Andrzej Sapkowski kicsit mégis utálja a Witcher játékokat

• Andrzej Sapkowski szerint a könyvei tették sikeressé a Witcher játékokat nyugaton
• Sokan nem is tudják, hogy a játékok a könyvei alapján készültek
• Szerinte a CD Projekt RED ezt gondosan elrejti
• Dmitry Glukhovsky szerint író kóllégája csak egy arrogáns idióta
• Szerinte a játékok nélkül se a Witcher, se a Metro nem lenne ismert nyugaton
• Ő nem veti meg a játékokat, és bízott a Metro 2033 sikerében

A Waypont internetes magazin interjúvolta meg azt a két európai írót, akik nélkül nem létezhetne a Witcher vagy a Metro játéksorozat. Igen, Andrzej Sapkowskiról és Dmitry Glukhovsky-ról van szó, akik megosztották véleményüket a videojátékokkal kapcsolatban, és azt sem rejtették véka alá, szerintük milyen hatással voltak a programok a könyveik eladására. A véleményük meglehetősen eltérő.

Andrzej Sapkowski

Korábban az Eurogamer már készített egy hasonló kicsengésű interjú a Witcher játékok alapjait képző Vaják könyvek írójával, Andrzej Sapkowskival, amiből akkor úgy tűnt, jóban van a CD Projek Reddel és a Witcher játékokkal szemben sincs kifogásolni valója. A mostani interjúból viszont kitűnik, hogy korábbi állításaival ellentétben azért van benne egy pici tüske. A Waypoint interjújának elején gyorsan markáns véleményt fogalmaz meg a játékokkal kapcsolatban:

„A videojátékoknak más a célja, máshogy működnek. A hős bemegy az erdőbe és beszél egy Mókussal, ebben a szövegben mennyi tartalom lehet? Hol van itt az irodalom? Hol a szofisztikált nyelv, amivel a játék kultúrát adhatna? Sehol!”

Persze azért ne értsétek félre, Sapkowskinak alapvetően nincs baja a videojátékokkal, se azzal, ha könyveket más médiumba adoptálnak, csak azt nem szereti, ha valaki összemossa ezeket a különböző médiumokat. „Az egész a képregénnyel kezdődött, aztán jött a tévé show, aztán a film és végül a könyv. És az egész összeilleszthető. Ez baromság!” – mondta.

A Waypont írója rákérdezett, hogy miért is ellenséges a viszony közte és a CD Projekt RED között. Sapkowski itt kezdett érdekes dolgokat mondani. Mint korábban, most is tisztázta, hogy magukkal a Witcher játékokkal semmi baja, nagyszerű produkciónak tartja őket, és szerinte az alkotók megérdemlik az elismerést értük. Általánosságban sincs gondja a videojátékokkal, se azokkal, akik játszanak velük. Egyetlen okból fúj a játékokra: tönkretették az üzletét.

Harminc éve írta az első Geralt történetet, és amikor ma, 69 évesen elmegy egy találkozóra, nincs senki a közönségben az ő korosztályából. Csak gyerekek, akik azt hiszik, hogy a játékok alapján írta a könyveket. „Persze honnan kéne tudniuk – különösen a német, spanyol vagy amerikai olvasóknak –, hogy a könyveimnek nincs köze a játékokhoz? Hogy nem játékokra alapozva írok könyvet? Nem tudják ezt, mert a CDPR gondosan elrejti a játék eredetét. Szép halványan, csak mikroszkóp alatt láthatóan írták rá, hogy az én könyveim alapján készült.

A CDPR által széles körben elterjesztett hiedelem, hogy a játékok tették népszerűvé Lengyelországon kívül a könyveimet. Ez hatalmas tévedés. Én tettem népszerűvé a játékokat. Minden nyugati fordítás, beleértve az angolt is, előbb jött ki, mint a játék.”

Nos, itt azért érdemes kicsit lepihenni. Az utolsó kívánság című novelláskötet valóban előbb jött ki angolul, mint a The Witcher, de azért nem olyan sokkal. A briteknél ugyanis 2007. június 7-én jelent meg a könyv a Gollancz kiadó gondozásában, míg a játék 2007. október 26-án debütált, tehát alig néhány hónap eltérés van. Vajmi kevés arra az esély, hogy ennyi idő alatt annyira felkapott lett volna egy novelláskötet, hogy csak amiatt kezdtek leülni az emberek a program elé. Pláne, hogy magáról a The Witcherről akkor már régóta lehetett hallani, ahogy arról is, hogy Sapkowski könyve alapján készült.

És még egy csavar: az Egyesült Államokban 2008. május 1-jén debütált az első könyv, jóval a játék után. Ugyanebben az évben adta ki a briteknél a Gollancz a többi könyvet. Szóval nehéz elképzelni, hogy a játék a könyvek miatt lett népszerű.

Végül Sapkowski még kifejtette, amit korábban is, hogy nem tetszett neki az, hogy a játékokhoz kapcsolódó borítót tettek a könyveire. Viszont azt sem tartja kizártnak, hogy talán valamicskét azért rúgott a könyvek eladásán a játék. „Azt hiszem, az eredmény egyenlő lenne. Akárhogy is, több ember játszott a játékkal azért, mert olvasta a könyvet. Én így vélem, de nem vagyok biztos benne. Sosem készítettem tanulmányt.”

Dmitry Glukhovsky

„Szerintem totális tévedésben van, és amúgy egy arrogáns f*szkalap” – kezdte az interjút Dmitry Glukhovsky ezzel a nem túl finom megjegyzéssel reflektálva Sapkowski véleményére. Szerinte a játékfranchise nélkül a Vaják könyvek nem lettek volna ennyire őrülten sikeresek nemzetközi szinten.

„És nem csak a játékokról van szó, hanem a sajtóról és az egész felhajtásról, amit kreált, és ez valami nagyszerű, masszív és lenyűgöző. Ez fogta meg az embereket. E nélkül megmaradt volna egy kelet-európai fenoménnak, sosem tört volna be nyugatra. És ugyanez a helyzet a Metro könyvekkel.”

Glukhovsky 17 évesen írta meg a Metro 2033-at és először online, ingyenesen elérhető formában terjesztette, öt éven át. És ahogy az kiderült az interjúból, a 4A Games csapata is így ismerte meg a történetet. A stúdió kreatív vezetője, Andrei Proharov küldte körbe a barátainak a linket a weboldalról azzal, hogy „ez lenne a tökéletes történet a következő játékhoz.”

Glukhovsky, a klasszikus Fallout epizódok és a S.T.A.L.K.E.R. rajongója azonnal rábólintott az ajánlatra, amikor megkeresték. „Úgy döntöttem, hogy kihasználom az alkalmat és elmesélem a saját sztorimat. Nem ítéltem el a videojátékokat, nem féltettem a tulajdonomat. Éppen ellenkezőleg, úgy gondoltam, itt a nagyszerű lehetőség arra, hogy promotáljam a címet, és pontosan ez is történt” – árulta el Glukhovsky, ami meglehetősen más sztori, mint Sapkowskijé, aki nem bízott a játék sikerében, éppen ezért nem kért százalékos részesedést a bevételből.

Glukhovsky amúgy más módon is építette a Metro világát, ugyanis nem csak a 4A Gamesszel dolgozott együtt, de más írókat szintén a cím közelébe engedett, így további könyvek jelenhettek meg az univerzumban, miközben ő trilógiává bővítette az eredeti történetet. „Ha tehetséges emberekkel dolgozol, csak adj nekik szabad kezet, hogy megírják a saját történetüket” – összegezte ezzel kapcsolatos tapasztalatait.

Az író nagyon elégedett a 4A Games munkájával, még úgy is, hogy a Metro 2033 néha eltér az azonos című könyvtől. Véleménye szerint az első Metro játék „a világ első lírai, szentimentális és filozofikus 3D lövöldéje.” Ami a Last Lightot illeti, az azért nem a Metro 2034 alapján készült, mert azt még Glukhovsky is spin-offnak tartja, hiszen nem Artyomra fókuszál. Úgyhogy írt egy új történetet, majd azt rábízta a fejlesztőkre, tudván, hogy ők értenek ehhez igazán.

Az egyetlen, amiről meg akart győződni, hogy minden szereplő érezzen, ezt a könyveiben is nagyon fontosnak tartja. Az érzések határozzák meg az embert, az érzelmek miatt hihetünk egy karakterben.

„Én már annak a generációnak vagyok a tagja, ami nem úgy gondol a videojátékokra, mint szegényes szórakoztató művekre. Egy játék könnyen lehet műremek, attól függően, ki csinálja és mennyire tehetséges. Lehet szemét, és lehet műalkotás is” – zárta gondolatait.