Hasfelmetsző Jack minden idők egyik leghíresebb sorozatgyilkosa, aki 1888-ban terrorizálta London Whitechapel nevű nyomornegyedének lakóit. Kilétével kapcsolatban számtalan teória és összeesküvés-elmélet látott már napvilágot, de a mai napig nem tudni, hogy ki követte el a számlájára írt gyilkosságokat.
A témát rengetegszer feldolgozták már, épp ezért az embernek könnyen lehet az az érzése, hogy Hasfelmetsző Jack története lerágott csont. Más véleményen voltak viszont a Salix Games fejlesztői, akik gondoltak egyet, és az Artúr-legenda szereplőit is bevonták az 1888-as londoni események sodrásába. A Dance of Death: Du Lac & Fey történetében épp ezért a feltámasztott Sir Lancelot Du Lac és a kutyatestbe börtönzött varázslónő, Morgana Le Fey néz farkasszemet a Whitechapelt terrorizáló rémmel.
Mi még a megjelenés előtt belekóstolhattunk a játékba, így most első kézből számolhatunk be nektek arról, milyen volt alámerülni az 1888-as London nyomornegyedének bűzös forgatagába.
Mondák nyomában
A Dance of Death: Du Lac & Fey egy point-and-click kalandjáték, melyben Du Lac és Fey párosával járhatjuk be London utcáit. A két főszereplő között bármikor válthatunk, így kihasználva speciális képességeiket. Du Lac például beszélhet az emberekkel, és igen meggyőző, ha erre van szükség, Fey pedig az állatokkal elegyedhet szóba, valamint kiváló szaglását is bevetheti az átlagos halandók számára láthatatlan nyomok felderítésére.
A főszereplők sora később kiegészül még egy londoni lakossal, Mary Jane Kelly-vel, akit különös álmok gyötörnek levegőben repülő fémmadarakról és más, fura jelenségekről. Ez a három karakter áll a történet középpontjában, a játék során hozott döntéseink pedig komoly kihatással lesznek a sorsukra fejlesztők ígérete szerint. Ez sajnos az általunk kipróbált verzióban még nem igazán érződött, de ez nem is csoda, hiszen csak a játék legelejébe nyerhettünk bepillantást, mikor a történet elkezd kibontakozni.
Egy kattintás a világ
A Dance of Death: Du Lac & Fey játékmenete elég egyszerűnek mondható. Az egerünkkel irányíthatjuk a karaktereket a fix kameraszögből látott helyszíneken, ha pedig közel érünk valamihez, amivel interakcióba léphetünk (például egy érdekes dokumentumhoz vagy egy NPC-hez), feltűnik a képernyőnkön egy ikon, amire rá kell kattintanunk. Az irányítás tehát nem túl bonyolult, de azért készüljünk fel rá, hogy néha tartogathat meglepetéseket. Karaktereink például képesek a legváratlanabb pillanatokban hátraarcot csinálni, és a zsúfoltabb helyszíneken is elég körülményesen lehet velük átnavigálni az NPC-k között.
Igazából maguk a küldetések sem sokkal összetettebbek az irányításnál, általában elég csak elmenni oda, ahová a játék küld minket, aztán rákattintani minden ikonra, ami szembejön. Jelenleg még elég kevés tárggyal léphetünk interakcióba, ezért a legtöbb feladat megoldása tényleg nem igényel sok gondolkodást, maximum egy kis türelmet.
A gond akkor kezdődik, amikor megjelennek a minijátékok. Ezek egyrészt nagyon kilógnak a játékmenetből, másrészt pedig végtelenül egyszerűek és unalmasak is. A prológusban például összecsapunk egy démonnal is, de a kardpárbaj nem több, mint egy egyszerű ritmusjáték, ahol egymás után négyszer kell jó időpontban kattintanunk, és már le is nyomtuk az ellenfelünket. Ebben a formában épp ezért ezek a kis minijátékok teljesen feleslegesnek érződnek, és nem is csinálnak mást, csak megtörik a sztori lendületét.
Akik viszont már most kifejezetten jól el lettek találva, azok maguk a karakterek. Du Lac és Fey kettősének szópárbajait hallgatni kifejezetten szórakoztató, ráadásul elég mélyen ki vannak dolgozva ahhoz, hogy huzamosabb ideig is érdekesek legyenek. Fey például elsőre egy végtelenül számító és cinikus embernek (vagy jelenleg inkább kutyának) tűnik, akit a pénzen és az ételen kívül semmi más nem motivál, de azért az már a rövid prológusból is lejön, hogy igenis vannak érzései a rideg felszín alatt. Minderre pedig rátesz egy lapáttal a szinkron is, ami szintén nagyon erősre sikeredett, így a párbeszédeknél szó nem érheti a ház elejét.
Hasfelmetsző Jack újra lecsap?
Mindent összevetve a Dance of Death: Du Lac & Fey egyelőre egy izgalmas témát feszegető, remek karakterekkel felvértezett point-and-click kalandjátéknak tűnik, melyet az izgalmas mechanikák vagy logikai fejtörők helyett inkább maga a szereplőgárda és a történet fog elvinni a hátán. Épp ezért elsősorban azoknak lehet érdemes figyelni rá, akiknek megmozgatja a fantáziáját Hasfelmetsző Jack és az Artúr-legenda találkozása. De ha simán csak bejönnek a kalandjátékok, akkor is megérheti fél szemedet a Salix Games alkotásán tartanod, mert kifejezetten ígéretesnek tűnt a rövid kóstoló alapján.
