Amennyiben az a kellemetlen, de idén azért a megszokottnál kicsit kevésbé esélyes helyzet állt elő, hogy nem találtál semmi ínyedre való falatot, az indie játékos felhozatal szokás szerint enyhítheti fájdalmad. Mert ahogy szinte mindig, a független stúdiók 2023-ban is nagy számban ontották magukból a jobb-rosszabb játékokat, amik között már csak a mennyiség miatt is rá lehet lelni gyöngyszemekre. Arról nem is beszélve, hogy a kis csapatokon, a garázsfejlesztéseken kisebb a nyomás, valamint senki nem mondja meg nekik, mit lehet és mit nem, ezért sokkal szabadabban kezelik az ötleteket. Ötletből pedig idén sem volt hiány, bőven akadt különlegesség a horogra, és ha nem is fogtunk ki mindent, akadt pár érdekes találkozásunk az év során, amire szívesen emlékszünk vissza.

3. The Library of Babel 90%

  • Neon Doctrine/Tanuki Game Studio
  • Teszt

A megszokottnál mélyebb és filozófikusabb kalandjáték, Jorge Louis Borges műve alapján, amiben harc sincs. Mármint a főhőst megtámadják, akár el is intézik, de az egyedi látványú videójátékban a játékos inkább csak lopakodik, ügyeskedik, hogy elkerülje a bajt. És bár a nemzetközi sajtó képviselőit (már azt a keveset, amelyik vette a fáradtságot és tesztelte a Tanuki Game Studio produkcióját) megosztotta a The Library of Babel, Steamen elég jók az értékelései, Skiyoker összegzése pedig bőven elég biztató ahhoz, hogy ideális esetben tegyünk egy próbát: “A The Library of Babel egy kivételesen hangulatos, tárgymenedzsmenttel megbolondított lopakodós platformer, mely elgondolkodtatóbb stílusával az ínyenc játékosok szívébe is könnyedén belophatja magát.”

2. The Planet of Lana 90%

  • Thunderful Publishing/Wishfully
  • Teszt

Kevésbé volt megosztó LeEcoBo egyik idei kedvence, a svéd Wishfully debütáló címe, amely fantasztikus és egyedi látványvilággal, valamint egy pozitív üzenettel is rendelkező történevel alaposan belopta magát szerkesztőnk szívébe. Az ID@Xbox prezentációján bemutatkozott The Planet of Lana az a tipikus indie gyöngyszem, amire év végén nagy örömmel emlékezik vissza az ember, és bár párbeszédekkel nem rendelkezik, vizuálisan mindent átad, amire egy videójátéktól csak vágynánk. “A Planet of Lana az egyik legjobb játék, amihez idén szerencsém volt: a karakterek szerethetők, a hangulat páratlan, a prezentáció pedig párját ritkítja – főleg, hogy a történet is a képek segítségével lett elmesélve. Ennél jobban nem igazán lehetne beindítani egy fejlesztői karriert.” – ez éppen elég beszédes ahhoz, hogy ha eddig esetleg kimaradt, minél hamarabb pótoljuk a játékot.

1. Stray Gods: The Roleplaying Musical 90%

  • Humble Games/Summerfall Studios
  • Teszt

A musical, mint műfaj, valamint a videójátékok keverése már önmagában is érdekes és figyelemre méltó ötlet, a Summerfall Studios pedig ezt úgy tette meg, hogy lényegében az esztendő egyik legfurább és legegyedibb élményét hozta. Modern történetében a kor és a görög mitológia keveredik, miközben színpadias módon adjuk elő a dalokat, amik egy különleges kaland “élő” díszleteit jelentik. “A Stray Gods egy fényes igazgyöngy napjaink játékkínálatában. Nem mindennapi játék, ami nem mindennapi élményt ad, amit minden színház és játékrajongónak ki kell próbálnia, ráadásul a narratíva elágazásai miatt többször is végig lehet játszani.” – állítja Pozandr, és mi maximálisan hiszünk is neki, már csak időre volna szükségünk, hogy sok mással együtt ezt a játékot is pótolhassuk.

Horror halászat, vallási metroidvania

Mondhatnánk: semmi extra, csak a szokásos indie kavalkád, mindenféle őrült ötlettel. De kérem, ez az az őrület, amiért odáig vagyunk és vissza, és ami sokszor visszaadja a játékiparba vetett hitünket, mikor éppen kiábrándulnánk belőle az egy kaptafa, AAA kategóriás nagyágyúk mellett. Nem került fel a listára egy rakás egyedi és minőségi játék, például a Dredge, ami az aranyos, addiktív indie szimulátor műfaját keveri a lovecrafti horror hangulatával, vagy a Blasphemous 2, ami hozza az első epizód hangulatát és minőségét, sőt még többet is, esetleg a Humanity, ami a maga 86%-val az esztendő egyik legjobb logikai játéka is egyben. És akkor még ott vannak azok is, amik el sem jutottak hozzánk, például a The Last Faith. 

Az biztos, hogy az indie mezőny a nagyok mellett is él és virul, még csak nem is azok árnyékában, és nem lehetünk elég hálásak mindazoknak, akik képesek a szabadidejükben alkotni csak azért, hogy megvalósulhasson egy olyan álmuk, amit végül mi élvezünk ki. Más kérdés, hogy ebben a rengetegben a legnagyobb jószándék mellett is bőven maradnak radar alatt olyan gyöngyszemek, amiket mindenkinek ismernie kéne. Te tudsz ilyet? Mi volt az idei kedvenced, mit ajánlanál másoknak?