Asheron's Call: történelem....

Hivatalosan 1999. november 2-án éledtek fel a szerverek, és indult hódító útjára a Turbine Entertainment Software hegesztette, és a Microsoft gondozta Asheron’s Call, akkortól kezdte fogadni a játékosokat Dereth hatalmas, egybefüggően bejárható, 3D-be álmodott világa. Ez az MMORPG több mindenben is egyedi és különleges: először is eltér a fantasy-sablonoktól, itt nincsenek elfek és orkok, a westwoodi srácok saját univerzumot és legendáriumot alkottak meg, mely már eleve megsüvegelendő. Nincsenek „level zone”-ok, azaz csak bizonyos szintű karakterrel elérhető területek, sőt, a karakterszintek sem olyan kiszámíthatóak, mint más játékban. Itt ugyanis a szintek pusztán azt határozzák meg, milyen képességeket vásárolhatsz magadnak az összegyűjtött tapasztalati pontokból, és a harcok végkimenetele pusztán a két fél képességeitől és felszerelésétől függ. Így a játék sokkal kiszámíthatatlanabb, izgalmasabb, taktikusabb – itt simán lenyomhat egy alacsony szintű játékos egy magas szintű szörnyet, ha jól válogatja össze a skilleket és a cuccokat. A másik nagy truváj az a rendszer, ahol egy hűbérúr maga mellé gyűjthet neki esküt fogadó vazallusokat, és ezután azok XP-iből maga is részesül, ellentételezésként pénzt és felszerelést biztosít híveinek. Ugyancsak érdekes is izgalmas a mágiarendszer, amelynek négy iskolája teljesen egyedi és eltérő, hisz van harci és támogató bűbáj, valamint képességeket, attribútumokat, sőt tárgyakat megváltoztató is.

Az AC másik nagy különlegessége a készítők lelkesedése, elkötelezettsége: jószerével havonta rendeznek „Event”- eket, melyek a tulajdonképpeni frissítések: ilyenkor új küldetések, képességek, szörnyek, játékelemek kerülnek fel a szerverre, persze a kötelező hibajavításokkal együtt. Kiemelendő, hogy mindezt a közösség bevonásával intézik a srácok: a játékosok szinte megrendelik, mit akarnak látni a játékban, mit szeretnének megváltoztatni és hogyan, a fejlesztők pedig elkészítik ezeket. Két expanzió is készült a játékhoz: a Dark Majesty 2001-ben, a grafikus kozmetikát, új fajt és területet is tartalmazó Throne of Destiny 2005-ben jelent meg. 2003. decemberében a Turbine visszavásárolta a játék jogait a Microsofttól, amely már szabadult volna a projekttől, azóta maguk gondozzák gyermeküket.

Gondozzák, bizony. Hiszen a ma már kopott, sokak számára talán nevetséges grafika és a havi közel 13 dolláros díj ellenére a 2002 körül csúcsosodó, kb. 120 ezer felhasználóból mára megmaradt a becslések szerint legalább tízezer lelkes rajongó, akik éltetik kedvencüket, és nem hajlandók elhagyni semmiféle újkori csoda kedvéért. És a srácok nem hagyják cserben őket. Hamarosan történelmi tett következik be, és ez nem eufemizmus: érkezik az újabb Event, azaz augusztus végén felkerül a szerverekre a 100. update! Andy Cataldo, a Turbine közösségi menedzsere így nyilatkozott: „Megkérdeztük a játékosokat, mit szeretnének, és ők elmondták nekünk. Minden egyes hónapban új tartalmat adunk nekik. Soha nem feledheted el a gyökereidet, és mi nem felejtjük el a játékosainkat.” Azt hiszem, ezeket a mondatokat fel kellene írni az MMO-játékokat készítő és gondozó cégek falára...

A századik frissítés rengeteg remek dolgot hoz. Bemutatkozik az új szociális rendszer: a játékosok három Társasághoz csatlakozhatnak, amely küldetéseket ad nekik. Egyes szörnyek hozzá lesznek rendelve ezen „céhekhez”, és az „ellenpárthoz” tartozók megtámadnak majd minket, sőt az ellenlábas NPC-ket is. Lesz két PvP alapú város is: ezeket kizárólag más játékosok megölésével lehet elfoglalni. No és persze rengeteg új cucc, csak veteránoknak, hiszen a 150-es szint lesz szükséges hozzájuk, de ezek nyolcas szintű mágiákat, és Epic szintű tárgyakat is tartalmaznak. Lesz egy érdekes kulcskereső rendszer: manakristályokat kell összeszedni, ezért kulcsokat kapunk, melyek különleges cuccokat rejtő ládákat nyitnak. Új területek is lesznek, egy sziget, egy város, és kibővül a temető is, mindezek mellé pedig természetesen jó pár új küldetés is dukál.

Nos, megfejtettük a titkot? A külcsín biztos nem minden, hiszen az AC mai szemmel semmiképp nem mondható vonzónak. A belbecs, a jól kitalált és összerakott rendszer annál inkább jelentőségteljes. De ami még ennél is fontosabb: a közösség meg- és összetartó ereje, és a készítők elkötelezettsége. A folyamatos fejlesztés, csiszolás, a játékosok igényeinek, visszajelzéseinek, javaslatainak és ötleteinek figyelembevétele, a legmesszebbmenőkig. Szakmai tudás és alázat. Ilyen egyszerű...