Az Avencast: Rise of the Mage egy érdekes akció/RPG, melyben az Avencast mágusakadémia egy deákjaként kell mindenféle titkok nyomába erednünk, e szándékunkat viszont a pokol minden szörnye igyekszik megakadályozni.
A játéknak több különlegessége is van. Először csak mágusok lehetünk, de emberünket három ágon erősítve a klasszikus felállás is kikeverhető: a Blood Magic közelharci támadásokat ad, a Soul Magic távolságiakat, míg a Summon nevéből is kitalálhatóan lényeket idéz. A sikert persze ezek kombinációja adja, no és még valami. A megvásárolt mágiákat és attakokat ugyanis billentyűkombinációkkal csalhatjuk elő, így harc közben az iránygombok megfelelő lenyomása és a támadógomb leütése hatására bűvölhetjük elő ezeket (persze a fontosabbakat funkcióbillentyűhöz is rendelhetjük). Mindemellett karakterünk is ügyesen terelgethető, ugyanis az iránybillentyűk dupla leütésére az adott irányba gurul, sőt egy kitérés gomb is van. A kombók, mágiák, segítő lények és eme elmozgások együttesére bizony szükségünk is lesz, ugyanis elég kemény ellenfelekkel fogunk találkozni nagy számban, akik bizony elég jó intelligenciával rendelkeznek ahhoz, hogy ha nem figyelünk, nem taktikázunk, és nem használjuk ki az összes támadási és védekezési lehetőséget, hamar fűbe harapjunk. Jó RPG-hez híven persze még két elem van, amely fontos: a karakterfejlesztés (ez elég egyszerű, attribútumok terén a HP-t, manát, valamint a vér- és lélekmágia sebzését növelhetjük, a mágiáknál pedig egy fa ágain lépkedhetünk feljebb, az erősebbeket magasabb szinten elérve, mint a Diablo II óta a hasonló címekben), illetve a lootolás és öltöztetés. Ez szintén alap, legyőzött ellenfeleinknél pénzt és cuccokat találunk, előbbiből vásárolgathatunk (ez is poén: nem mi megyünk a kereskedő goblinhoz, hanem egy tekercsből az ő avatarját idézzük magunkhoz), utóbbiakat magunkra ölthetjük; elég sok összetevő van, rendesen kidekorálhatjuk emberünket, és persze a tárgyak mindenféle tulajdonságainkat is növelik. Az RPG és az akció mellett jó adag kalandelem is befigyel, így az ujjaink mellett az agyunk is igénybe lesz véve persze a megfelelő harctéri taktika kidolgozása miatt a szürkeállomány sejtjei amúgy sem unatkoznak...
A játék kinézete nem egy nagy durranás, leginkább a Dungeon Siege-hez hasonlítható (sőt, azon sem lennék meglepve, ha annak motorját használná), de elég hangulatos, ráadásul a készítők felruházták mindenféle manapság divatos speciális hatással, varázsszóval, így akár kellemesnek is mondható. A zene elég pörgős, dinamikus, a harcoknál adrenalin-pumpálós. Az irányítást szokni kell, szerencsére testre szabható, jól beállítható, bár szerintem egy gamepaddal még egyszerűbb a helyzet, de billentyűvel is kezelhető; érdekesség, hogy többféle irányítási séma van, én az expertet javaslom, persze ez ízlés és megszokás kérdése.
A demó is elég érdekes: hősünk egy alkímia előadáson álmodik különféle kalandokat, így belekóstolhatunk a játék elejébe, majd immár feltápolt, 16. szintű karakterrel egy későbbi szakaszába is, ami tökéletesen jó arra, hogy bemutassa a cím jellemzőit, és kedvet csináljon hozzá (ráadásul egy rövid, de velős oktatópályát is kapunk). Bár vannak hibái, nekem bejött a cucc; ha kedvező áron kínálják, lehet, hogy beruházok rá, mert jól szórakoztam vele, ráadásul alaposan eltér a szokásos klikkfesztiváltól, elég sok kihívást nyújt, és a variációk száma is elég sok ahhoz, hogy az ember többféle karakter-összeállítást kipróbáljon.
A demonstráció, illetve ízelítőnek a játékmenetet bemutató videó letölthető szerverünkről. Kellemes időtöltést hozzájuk!
A játéknak több különlegessége is van. Először csak mágusok lehetünk, de emberünket három ágon erősítve a klasszikus felállás is kikeverhető: a Blood Magic közelharci támadásokat ad, a Soul Magic távolságiakat, míg a Summon nevéből is kitalálhatóan lényeket idéz. A sikert persze ezek kombinációja adja, no és még valami. A megvásárolt mágiákat és attakokat ugyanis billentyűkombinációkkal csalhatjuk elő, így harc közben az iránygombok megfelelő lenyomása és a támadógomb leütése hatására bűvölhetjük elő ezeket (persze a fontosabbakat funkcióbillentyűhöz is rendelhetjük). Mindemellett karakterünk is ügyesen terelgethető, ugyanis az iránybillentyűk dupla leütésére az adott irányba gurul, sőt egy kitérés gomb is van. A kombók, mágiák, segítő lények és eme elmozgások együttesére bizony szükségünk is lesz, ugyanis elég kemény ellenfelekkel fogunk találkozni nagy számban, akik bizony elég jó intelligenciával rendelkeznek ahhoz, hogy ha nem figyelünk, nem taktikázunk, és nem használjuk ki az összes támadási és védekezési lehetőséget, hamar fűbe harapjunk. Jó RPG-hez híven persze még két elem van, amely fontos: a karakterfejlesztés (ez elég egyszerű, attribútumok terén a HP-t, manát, valamint a vér- és lélekmágia sebzését növelhetjük, a mágiáknál pedig egy fa ágain lépkedhetünk feljebb, az erősebbeket magasabb szinten elérve, mint a Diablo II óta a hasonló címekben), illetve a lootolás és öltöztetés. Ez szintén alap, legyőzött ellenfeleinknél pénzt és cuccokat találunk, előbbiből vásárolgathatunk (ez is poén: nem mi megyünk a kereskedő goblinhoz, hanem egy tekercsből az ő avatarját idézzük magunkhoz), utóbbiakat magunkra ölthetjük; elég sok összetevő van, rendesen kidekorálhatjuk emberünket, és persze a tárgyak mindenféle tulajdonságainkat is növelik. Az RPG és az akció mellett jó adag kalandelem is befigyel, így az ujjaink mellett az agyunk is igénybe lesz véve persze a megfelelő harctéri taktika kidolgozása miatt a szürkeállomány sejtjei amúgy sem unatkoznak...
A játék kinézete nem egy nagy durranás, leginkább a Dungeon Siege-hez hasonlítható (sőt, azon sem lennék meglepve, ha annak motorját használná), de elég hangulatos, ráadásul a készítők felruházták mindenféle manapság divatos speciális hatással, varázsszóval, így akár kellemesnek is mondható. A zene elég pörgős, dinamikus, a harcoknál adrenalin-pumpálós. Az irányítást szokni kell, szerencsére testre szabható, jól beállítható, bár szerintem egy gamepaddal még egyszerűbb a helyzet, de billentyűvel is kezelhető; érdekesség, hogy többféle irányítási séma van, én az expertet javaslom, persze ez ízlés és megszokás kérdése.
A demó is elég érdekes: hősünk egy alkímia előadáson álmodik különféle kalandokat, így belekóstolhatunk a játék elejébe, majd immár feltápolt, 16. szintű karakterrel egy későbbi szakaszába is, ami tökéletesen jó arra, hogy bemutassa a cím jellemzőit, és kedvet csináljon hozzá (ráadásul egy rövid, de velős oktatópályát is kapunk). Bár vannak hibái, nekem bejött a cucc; ha kedvező áron kínálják, lehet, hogy beruházok rá, mert jól szórakoztam vele, ráadásul alaposan eltér a szokásos klikkfesztiváltól, elég sok kihívást nyújt, és a variációk száma is elég sok ahhoz, hogy az ember többféle karakter-összeállítást kipróbáljon.
A demonstráció, illetve ízelítőnek a játékmenetet bemutató videó letölthető szerverünkről. Kellemes időtöltést hozzájuk!
A játék tetszene ha a mozgást jobban oldották volna meg.
]{redenc : az ilyen stílusú játékokban gyakran előfordul a "mozgásprobléma"? vagy csak én érzem egetrengetőnek?
Megnéztem a trailert és így első ránézésre tényleg van benne valami. Itt már azért hosszabb , taktikusabb harcok várhatóak, nem úgy mint a hasonló Diabló-klónoknál, pld. a Titan Quest, mellyel a napokban volt szerencsém játszani, most hogy már magyar, de én még ilyen unalmas játékkal életemben nem találkoztam, pedig imádom az RPG szerű és a színtiszta RPG játékokat. A harc dög unalom, a végén már ásítoztam a harcok alatt, olyan izgi volt, hogy mindenkit ledaráltam egyetlen meghalás nélkül, szóval fantáziátlan és túl könnyű. Történet nulla. Úgyhogy remélem a történet is okés lesz, és nem lehet vele gond. A grafika nem minden, lásd. Titan Quest. A lényeg a sztorin és a játékmeneten van.
1: Az ilyen szóhasználat a kocsmában vagy a haverok között lehet, hogy elmegy, nálunk nem. A jövőben légy kedves tartózkodni az ilyesmitől!
2: Egy kezdő ebben a játékban az első szinten elhasal...
3: Ez nem RPG, hanem, ahogy a cikkben is van, akció/RPG, Rogue-, vagy fiatalabbaknak inkább Diablo-klón, és ez a műfaj elég távol áll az RPG-től.
4: Egy játékot minősíteni a kipróbálása után érdemes csak, nem ránézésre. (És ez másnak is szól: próblájunk már elszakadni attól, hogy ami ronda, az biztos pocsék...)
Akinek tetszik váljék egészségére...