A Darksiders-sorozat mellékága, a Darksiders Genesis nemrég megjelent, az optimisták pedig már reménykedhetnek a következő számozott epizódban is. A játék mellé kialakított univerzum elég egyedire sikeredett és viszonylag rövid idő alatt elég komoly történelmet épített maga köré. Tartsatok velünk, cikkünkben ugyanis a teljesség igénye nélkül, de a lényeget megragadva csobbanunk egyet az interdimenzionális kulimászban, amit úgy becézünk: Apokalipszis.
A három játék nagyjából párhuzamosan zajlik, a számozás nem az időrendi sorrendet takarja, mi viszont az áttekinthetőség végett eszerint építettük fel rövid összefoglalónkat. A neveket ahol lehetett magyarítottuk, persze tudjuk, hogy angolul minden menőn hangzik, “magyar felirattal” mégiscsak közelebb áll hozzánk (és még mindig nem olyan cinkes olvasni, mint mondjuk azt, hogy Vörös Halott Megváltás).
Prológus
Egyszer régen, egy nem is annyira messzi galaxisban az Alkotók nevükhöz hű módon sok-sok világ alapját fektették le, melyeket a Mélység választott el egymástól. Rajtuk különféle ősi teremtmények éltek: angyalok, démonok, emberek és más, kis- és nagyhatalmú lények. De ahogy az lenni szokott, lakók annyira nem szívlelték egymást és állandó hadban álltak egymással, a Menny és a Pokol háborújában pedig semmi sem volt tiltott. Az egyik démon, Lilith, az Alkotóktól szerzett tudással elhullott testvérei és az Angyalok maradványaiból megalkotta Absalomot, kitől a Nephilim népe származik. Az ő „elsőszülöttei” a Négy Lovas: Háború, Halál, Harag és Viszály, kiket még több, minden bizonnyal hasonlóan bizalomgerjesztő névvel megáldott hibrid követett. Ahogy mondani szokás, a név kötelez, úgyhogy a Nephilim annak rendje-módja szerint beszállt a hacacáréba, és brutális hatékonysággal világok százait irtotta ki honfoglalás címén. Még szerencse, hogy a Négy Főkolompos Lovas időben ráunt a gyilkolászásra, és felhagyva régi módszereikkel a helyi ENSZ, avagy a Szenes Tanács szolgálatába állt.
Nagyjából ekkortájt tűnt fel az emberiség a színen, akiknek a Tanács a Mennyek fennhatósága alatt álló, Éden néven ismert világot adományozta. Ez persze nem tetszett a Nephilimeknek, és az emberek ellen vonultak, de a Mennyek serege, az élükön vágtázó Négy Lovassal gyakorlatilag kiirtotta őket, csak sajna közben az Éden lakhatatlanná vált. Az embereket ezután költöztették a Földre, de ott sem voltak (voltunk) biztonságban. A Menny és a Pokol állandó viszályát a Tanács egyezséggel hűtötte le, és a hadakozó feleket békeszerződésre kötelezte, ez lett Az Alku. Ennek értelmében, míg az emberiség fel nem cseperedik és egyenlő fél nem lesz, fegyverszünetet kötnek, de ha eljön az idő, feltörik az egyezményt védő Hét Pecsétet és jöhet a móka: az Armageddon, avagy a Végső Háború.
Apokalipszis most
Telt-múlt az idő, az emberiség meg nem kapkodta el a fejlődést. Csakhogy Abaddon, az arkangyal, attól tartott, hogy a Mennyek Seregei gyengék lesznek mire eljő a Végső Háború. Úgyhogy cselt szőtt, hogy idő előtt támadhassanak, meglepve a Pokoli Hadakat. Tesójával, Azraellel, és egy renegát Alkotóval, Ulthane-nal, hat pecsétet feltörnek a hétből. Azért csak ennyit, mert így nem avatkozhatna be a Négy Lovas – erre a Tanács odaküldi Háborút, de csak egyedül. Abaddon halála után a Tanács az Alku fenntartása végett az egyetlen logikus megoldást választja: miután nem sikerül rábizonyítani Abaddonra tettét, Háborút bűnösnek titulálják a Pokol segítésében és lecsukják. Teszik mindezt titkon abban a reményben, hogy később, nevének tisztázása során mindenkit kicsinál, akinek köze volt a korai világvégéhez.
De ne szaladjunk ennyire előre, mert még mielőtt jön az újabb egyezség, Háború tesója, Halál, úgy dönt, majd ő tisztázza a félreértéseket, méghozzá úgy, hogy feltámasztja az emberiséget, eltörölve bátyja állítólagos bűneit. A Titkok Tudójától, avagy a Varjak Atyjától visszakapja amulettjét, melybe a Nephilimek lelkeit zárta az Éden csatája után. Útja közben mindenhol a Romlásba botlik, mely kiforgat mindent önmagából. Tanácsért az Alkotókat keresi fel, ahonnan a Holtak Birodalmába vezet az útja, mely hemzseg a halott emberek lelkeitől. Itt, a Lelkek Kútjánál akad rá a halottnak hitt első Nephilimre, Absalomra, aki nem csak él, de a Romlás forrása is egyben. Atyjának legyőzése után Halál feláldozza magát és a Nephilim lelkeket az emberiség feltámasztásáért cserébe, hogy ezzel tisztázhassa bátyját a vádak alól.
Ezzel egyidőben a Tanács a harmadik testvért, Haragot, a romokban heverő Földre küldi, a Hét Halálos Bűn után, akiket valaki rászabadított a világra. A lovas neki is lát a feladatnak, és sorra vadássza le a formát öltött bűnöket, mindeközben az Üresség Urával is összehozza a sors, aki démonkorában a Tanács tagja volt, de most éppen az emberiség maradványának megmentésén fáradozik. Ex-démon-tanácstagunk besegít Haragnak, és ereje mellett apránként megosztja vele tudását is: valaki, vagy valakik attól tartanak, hogy az emberiség felemelkedik és valódi, megtestesült Egyensúlyként a Menny és a Pokol fölé kerekedik, ezért a háttérből manipulálva szeretnék elérni a pusztulását. Később beigazolódnak a szavai, mikor nem sokkal haláluk előtt Büszkeség és Irigység is arról beszél, hogy a Tanács szabadította a Halálos Bűnöket a Földre, így legjobb esetben két legyet ütve egy csapással: Haragot és őket is félreállítva az útból. Csak ugye nem jött be a matek, mert Harag túlélte az öngyilkos küldetést és már mindent tud – szembesíti is a Tanácsot ezzel mikor az(ok) rátámad(nak), majd angolosan távozik, bosszút forralva.
Ez még csak a kezdet
Visszakanyarodunk Háborúhoz, akit ekkortájt engednek vissza a Földre, biztos, ami biztos, egy Figyelővel a nyakán. Hősünk neki is áll sorban kiiktatni a Kiválaszottakat, öt nagyhatalmú démont, akik a Földet uraló Pusztító szolgálatában állnak. Útja során találkozik a hat Pecsét feltörésében segédkező Ulthane-nal és Azraellel is, akiktől megtudja, hogy mi is történt valójában. Fény derül arra is, hogy a Pusztító nem más, mint a legyőzöttnek hitt ex-arkangyal Abaddon, aki köszöni szépen, él és virul, hála Lilithnek. Egyetlen fegyver sebezheti csak meg, a Pecséteket feltörő, darabokra tört Armageddon Pengéje. Ennek keresése közben Háború Uriellel (Abaddon angyalkori szeretőjével) akad össze, aki élet-halál harcra hívó esküt tesz. Csakhogy Háború nyer, és az esküt semmibe véve megkíméli Uriel életét, majd közli vele, hogy a volt pasija még él, és nem is olyan jó fej.
Végül eljut Abaddonhoz, akit legyőz, ezzel megszerzi a hetedik Pecsétet is, csakhogy a Tanács által nyakára küldött Figyelő ellene fordul, és leleplezi az emberiség ellen elkövetett interdimenzionális összeesküvést. Ekkor Uriel ledöfi Háborút, de nem a bosszú vezérli, mert a hetedik Pecsétet is széttöri: a világvége pedig egybehívja és felszabadítja a Tanács igája alól a szétszórt Lovasokat. Háború és Halál is feltámad, és expressz-meteorral megérkezik Harag és Viszály is, hogy a teljes (?) igazság ismeretében elmagyarázzák volt munkaadójuknak, a Mennyeknek és a Pokloknak is, hogy miért is nem volt érdemes velük sz...órakozni.
