Bár a Starfield sajnos nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket (azért így is bőven le tudott kötni, de tény, hogy lehetett volna jobb), ez nem sokat számít abból a szempontból, hogy a Bethesda már számos klasszikussal örvendeztette meg az RPG kedvelő közönséget. Az 1994-ben (bizony, ennyire régen) indult The Elder Scrolls-széria első szárnypróbálgatásai ugyan nem igazán győzték meg az embereket arról, hogy ez a széria lehet az említett műfaj egyik legnagyobb becsben tartott darabja, ám a 2002-es Morrowind láttán szinte minden szerepjáték imádó megemelte a kalapját a stúdió előtt. Nem elég ugyanis, hogy egy rendkívül egyedi világot alkottak a szakik, mechanikák és mélység terén sem igazán érhette szó a ház elejét, a temérdek tartalomról már nem is beszélve, ami garantálta, hogy egyetlen pillanatra se unatkozzunk Vvardenfell barátságosnak éppenséggel nem nevezhető szigetén. A rendkívül magas pontszámokkal büszkélkedő produkció a zsánerben még soha nem látott szabadságot kínált a játékosoknak, ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy piedesztálra emeljék az emberek, ám az évek múlásával egyre több olyan elem lépett elő az árnyékból, ami finoman szólva sem egy borospincében érlelődött.
A kép forrása: Steam
Én speciel már 2004-ben (ekkor próbáltam ki először a programot) sem igazán tudtam hova tenni a harcrendszert, ami ugyan valós időben zajlott, ám mégis a képességeken múlott, hogy sikeres lesz-e a találat, ez az ötvözet pedig eléggé furán festett a gyakorlatban. A mellékküldetésekkel is akadtak problémáim, mert bár tény, hogy rengeteg volt belőlük, lényegében mindegyik kimerült a „szedd össze ezt”, „öld meg azt” jellegű missziókban, így a teljesítés esetén járó jutalmakon túlmenően egyik sem ragadott igazán magával. Persze lehet azt mondani, hogy 2002-ben még egészen más szelek fújtak, de az ugyanebben az évben érkezett Gothic 2 és a 2003-as Star Wars: KotOR is remekelt ezen a téren, szóval ez nem mentség. Mindettől függetlenül én is azt vallom, hogy a Morrowind megérdemelten foglalta el a helyét az RPG-k dicsőségcsarnokában, ám engem sokkal jobban berántott a folytatás, amely 2006-ban lényegében letarolta a világot.
A kép forrása: Steam
Az elődjével ellentétben a The Elder Scrolls 4: Oblivion szerencsére nem késve került a kezeim közé, így azon melegében bele tudtam vetni magam a cyrodiili kalandokba, amik lényegében az első percekben levettek a lábamról, hála hatásos nyitánynak – bizonyára mindenkinek beleégett a retinájába az a pillanat, amikor kilépett a csatornából, és elé tárult a festői táj. Na de elég a nosztalgiázásból, térjünk is rá arra, miért tartom jobbnak cikkünk alanyát a Morrowindnél, ami azért elég magasra tette a megugrásra váró lécet. Mivel odáig vagyok a jól megírt küldetésekért, számomra ez volt az elsődleges szempont, az Oblivionban ugyanis már a legutolsó mellékes tevékenységhez is kanyarintottak egy érdemi történetet az írók, a frakciókhoz tartozó missziók (különös tekintettel a Dark Brotherhoodra) pedig egyenesen zseniálisan sikeredtek – ezen a téren szerintem a Skyrim sem kelhet vele versenyre. Persze azért szép számmal akadtak olyan feladatok, amik egyszerűbbek voltak az átlagnál, de tekintve, hogy még a Nirnroot gyűjtögetés köré is szőttek egy kis sztorit (a Morrowindben körülbelül úgy nézett volna ki a dolog, hogy kellenek a levesbe), nem igazán tudok haragudni miattuk.
A kép forrása: Steam
A Bethesda címek másik fontos alappillérének a különféle kazamatákat tekinthetjük, hiszen a csapat összes játékában a dungeonök megtisztításával töltjük az időnk nagy részét, ami a harmadik felvonásban azért nem számított egy kifejezetten izgalmas hobbinak. A bányák és barlangok túlnyomó része ugyanis egyszerű volt, mint az 1x1, így bár a készségek fejlesztése (na meg persze a loot) miatt nem ártott betérni az ilyen helyekre, túl sok élvezetet nem kínált a válogatott rémségek és a banditák hidegre tétele. Nem úgy a soron következő epizódban, ahol már több szintből álló, relatíve változatos belső tereket kaptunk, ez pedig a sokszorosára emelte a felfedezés izgalmát, nem mellesleg a szavatossághoz is vastagon hozzájárult. Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy a Skyrimhez (vagy a Fallout 4-hez) viszonyítva már messze nem hatnak olyan lenyűgözőnek az Oblivion romjai és rideg kriptái, ám 2006-ban maga volt a csoda, amit a készítők letettek az asztalra – a velünk együtt szintet lépő ellenfeleket mondjuk hamar a pokolra kívántam, így inkább csak a játék első szórakoztatott a purgálás.
A kép forrása: Steam
A korábban leírtak fényében talán magától értetődőnek számít, hogy a harcrendszerben eszközölt változtatásokat is tárt karokkal fogadtam, mivel ezúttal már nem egy láthatatlan dobókockán múlott, hogy betalál-e a kard és a buzogány – ha egy fegyver szemmel láthatóan húst ért, akkor az le is faragott egy keveset a szembenállók életerejéből. Persze már 18 esztendővel ezelőtt sem az Oblivion volt a csúcs a csetepaték terén (talán senkinek sem kell bemutatnom a Dark Messiah of Might and Magic nevezetű csodát), de tény, hogy kaszttól függetlenül óriási előrelépés történt a Morrowindhez képest. Jómagam a küldetésjelölőket is a pozitív halmazba sorolnám, mert bár tény és való, hogy megvan a varázsa a leírás alapján történő tájékozódásnak, de már a házi feladatok elkészítése mellett sincs túl sok idő a szövegek bogarászására, nemhogy felnőttként, amikor az ember csak le szeretné tenni a munka terheit – ettől függetlenül megértem, ha valakinek nem nyerte el a tetszését ez a rendszer. Magát a világot azonban mindenképp az előd javára írnám, hiszen Vvardenfellhez képest Cyrodiil egy meglehetősen sablonos fantasy terepet szolgáltatott a rajongóknak – mondjuk igazából ez is teljesen szubjektív, bizonyára sokan vannak, akiknek jobban bejöttek zöldellő dombok és erdőségek, mint a mocsarak és a vulkáni hamu.
A kép forrása: Steam
Ebből a kis szösszenetből talán mindenki számára világossá válhatott, hogy miért is tartom jobbnak az Obliviont a Morrowindnél, amit természetesen ugyanúgy imádok, de ha döntenem kellene, hogy melyiket vegyem elő az unalmasabb óráimban, akkor mindenképp az előbbire voksolnék – persze csak akkor, ha a Skyrim nincs benne a kalapban, különben irány a tundra! És nektek melyik a kedvenc részetek a The Elder Scrolls-szériából?
A rovat korábbi részeit INNEN tudjátok elérni!
A borítóképek forrása: Eurogamer, Steam
