások elsődleges irányítója – vagy kerülnek hozzájuk életfogytig tartó büntetésként, mivel az objektum egyúttal az egész bolygó legtökéletesebb börtöne.
Az Early Access változatban a próbakör során a prológust játszhattam végig, melynek során karakterünk megérkezik a Kupola alatti legfőbb bázisra, majd a szükséges kötelező körök lefutása után első kézből lehet tanúja a játék intrójában beharangozott kataklizmának. A tudósok ugyanis találnak egy rejtélyes ereklyét, amely anomáliák százait szabadítja el a búra alatt, lényegében megsemmisítve a Cronus bázisait és egy kietlen, mutánsokkal és anomáliákkal teli rémálommá változtatva a jövő kulcsának tartott területet. Ezt követően miénk a pálya, fő küldetések híján szabadon fedezhetjük fel a tekintélyes méretű játéktér különböző zugait, beleértve elhagyatott kutatóállomásokat, mocsarakat, sziklás pusztákat, miközben a fosztogatóktól az önjelölt kiskirályokon át az ocsmány mutánsokig és halálos anomáliákig számtalan érdekes és halálos jelenséggel találkozhatunk.
Mutasd, mit tudsz!
Mivel karakterünk az újdonsült kupolalakók egyike, megalkotása során többek között arról is dönthetünk, milyen színű egyenruhával érkezzen meg az idegen régióba. Ez a szín ugyan nem határozza meg a kasztot, hatalmas hatást gyakorol az alaptulajdonságainkra, a skilljeinkre és az egyes játékbeli NPC-k viselkedésére, ugyanis bár tetteinkkel hatással lehetünk rá, hogyan ítélnek meg minket a különböző frakciók, alapvetően saját társaink mindig jobban bírnak minket, míg például a narancsruhásoknak (akik lényegében elítélt bűnözők, fegyencek) már a játék kezdetén is külön lifteket kell használniuk, és csak fegyveres kísérettel ténykedhetnek a Kupola bázisain. Az egyenruhák színein belül pedig számtalan karaktertípus alkotható, amelyek mindegyike más-más módon működik hatékonyabban és oldhatja meg az egyes kihívásokat.
Erre remek példa a játék egyik kezdeti missziója, amelyben egy veszélyes zónává nyilvánított bázisra kell bejutnunk. A bejárat körül a védelmi lövegek meghibásodtak, és válogatás nélkül tüzelnek mindenre, a megoldásra azonban számtalan lehetőség adott. Egy hacker például átveheti az őrbódé számítógépe feletti irányítást, és hatástalaníthatja a rendszert, egy zárfeltörésre gyúrt karakter átküzdheti magát a csatornarendszeren, hogy a generátor leállításával áramtalanítson mindent, a harciasabbak pedig megpróbálkozhatnak egy-két löveg kiiktatásával, míg a gyorsabbak minimális veszteségek árán átvághatnak köztük.
Kiforratlan gazdaság
Az utolsó opció a veszteségek miatt azonban az Early Access jelenlegi szempontjából talán a legrosszabb, a játék ugyanis jelen formájában két igen egyszerű elemnek köszönhetően meglehetősen nehéz: nem igazán van gazdaság (nagyon ritkák a kereskedők, a használhatatlan loot így gyakran csak halmozódik és halmozódik nálunk), míg gyógyító tárgy, lőszer csak meglehetősen ritkán akad a zsákmányban. Emiatt a játékegyensúly sem igazán kiegyensúlyozott a jelenlegi formájában – mivel a prológusban az akciódúsabb, harciasabb jelenetek több ízben megkerülhetetlenek, a diplomáciára, karizmára gyúrt karakterek igen kemény pillanatok elé nézhetnek.
Szerencsére az Encased nagyon liberális mentési rendszerrel rendelkezik, gyakorlatilag bárhol és bármikor menthetünk, erre pedig igen sűrűn szükségünk is lesz, ha nem szeretnénk menthetetlen, helyrehozhatatlan helyzetbe kerülni, vagy nem vagyunk biztosak egy-egy döntésünk, lépésünk helyességében. A játékmenetet alapvetően meghatározza a folyamatos bizonytalanság, és az ezt megerősítő nehézségi szint. Hogy viszonyítsak valamihez, az Early Access ellenére sem éreztem azt, hogy a játék unfair módon bánna velem, még úgy sem, hogy a harcrendszer találati esélyein még lehetne mit finomítani, viszont a meggondolatlanságot, a taktika hiányát nagyon keményen megtorolja, és ezt általában csak egy korábbi állás visszatöltésével lehet orvosolni.
Fényes disztópia
Viszont még a csiszolatlanság ellenére is az Encased talán az egyik legélvezhetőbb állapotú Early Access játék, amelyhez az utóbbi időben szerencsém volt. Igaz, hogy a fő cselekménylánc hiányzik, azonban a próbakör során a töltési idők gyorsak voltak, a sebesség még a nagyobb, látványosabb területeken és több karakter esetén is stabil, egyszer sem fagyott ki, a hangulat pedig egyszerűen kiváló. Ha a prológus után nem maradtam volna küldetések nélkül, és a karakterfejlesztő képernyőn egy-egy skill mellett nem jelenik meg a „jelen verzióban nem elérhető” felirat, talán még azt is megkockáztatnám, hogy a produkció alig egy-két hónapra van a megjelenéstől. Már most sokkal befejezettebb, mint több hosszas Early Accessből kikerült, bugoktól hemzsegő örök ígéret.
A ’70-es évek stílusát a Stalker és a Fallout posztapokaliptikus rémálmával keverő látványvilág (a hatalmas sugárvédő páncélok természetesen nem maradnak el), a korai Falloutokat idéző térkép és harcrendszer, a hangok, a rengeteg karakter, az érdekes küldetések pont azzá teszik az Encasedet, aminek jelen formájában lennie kell – egy tartalmas és kiforrott ízelítőnek, amely elég ahhoz, hogy minden régi motoros Fallout-rajongó szíve megdobbanjon, és bizalmat szavazzon az oroszok próbálkozásának. Ha tényleg sikerült minden elemet bevonniuk, amit ígértek (beleértve a kickstarter-célokként megnyitott lakberendezhető mobil főhadiszállást és a végigjátszás után is folytatható Free Play módot) és még az Early Access is az eredeti terveikhez híven véget ér kilenc hónap után, az Encased 2020 egyik legjobb szerepjátéka lehet. Valami olyasmi, amire a rajongók a Van Buren lelövése óta vártak, emellett pedig igen komoly rivális a Wasteland 3 számára.
