Az elbukott közönségkedvenceket bemutató korábbi cikkeink:
A vadnyugat gyakorlatilag a játékipar mostohagyermeke. Bár az elmúlt években befutott pár játék, ami bizonyította, hogy igenis lenne nagyobb igény ilyen környezetben játszódó alkotásokra (gondoljunk csak a Red Dead Redemption 2 sikereire!), mégis, mindezek ellenére valahogy nagyon kevés fejlesztőnek akaródzik ellátogatni ebbe a korba és közegbe.
Ezért is számít nagy szónak, hogy a lengyel Techland annak idején nem csak egy címet, hanem rögtön egy teljes sorozatot szentelt a vadnyugatnak, méghozzá nem is akármilyet. A Call of Juarez játékokra sokan a mai napig szép emlékként gondolnak vissza, a széria utolsó darabja, a Call of Jurarez: Gunslinger pedig még most is megállja a helyét nagydumás főhősével és hamisítatlan spagetti western hangulatával. Lássuk hát, honnan került elő a 2010-es éveknek ez a gyöngyszeme, ami bár a kasszáknál nem teljesített a legjobban, a játékosok szívébe örökre belopta magát.
Juarez hívása
A Techland csapata már 1991-ben megalakult, azonban a ’90-es években még szigorúan csak kiadóként tevékenykedett. A lengyelek csak 2000-ben készítették el az első saját játékukat, a Crime Citiest, innentől kezdve viszont nem volt megállás számukra. Sorra jelentkeztek az újabb és újabb címekkel (köztük például a kifejezetten kellemesre sikeredett Chrome-mal), míg végül 2004-ben elő nem álltak a Call of Juarez ötletével, ami végül az egyik legismertebb alkotásuk lett.
A Lawman munkacímen futó projekt eredetileg egy sokkal tempósabb lövölde lett volna, ahol a hangsúly a gyors reflexeken van, ezt a koncepciót azonban végül elvetették, és inkább egy lassabb, komolyabb western megalkotása mellett döntöttek. Ebből a koncepcióból pedig megszületett a gyilkossággal vádolt spanyol fiatal, Billy, és a banditából lett tiszteletes, Ray McCall, történetét elmesélő, 2006-os Call of Juarez.
Maga a játék egyáltalán nem volt tökéletes (ezt a korabeli kritikák is alátámasztják), mégis megvolt a maga sajátos bája, plusz elég hiánypótlónak is számított, hiszen western témájú programokban akkoriban sem dúskáltunk éppen. Egyediségének köszönhetően a Call of Juarez a pénztáraknál is elég szépen teljesített, főleg Európában. Kirobbanó sikernek azért nem lehetett nevezni, de annyit bőven hozott a konyhára, hogy a Techland és a játékot kiadó Ubisoft úgy döntsön, érdemes belevágni egy második rész elkészítésébe.
A Call of Juarez: Bound in Blood végül 2009-ben jelent meg, története pedig az első rész előtt húsz évvel játszódott. A Bound in Blood középpontjába a McCall fivérek álltak: a játékos a legtöbb pálya elején választhatott, hogy Call of Juarezből is ismerős Ray McCallt, vagy Billy mostohaapját, Thomas McCallt szeretné-e irányítani. A két testvér nem csak kinézetében, hanem játékstílusában és fegyverzetében is eltért egymástól, történetük és a köztük lezajlódó párbeszédek pedig egyértelműen a Bound in Blood legnagyobb erősségei voltak.
Azonban a játék nem csak a történet terén teljesített jól: az elődjéhez képest sokat javult például a grafikája, és a mechanikái is letisztultabbnak érződtek. Persze a vadnyugati életérzés megmaradt, így ugyanúgy párbajozhattunk például, és fegyverarzenálunk jó részét is revolverek és ismétlőkarabélyok tették ki, de a Bound in Blood egyben tovább is fejlődött egy kicsit, így egy összetettebb, nagyszabásúbb játékot kaptunk a képében.
Mindez a rengeteg javítás pedig a kritikákon és az eladásokon is meglátszódott: a szaksajtó jellemzően jóval magasabb pontszámokkal jutalmazta a Bound in Bloodot, mint az elődjét, a játékosok pedig ezúttal nem csak Európában, hanem Amerikában is bizalmat szavaztak neki. Ennek köszönhetően a játék végül egymillió példányban ment el, ezzel pedig az Ubisoft legjobban fogyó címe lett az adott üzleti év első felében, megnyitva az utat egy még jobb és még nagyobb folytatás előtt. Aztán megjelent a The Cartel és egy csapásra romba döntötte a sorozat renoméját.
A jó, a rossz és a Kartel
A Call of Juarez: The Cartel 2011-ben, két évvel a Bound in Blood debütálása után látta meg a napvilágot, és rövid időn belül a sorozat szégyenfoltjává vált. Szakítva az elődjei stílusával, a The Cartel modern környezetbe helyezte a cselekményt (egész pontosan Los Angelesben és Mexikóban akciózhattunk), ami már eleve szúrta néhányaknak a szemét, azonban ennél jóval nagyobb problémának bizonyult, hogy a játék egyszerűen csak rossz volt. Nagyon rossz.
A The Cartel gyakorlatilag mindent elhagyott elődjei erényeiből: repült a hangulat, a remek karakterek és úgy általában a western életérzés is, helyükre pedig unalmas akció és enyhén szólva is kínosan viselkedő új szereplők érkeztek. A végeredményt gyakorlatilag borítékolni lehetett: a The Cartel mind a kritikusoknál, mind a pénztáraknál elhasalt, sőt, mivel a játék során végig színesbőrű vagy mexikói ellenfelekre kell lövöldöznünk, ezért páran még rasszizmussal is megvádolták a lengyeleket.
Igaz, a Techland vezérigazgatója, Pawel Marchewka, egy későbbi interjúban próbálta védeni a játékot azzal, hogy szerinte a The Cartel nem lett volna rossz, csak épp akkor dobták piacra, amikor még nem állt készen, de azért az így is érződik, hogy semmiképp sem ez volt a stúdió karrierjének fénypontja. Annál meglepőbb viszont, hogy se az Ubisoft, se a Techland nem hátrált ki a Call of Juarez széria mögül, helyette csak visszatértek annak a gyökereihez, így pedig két évvel a The Cartel bukása után, 2013-ban elkészülhetett a következő rész, mely sokak szerint egyben a sorozat legjobb darabja is.
Mondj egy mesét!
A fejlesztők a The Cartel brutális bukása után meglepően hamar összeszedték magukat, és a PAX 2012 keretein belül már be is jelentették, hogy érkezik a következő Call of Juarez játék, a Call of Juarez: Gunslinger. A modern körítést ezúttal jó érzékkel elhagyták, és inkább az elődök western környezetébe tértek vissza, azonban egy aprót így is csavartak a sorozat receptjén az első két részhez képest: a Gunslinger egyáltalán nem vette komolyan magát, és ennek köszönhetően a hangulata is sokkal lazább volt, mint elődjeié.
A Gunslinger a McCall család problémáit is maga mögött hagyta, helyette inkább egy Silas Greaves nevű, legendás fejvadász történetét meséli el. Külön érdekesség, hogy a narrátor maga Silas, aki a cselekmény során végig egy kocsma vendégeit szórakoztatja a vadabbnál vadabb történeteivel ingyen piáért cserébe, és mivel szeret lódítani, ezért a kampány során sokszor kerülünk hihetetlen vagy épp lehetetlenül szoros helyzetekbe, valamint lehetőségünk lesz levadászni a vadnyugat összes híres gonosztevőjét, hiszen Silas végzett minddel a valóságban is. Legalábbis saját bevallása szerint.
A játék pedig maximálisan ki is használta a nagyotmondó narrátorban rejlő potenciált: az egyes pályák gyakorlatilag folyamatosan változtak Silas meséjének függvényében, sokszor meglepő gyorsasággal és a szemünk láttára, amikor a hallgatósága rajtakapta valami hazugságon a fejvadászt, akinek így gyorsan korrigálni kellett a történetén.
A Gunslinger azonban csak a sorozat hangulatán változtatott, minden mást meghagyott, így itt is visszatértek a pisztolypárbajok, a nagyszerű, látványos helyszínek és persze a revolverek is, hibátlanul visszaadva azt a vadnyugati életérzést, ami a Call of Juarez sorozat első két részét is jellemezte. A produkció pedig több mint meggyőzőre sikerült, ami bár a pénztáraknál ismét nem tudott túl nagyot robbantani, részben azért, mert a The Cartel után már keveseb bíztak a széria minőségében, de a játékosok szívébe így is belopta magát.
Újra szól a hatlövetű?
És hogy mit tartogat a Call of Juarez jövője? Ez egy nagyszerű kérdés. A sorozat jogait a Techland 2018-ban megvette az Ubisofttól, így elvileg már csak a lengyelektől függ, hogy mikor jelentkeznek egy újabb résszel, azonban a stúdió kapacitásának nagy részét most alighanem leköti a Dying Light 2 befejezése és piacra dobása.
Mindeközben azonban egyáltalán nem feledkeztek meg a Call of Juarezről sem: az első két rész és a Gunslinger GOG-on és Steamen egyaránt elérhető (a The Cartel valahogy mindkét digitális áruház kínálatából kimaradt), a Gunslinger pedig nemrég még Switch-re is ellátogatott. Így szerencsére nem kell tétlenül várni a következő Call of Juarez bejelentésére: helyette irány a vadnyugat, hiszen a banditák nem lövik le saját magukat.
