Egyedül maradtál, senki nincs a közelben, ismeretlen bolygóra zuhantál, minden és mindenki ellened fogott össze, bármikor meghalhatsz, sőt, meg is halsz. Sokszor. Ilyen esetben pedig hiába duruzsol a hang a füledben, hogy „szabad, független, erős nő vagy”, mert a kiszáradástól, éhhaláltól, a sziklák közti összezúzódástól ez sem véd meg. Na de meddig lehet szórakoztató és jópofa egy unalomig rágott csont? Az űrt, a legkülönfélébb bolygókat, a tenger mélyét, a sivatagot és a barlangokat, az apokalipszist és zombifertőzések idejét megjárva őszintén elmondhatjuk: semennyire. Wilson speciel felém keresztet tartva menekül, ha a téma csak szóba kerül, Bate már felöltötte Pókember hacukáját, hogy fittyet hányva hősies sorsára bűntény során intézzen el, Chocho meg csak nagyokat sóhajtozik, mikor a „túlélő” szó felbukkan az Early Access címeket bemutató cikkek között. Más szóval a zsáner telítve, a túlélés a könyökünkön jön ki, aztán megjelenik a steames és egyéb bundle-ökkel, jófajta akciókkal kufárkodó IndieGala, beáll a Green Man Gaming mellé a sorba, az olaszok meg semmit sem bízva a véletlenre olyan játékot alkotnak, amire hirtelen mindenki rágerjed. No, nem egy PUBG (PLAYERUNKNOWN’S BATTLEGROUNDS) az, amiről szó van, de a korai, meglehetősen bugyuta trailer és néhány frissítés után egész érdekes koncepciót fedezhetünk fel az elhagyatott szigeten játszódó túlélősdi mögött.

EZT A HŐSNŐT NEM FOGOD SZERETNI

Van ez a leány, aki saját elmondása, bevezető monológja szerint a gazdagságba született, mindent kipróbált, a drogoktól sem félt, sőt folyamatosan tolt mindent, ami kicsit is felpörgette, adrenalint nyomott a testébe. Aztán élete bulijának vetett véget egy emberrablás, aminek hála a Földközi-tenger egy régen elfeledett szigetén rekedt, ahol egyedül kell szembenéznie az összes létező veszéllyel, ami ilyen esetben fennállhat.

Elsőre mondjuk, ebből nem sok minden látszódik, derül ki, elvégre megkapva az irányítást a belső nézetes kaland-akció a parkourt mutatja be, avagy ki kell kapaszkodni és ugrálni egy mély kútból. Aztán a szabadba érve kitárulkozik a szemkápráztató világ, ami hegyeket, dombokat, épületeket és nagyobb mélységeket egyaránt kínál a felfedezéshez. Persze egyből jönnek a bevezető feladatok, lassan kibontakozik egy történeti szál is, ami idővel majd a végkifejlethez vezet, de a sztori kiélvezése csak egy apróság, ami medret ás a feltartóztathatatlan víznek – vagyis először inkább a hiányának. Elvégre a képletbe nem véletlenül lett bekeverve a túlélős játékok műfaja, vízre és élelemre szükség van, sőt vigyázni kell a nagy magasságokkal is, elvégre a leány mintha üvegből volna, egy kis eséstől is összetöri testét, de nem árt fegyvert sem adni a kezébe, mert az élővilág bizony kellő veszedelmet jelent számára.

Vérszomjas kutyák, farkasok, kígyók, óriási patkányok sétálgatnak, kúsznak és másznak mindenfele (és ez csak az állatvilág), komolyabb intelligenciát nélkülöző támadásaik pillanatok alatt vetnek véget a karakter életének. Ha pedig sikerül előrehaladni a sztoriban, úgy kerülnek napfényre a titkok, a rejtélyek, a mocskos kis apróságok, amikkel együtt bizony pszichopata gyilkosok is felbukkannak. Véres és hullákkal teli jelenetekben nincs hiány, annyi biztos. 

LARA UTÁN SZABADON

Ami viszont a thrilleres/horroros vonalnál is sokkal jobb, illetve zárójelbe teszi az egész túlélős és kraftolós mizériát, az a felfedezés, a sziget teljes kiismerése. Mintha a Tomb Raider és Far Cry, illetve a Dying Light gyermeke volna, a Die Young sokat épít a parkourre, egy-egy esetben alaposan át kell gondolni, hogyan is lehetne feljutni egy-egy magaslati pontra, ezek a túrák és akrobatikus helyzetek pedig nagyon jó, hangulatos adalékot szolgáltatnak a misztikus háttérelemekkel, a kegytárgyak és szentélyek jelenlétével, az okkult társaság nyomaival. A fejlesztők ráadásul folyamatosan frissítik a programot, újabb és újabb elemekkel fűszerezik a receptet, miközben kereskedésre született NPC-t is belepakoltak a játékba, növelték az ellenfelek számát, és a többi. Emiatt minden héten rá lehet bukkanni valami apró újításra, mialatt a régebbi elemek is csiszolódnak – a környezet élettel telt meg az elmúlt hónapban, a hangok egyre jobbá váltak, avagy aki támogatja a fejlesztést, szem- és fültanúja lehet az állandó változásnak, fejlődésnek.

Az persze egyértelmű, hogy az IndieGala 15 eurós (tehát nagyjából 4600 forintos) alkotása nem lesz a műfaj csúcsa, nem a kreativitás csimborasszója, elvégre ismert panelekre épül, még a látvány sem mutat igazi újdonságokat, sőt hibák is rendre felbukkannak benne. Az is biztos, hogy kell még bele a tartalom, muszáj javítani a sokszor végtelenszámban érkező, pillanatok alatt halált okozó állatok jelenlétének bugjait, továbbá nem árt csiszolni a játékmeneten, a kevéske barkácsolnivalón (mérgezett és sima csali, gyógyszer és a többi). Mindez egyértelmű, de a csapat előre meghatározott lista alapján folyamatosan halad és bővít, avagy a frissítésekre nem lehet panasz, ráadásul a vázra húzott játékalap már most is érdekes, néha kifejezetten izgalmas a szabadosabb mozgással. A beígért tartalmak (a jelenlegi 25 helyett kábé 70 misszió, 12 négyzetkilométernyi terület, további fegyverek, ellenfelek és főellenfelek, csapdák, tűzre reagáló környezet) pedig önmagukért beszélnek. Így ha a Die Young most még nem is ajánlható nyugodt szívvel, komoly esély van arra, hogy végleges megjelenésekor – mikor a csapat már mindent belerakott, mindent kijavított – egy jó kis egyjátékos kampánnyal szórakoztatja majd a túlélésért még mindig izgalomba jövő közönséget. Mert ez az alkotás bizony meg sem próbálja az online csatákra helyezni a hangsúlyt, ami kifejezetten üdvözölendő döntést, elvégre így sokkal inkább oda lehet figyelni az olajozottan működő fővonalra, a felfedezés és kaland nyújtotta szabadságra. 

Galéria
Die Young Játékképek b44083b067c9a3d31d04
Kattints a galéria megtekintéséhez!