A Fable alapvetően egy nagyon aranyos kis RPG-játék volt, kellemes zenével, korrekt látványvilággal és nagyszerű fejlődési rendszerrel. A Fable 2 ügyesen vitte tovább ezt az irányt, Albion világát még több érdekességgel megtöltve. Éppen ezért, az ember nem számítana egy efféle helyre, mint amilyen a Winter Lodge. Az ártalmatlannak tűnő játékokban elhelyezett félelmetesebb momentumok a kedvenceink, hiszen a semmiből jönnek, és általában adnak egy jókora gyomrost – illetve egy kis libabőrt.
A téli menedékház felé tartva még minden a legnagyobb rendben van. Szállingózik a hó, nyugtató, meleg fényű lámpák világítják meg az utat, és maga a ház is szinte hívogatja a hőst, hogy lépjen be és kicsit pihenjen meg a kandalló tüze mellett. Azonban abban a pillanatban, ahogy átlépünk a küszöbön, egy hirtelen váltással az egész hely megváltozik. A színek eltűnnek, a komor szürkeségből pedig évek óta ott porosodó csontvázak és egy borzasztóan leromlott állapotban lévő ház belső tere rajzolódik ki. Egy elhagyatott kínzókamrában találjuk magunkat, ahol a falak évtizedes borzalmak emlékeit suttogják.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
