A Dungeons & Dragons az egyik, ha nem a legrégebbi „pen & paper” szerepjátékok egyike, melynek mostanság úgy fest, reneszánsza virágba szökkenhet. Részben talán a Stranger Thingsnek is köszönhetően, újabban pedig a roppant sikernek örvendő Divinity: Original Sin-játékokat jegyző Larian Studios és a legendás Baldur’s Gate játékok kombinált hírnevének hála. Persze ez utóbbi legutolsó felvonása immáron két évtizedes, úgyhogy talán már megkopott az emléke, és hiába volt ott miriádnyi ellenfele között a csápos képű Illithid, avagy a Mind Flayer (honosítva Elmenyúzó), összességében nem kaptak akkora szerepet, hogy megragadjanak az agyunkban. Éppen ezért – no, meg azon egyszerű oknál fogva, hogy a Baldur’s Gate 3 első trailere alapján most fő ellenlábasainknak tűnnek – döntöttünk amellett, hogy szentelünk nekik (is) egy cikket. Meg amúgy is ideje kicsit napirendre térnünk afölött, hogy Tunyacsáp távoli rokonai miért is legalább annyira veszélyesek, mint amilyen ocsmány az ábrázatuk.
Illetlen Illlithid
Kezdjük talán azzal, hogy mi a túró volt az a szempióca, amivel bizonyára sokunk szívébe (és agyába) beégett a trailer. Az a kis izé valójában nem pióca, hanem egy ebihal, és az Illithidek életciklusának kezdeti lépcsője. Egy elmenyúzó cirka 120-130 esztendős élete során 2-3 alkalommal nagyjából 1000 petét rak le egy keltetőbe, de szerencsénkre az ezekből a kikelő kis jószágok alig 1%-a éli túl az ezután következő kiképzést, majd nő akkorára, mint amilyet a trailerben láttunk. A kis fickók ugyanis ekkor elég érettek ahhoz, hogy egy humanoidba lehessen juttatni őket. A parazita valamely testnyíláson (általában a szemgödrön) át eljut a gazdatest agyáig, ahol egy hét alatt felfalja a szervet és átveszi az uralmat, mindeközben a gazdatest is fizikai átalakuláson megy át. Ez az úgynevezett ceremorfózis, mely kábé olyan kellemes, mint amilyennek első olvasatra tűnik – ezután még 21 év és kész a teljesen fejlett Elmenyúzó.
Fajfenntartásuk mellett azonban rendelkeznek más kellemetlen tulajdonságokkal is Cthulhu helyi hasonmásai: étrendjük sem túl baráti, már ami a kellő méretű aggyal rendelkező lényeket illeti. Egy kifejlett Illithid ugyanis havonta átlag egy humanoid agyat fogyaszt el, mely vágyát a javarészt szolgasorba taszított foglyok készletének megdézsmálásával elégíti ki. De egy rabszolga agya nem szokott elég pszichikai lenyomatot hordozni ahhoz, hogy hosszútávon jóllakjanak vele a Hannibál-ápdéten fogott Elmenyúzók. Plusz a haszonjószágok nem szaporodnak elég gyorsan ahhoz, hogy gazdáik önellátók lehessenek, így időnként kénytelenek feltölteni a készleteket, ami újabb és újabb portyázáshoz vezet. Egy szó, mint száz, így baromi nehéz barátokat szerezni vagy népszerűségnek örvendeni, de szerencsére az átlag elmenyúzót ezek a dolgok nem nagyon érdeklik. Sokkal inkább az általános gonoszkodás, de végső soron az ismert univerzum rabigába hajtása lebeg a szemük előtt, úgyhogy kiváló ellenlábasok lesznek, pláne, ha a trailer alapján főhősünk is egy ebihallal a kobakjában kezdi…
Agyamra mész
Különleges képességeik közé tartozik a teljes agykontrol, nem ritka, hogy szolgák egész serege áll egy-egy Elmenyúzó irányítása alatt. Bár általában egymagukban vagy kis csoportokban hajtják végre akcióikat, létezik olyan, hogy Illithid társadalom. Általában kis, legföljebb pár ezer fős, földalatti kommunákban élnek, melyek középpontjában egy Elder Brain áll, mely egyfajta kollektív tudatként a közösség megkérdőjelezhetetlen vezérének számít. Róla annyit érdemes még tudni, hogy életét egy medencében való fürdőzéssel tölti a település kellős közepén, eledelül pedig a vele egy térben nevelkedő ebihalak és az elöregedett Illithidek szolgálnak, akik önként áldozzák fel magukat, hogy a részévé válhassanak. Egy szó mint száz, igen sanszos, hogy összehoz majd minket egy ilyen döggel a sors (elvégre az Icewind Dale 2-be is belefért), és nem árt arra fejben felkészülni, hogy egy medencében dekkoló, jobbára mozgásképtelen, túlméretezett agyszövet nem a megszokott kihívást jelenti az átlag kalandozó számára.
Nagy általánosságban a faj gonoszkodása mögött álló fő mozgatórugó az egykor volt, az egész ismert világot uraló birodalmuk újjáépítése és ezzel a komplett multiverzum leigázása. Legendák úgy tartják, hogy ez a távoli jövőben (vagy egy másik valóságban) már megtörtént, és most azért vannak itt, mert visszautaztak a múltba, hogy újrakezdhessék a mókát. Ez persze nem megerősített legenda, elfogadhatóbb az a változat, hogy valójában az egyik legősibb faj az ismert univerzumban.
A játék szempontjából egy ennyire grandiózus cél azért túlzás lenne, úgyhogy maradjunk az első lépcsőnél, mely az éppen lakott világ napjának kioltását jelenti, bár többségük a szolganépek jólétének szempontjából ezt nem tartja praktikusnak. Sebaj, mi szeretünk nagyban fogadni, de hogy tippünk bejön-e vagy sem, az majd a Baldur’s Gate 3 végigjátszása során kiderül.
Ahogy következő írásunkból meg az derül ki, hogy az a zöldesbőrű hegyesfülű néni bizony nem egy elf, és valószínűleg nem véletlenül szánták agyrágópióca-eleségnek…
