Egyszer, régen, Norvégiában, ahol 6 hónapig sötét van és kevés a nő, pár tinédzser fiúnak eléggé agyára ment a Venom és a Bathory zenéje ahhoz, hogy megpróbálják túlszárnyalni elődeik elborultságát. A társaság tagjai közül a Mayhem gitáros, Euronymous (azaz Oysten Aarseth), és a Burzumot egyedül megteremtő Varg Vikernes konfliktusa elég brutális és kiszínezhető (avagy befeketíthető) ahhoz, hogy Jonas Akerlund (aki egyébként a Bathory alapító tagja volt) Hollywoodba vigye a sztorit. Aki kicsit is ismeri a black metal szcénát, az tudja, hogy nehezen lehetne elitistább és kirekesztőbb társaságot találni. Nem várták tehát tárt karokkal két héroszuk történetének feldolgozását, ami nem is véletlenül indít azzal, hogy igazságokon és hazugságokon alapszik…
Euronymous narrációja kíséri élete és halála történetét. Egy teljesen átlagos, „normális” családból indul el a világhír felé, amit Mayhem nevű zenekarával kíván elérni. Igazán kiemelkedőt azonban nem sikerül alkotniuk, egészen addig, míg meg nem ismerkednek Per Olinnal, aki az egyszerű és lényegre törő Dead becenévvel illeti magát. Az új énekes Cotard-szindrómában szenved (azt hiszi magáról, hogy halott), súlyosan depressziós, amivel kellő ihletet visz mind a dalszövegekbe, mind a vérben és döghúsban bővelkedő fellépésekbe. A film fénypontja a zenekar Dead-érájának bemutatása, itt nagyon átjön a hangulat, a régi képek és a koncertélmények reprodukálásával maximumon jár a nosztalgia-faktor. A filmet részben Magyarországon forgatták, így a környezeten is érdemes elidőzni. Dead beteges dolgait szépen sorra veszi a történet, ezek természetesen illeszkednek a karakterhez is, de az öngyilkossági jelenet kicsit jobb ízlést kívánt volna – ez kellőképpen brutális lett, ami nem feltétlen baj, de közben a szülői telefonhívás már túlviszi a giccs határán.
Az erdei házat elhagyva aztán belépünk a Helvete (Pokol) lemezbolt ajtaján. Itt már igazán kiviláglik, hogy csak a „true” belső kör számít. A Bergenből idetévedt Varg (azaz Kristian, de ezzel a névvel nem lehet metál karriert építeni) igyekszik elnyerni Oysten kegyeit, ami végül a zenéjén és a pénzén keresztül sikerül is. Amikor azonban a radikális Varg a sorozatos templomégetéssel bebizonyítja, hogy a tettek embere, Oysten egyre nehezebben tudja a szájhősködéssel fenntartani a falkavezér imázsát. Az egyik gyilkossági ügy és a média bevonása után eluralkodik rajta a paranoia, a lemezboltot bezárja, és barátnőjével egy szebb jövő felé próbál lépni, amikor bekövetkezik a zenei stílus ismerői számára jól ismert tragédia.
Újra elővettem az Until Light Take Us és a Once Upon a Time in Norway doksikat, nagyjából végighallgattam Varg YouTube csatornáján a filmről készített videókat, olvastam konteókat Dead haláláról, és Csihar Attilával is készült egy szuper interjú a filmpremier után. Az igazság valahol mindezek között van elrejtve, semmiképp sem ebben a moziban. Nagyon szembetűnő, milyen erős ferdítéseket követett el Akerlund a két főhős esetében. Emory Cohen például a lehető legrosszabb választás Varg szerepére, akit egy lelketlen, pénzes, kissé dundi lúzernek festenek le, holott egy igazi karizmatikus művész volt már tizenévesen is. Oystenről sejteni lehet, hogy nem volt éppen jó ember, de az ábrázolása jobban hasonlít ahhoz, ahogy a családja szeretné látni a múltat, mint amilyen valójában lehetett. Nekem nagyon tetszett a film, de fikcióként tekintek rá, így pár túlzásba vitt érzelgősködéstől eltekintve szerintem szuper lett. Nagyon átjön a hangulat, és rengeteg gondolatot ébreszt mind a karaktereket, mind a megjelenő ideológiákat illetően. De a valódi történetet azért nem ez a film mutatja be, arra készülj fel.
Extra
A ’80-as években hazánkban a Tormentor képviselte a black metalt, első albumuk mára igazi klasszikusa a műfajnak. Csihar Attila a zenekar frontembereként került kapcsolatba a Mayhemmel. Dead kedvenc énekese volt különleges hangképzése miatt, ezért kérték fel őt a halála után, hogy felénekelje a De Mysteriis Dom Sathanas vokálját. Attila azóta is a színtér meghatározó alakja, 2004 óta hivatalosan is a Mayhem énekese, a filmben pedig saját fia, Arion játszotta el a szerepét.
