- A Citadel: Forged wit Fire Early Access cikk a PC Guru 2017/09-es számában jelent meg.
Jó, talán egy kicsit túlzás lenne már a bekezdéssel a sírját ásni a Citadel: Forged With Fire-nek (mostantól CFWF, ami nem összekeverendő a Kanadai Farm Írók Alapítványával – igen, van ilyen). De mint a legtöbb hasonló alkotás esetében, most sem látjuk azt a bizonyos fényt az alagút végén. Pedig a képek és a videók alapján minden nagyon szépnek tűnt, de aztán elmerültünk a hullámok (akarom mondani, a falevelek) közt, és azt vettük észre, hogy halálra unjuk magunkat. Félreértés ne essék, a CFWF bővelkedik a szórakoztató lehetőségekben, ráadásul piszok jól is néz ki, de egyetlen eredeti ötletet sem képes felvonultatni, amit pedig újramelegít, azt olyan unottan tálalja, hogy helyette inkább kedvünk támad megnézni egy Tour De France versenyt, mint még félórát játszani vele.
Csak ezt ne?
De mi is ez a Citadel? Mitől olyan rossz, hogy pár mondattal mindenkinek képes voltam elvenni a kedvét attól, hogy kipróbálja? Először is elnézést, ha sikerült falat húznom köré, mert azért bevallom, korántsem olyan rossz, mint ahogy fent vázoltam. Az alapkoncepciója például hibátlan. Egy olyan játékról van szó, amelyben egyszerre keverednek a Skyrim, a Rust és az Ark elemei, tehát egy nyitott világú szerepjátékot tessék elképzelni, amelyben varázsbotokkal, kardokkal és fejszékkel mászkálhatunk egy sűrű, festőien zöldellő, erdős világban. A játék gerincét a gyűjtögetés alkotja, ami pontosan úgy működik, mint bármelyik hasonszőrű programban: alapanyagokat szedegetünk a földről, a növényekből és a leölt állatokból. Erre épül a kraftrendszer, ami ismerős lehet azok számára, akik pár percet is eltöltöttek a Terraria, a Minecraft és a további két és fél millió hasonló játékban. A fából például deszkákat, léceket gyárthatunk, a bőrből és a pamutból ruhákat varrhatunk, a virágokból pedig gyógyitalokat keverhetünk. Természetesen léteznek komplexebb itókák és tárgyak is a CFWF repertoárjában, melyek összeeszkábálásához gépekre is szükségünk lesz – ezeket is szépen le kell gyártani és elhelyezni, ha azt szeretnénk, hogy jobb cuccaink legyenek. És persze nem szabad kifelejteni az építkezést sem a lehetőségeink közül, ami hasonlóan a gyűjtögetéshez, ugyancsak képtelen újdonságot felvonultatni. A deszkákból összeállíthatunk faelemeket, azaz blokkokat, melyekből házikókat vagy akár komplett palotákat is felállíthatunk, ugyanúgy, mint ahogyan azt a Fallout 4-ben vagy a stílusban még közelebb álló Rust esetében láthattuk. Viszont a CFWF nagyon ügyesen átugrotta a konkurensek nehézkes, néha kicsit átláthatatlan és zavaros menürendszerét, és egy pofás, könnyen használható build-menüvel örvendeztette meg játékosait. Tény, hogy még ezen is lehetett volna javítani, sőt felhasználóbarátabb verziót is el tudok képzelni, de az ilyen összetett rendszerek esetében, mint az egymásra épülő kraftolás, nehéz dolguk lehet a fejlesztőknek, szóval még ezért az eredményért is hálásak lehetünk.
Mindezt pedig olyan köntösbe bújtatták a fejlesztők, hogy öröm ránézni a Citadelre. Bárki, aki egy pillantást is vetett a monitoromra, miközben játszottam, azonnal leesett állal kérdezte, hogy mi ez. Persze miután elmondtam, nézőim seperc alatt messzire futottak, de tény, hogy kevés szebb, hasonló programot tudnék most felsorolni a CFWF-nél. Persze az optimalizálással még akadnak gondok, de az ilyen technikai problémákat betudhatjuk a korai hozzáférésnek. Hasonló gyerekbetegségekkel küzdenek egyébként a szerverek is, melyek az optimalizáció hiányában olyan szaggatásokat produkálnak, hogy az egész program élvezhetetlenné válik. Nem beszélve arról, hogy amennyiben a játékosok egyszerre 10-12 főnél is többen vannak (egy szerveren), akkor a hálózati gondok megsokszorozódnak.
Ezenfelül akadnak olyan elemei is a CFWF-nek, amelyek üdítően, újszerűen hathatnak. Ilyen például az állatidomítás, mellyel vadállatokat állíthatunk a szolgálatunkba, és így akár hátasként is használhatjuk azokat a gyorsabb közlekedés érdekében. Ezenkívül repülni is lehet, hasonlóan, mint Harry Potter tette, tehát boszorkányseprűre pattanhatunk, és úgy szelhetjük az eget, mint valami kviddics kupamérkőzésen. Sajnos az állatszelídítés kapcsán is kénytelen vagyok fanyalogni egy keveset, ugyanis több esetben nem tudtam működésre bírni a megszelídítő varázslataimat, és ha sikerült is, jámbor jószágaimmal alig lehetett gyorsabban haladni, mint kétlábon. Viszont találhatunk különféle katakombákat is, melyek mélyén kincsekre lelhetünk, sőt még sárkányokba is belefuthatunk, ha túlságosan mélyre merészkedünk egy-egy dungeonben, szóval ha csak a felszínt nézzük, akkor az bőven adhat okot a bizakodásra.
Szép, szép, de…
Persze a fent említett játékelemek mindegyikét már láthattuk itt-ott, személyes kedvencemben, a Starboundban például minden benne van, ami itt is, kivéve a belső nézetes, gyönyörű grafikát. A korai hozzáférés rovására írhatunk pár konkrét hibát, mint például a szerverek terheltsége, vagy a hálózati kód, viszont a CFWF-ben komoly játéktervezési hiányosságok burjánzanak, melyek pillanatok alatt tönkre vágják az idilli szerepjátékos világot. Az egyik ilyen a fejlődés, ami tulajdonképpen kőkemény grindelést, krafotolást és végtelen számú ellenfelek öldöklését jelenti. Fejlődni ugyanis úgy lehet a leggyorsabban, ha szörnyeket ölünk, melyekből több ezernyit (!) kell lemészárolni ahhoz, hogy megfelelő szintűek legyünk. A szintlépéseknél talent-pontokat kapunk, amiket aztán 4 főbb kategóriában költhetünk el (tárgyak, használati cuccok, építkezés és varázslatok), azon belül pedig további 6-10 képességfán válogatva szórhatjuk a pontokat. Ezek közé tartoznak a különféle épületek elemei, amiket ugyancsak egyesével kell megtanulni, a varázslatok, a fegyverismereteink stb. Ez pedig rengeteg képesség, ami rengeteg szintlépést, azaz véget nem érő grindelést jelent. Ezzel együtt hatalmas gond, hogy karakterünket szerverenként tárolja a játék, tehát nagyon meg kell gondolni, hol készítjük el hősünket, ugyanis később nem vihetjük át egy másikra. Ha pedig egy nap kihal alólad a szervered, akkor így jártál: feleslegessé vált több száz órányi farmolgatásod, és életed végéig egyedül maradsz.
Akad egy úgynevezett raid-rendszer is a játékban, ami annyit tesz, hogy a játékosok megrohamozhatják és lerombolhatják egymás épületeit, bázisait. Ez már önmagában is felvet egy rakás kérdést, de a készítőknek ezidáig nem sikerült egyensúlyba hozni ezt az egészet. A védelmi épületek és pajzsok például túl gyengék, így szinte senkit sem akadályoznak meg abban, hogy a földdel tegye egyenlővé nehezen összeeszkábált palotánkat. Ezenkívül ott a PvP, ami rendkívül kidolgozatlan és egyenlőtlen. A legnagyobb gond, hogy a közelharci karaktereknek semmi esélyük a varázsbotos, varázspálcás mágusok ellen, valamint olyan tervezési hibák teszik nevetségessé az egészet, mint a cooldown nélkül használható varázsitalok, amelyeket úgy lehet önteni magunkba, mintha gyomrunk kapacitása végtelen lenne. Milyen jó is lenne egy ilyen az Oktoberfesten, ugye?
Ráérsz még ezzel
Szóval a Citadel: Forged With Fire jelen pillanatban erősen a „nem ajánlott” kategóriába sorolható. Az ára 23 euró, tehát közel 7000 forint, ami korántsem éri meg a befektetést. Most úgy néz ki, hogy még legalább fél év kell ahhoz, hogy ezt valamelyest rendbe tegyék a készítők, de a steames értékelésekből nagyon úgy tűnik, hogy kezd elfogyni a játékosok türelme is. A hibák egyre csak sokasodnak, a szerver- és a játékstabilitás nem javul, de ami a legrosszabb: még mindig halálosan unalmas és repetitív a játék. Tudom, most sokan azt mondhatjátok, hogy biztos nem játszottam még hasonlóval, vagy nem szeretem a műfajt, de ez nem így van. Igenis szeretem a farmolásra, értelmes grindelésre épülő programokat. A gond az, hogy a CFWF nem ilyen.
