A múlt héten azt kérdeztük tőletek, hogy melyik az a játék, amit szerintetek a sajtó és/vagy a játékosközönség alulértékelt, ti pedig meg is írtátok a véleményeteket. Sok jó írás született, tényleg őszintén válaszoltatok, aminek személyesen nagyon örülök, hiszen megint bizonyítottátok, hogy nem csak a fröcsögés megy, hanem értelmes beszélgetés is születhet.

Az alább tehát -- ahogy ígértem -- összeszedtem a legjobbnak ítélt véleményeket, szubjektíven, s noha nem került be mindenki, ezúton is szeretném megköszönni, hogy vettétek a fáradtságot néhány sort írására.  

Heroes of Might and Magic 4

A 2002-ben kiadott Heroes of Might and Magic 4-et sokan csalódásként élték meg az elődökhöz képest, de Fantastic nevű kommentelőnk nem így látja a dolgot. 

„A sajtó ugyan -- legalábbis megjelenésekor -- nem értékelte rosszul, de később pl. a PC Guru is úgy tekintett vissza rá (legalábbis a Heroes V tesztjében), meg a játékosok is, hogy ez egy nagyon rossz epizódja volt a sorozatnak. Szerintem viszont egész jó játék, nagyon szerettem vele játszani (ma is szívesen játszom vele).

Ez volt az az epizód, ami igazán mert változtatni az addigi játékmechanikán, és ugyan ez nem sikerült tökéletesen, de általában inkább jók voltak szerintem a változtatások, Például ebben az epizódban már harcolhatott maga a hős is a seregével, nem csak "kívülállóként" meg varázslóként, hanem ténylegesen harcosként szállt be a csatába. Ráadásul a hőst lehetett fejleszteni, és ami nagyon tetszett a játékban, hogy lehetett specializálni is őket, ha a megfelelő képességeket vették fel. Ezzel sokkal egyedibbek lettek a hősök, mert változatosabbak voltak a képességeik, mint a korábbi részekben. Az is nagyon tetszett, hogy maguknak a lényeknek is sokkal több egyedi képességük volt, mint korábban.

Ráadásul szerintem -- a Heroes 2 mellett -- ennek a játéknak voltak a legjobb zenéi. Ezeket a zenéket még ma is nagyon szívesen hallgatom, mert igazán jók voltak pl. a várak zenéi, de ugyanez elmondható a terepek vagy a csaták zenéiről.

Tudom, hogy ennek a játéknak is megvoltak a maga hibái (például, hogy a lényeket nem lehetett fejleszteni), de összességében nagyon tetszett ez a játék, és véleményem szerint méltatlanul mondják róla sokan, hogy rossz.” - Fantastic 

DmC: Devil May Cry

A DmC: Devil May Cryt már a bejelentésekor rengeteg kritikai érte, pedig egyáltalán nem volt rossz játék -- elég csak megkérdezni nemtudomkit.

„Ezt a címet nem is a szaksajtó, mindinkább a játékos társadalom húzta le. A hardcore rajongók egyszerűen nem bírták elviselni, hogy ez a Dante nem az a Dante. A történetet az elejéről újraalkotó mű egyszerűsített (bár talán élvezetesebb) harcrendszerrel érkezett, mely már csak apró tényező volt a sikertelenség felé vezető úton. Véleményem szerint viszont amit a Ninja Theory alkotott egy igazi mestermű. Az új fajta harcrendszer messze pörgősebbé tette az előző részekhez képest, az új univezum hangulata pedig páratlanul jó lett. Minden egyes pályán ahogy Dante átlép a szürke emberi síkrók a démonok uralta Limbo már maga egy igazi hangulatbomba. Emellet a történet sem volt rosszul megírva.

Személy szerint én nagyon sajnálom, hogy sokan esélyt sem adtak ennek a címnek csak azért mert Dante nem régi önmaga. Tipikusan az a játék ami ha más címmel jelenik meg, talán jóval sikeresebb lett volna.” - nemtudomki

Mass Effect 3

Igen, igen, ezerszer is igen! Én magam is nagyjából hasonlón véleményen vagyok az elégedetlen rajongók áldozatává vált Mass Effect 3-ról.

„Még egy játék ami sokkal sokkal többet érdemelt volna: Mass Effect 3. Tökéletes befejező rész volt az űreposznak. A kezdetben apró-cseprő dolgokkal törődő Shepard, a 3 részen át elért odáig, hogy a legfontosabb láncszeme a galaxis "megmentésének". Hosszú-hosszú órákra magával ragadott. Hatalmas felfedezhető univerzum. A mentések áthozatalával az előző két rész mintha be sem fejeződött volna. A társaim mint jó barátaim tértek vissza, és az előző részekhez képest sokkal jobban az volt az érzésem hogy "él" a játék. Személy szerint tetszett az is, hogy mellékküldetéseket a háttérben beszélgető lényektől kaptuk meg, mintha csak meghallottuk volna a beszélgetést, amikor éppen arra sétáltunk. Szerintem egy egy jó ötlet volt és a szokásos módszertől talán valószerűbb is.

A történet és az események az elejétől a végéig tudod hatni az érzelmekre, ami ritka dolog. És persze a játék vége, ami szerintem egész korrekt lezárás volt. Persze az kicsit fájó hogy "csak" ennyi végkifejlet volt. Viszont tök logikus volt a lezárás és illett az egész történetbe. Akinek nem tetszett persze megértem, de az utolsó 20 perc miatt lehúzni 30 óra epikus játékot, szerintem nem igazságos.” - Somebodyhun

Enslaved: Odyssey to the West

Az Enslaved: Odyssey to the West történetét és karaktereit csak kevés ember értékelte -- az egyikük MartianManhunter.

„Nem értem, hogy miért lett ez a játék ilyen elfeledett, bukásra ítélt alkotás. Az alapok megvoltak egy jó játékhoz, és tényleg egy remek játék is lett belőle. Jó történet, karakterek, szép grafika, ugrálás, jó harcrendszer, szóval kb minden. Persze a játék bukás lett, alig fogyott belőle, 3 év után meg kijött PC-re is, de ez az eladásokat véleményem szerint nem dobta meg :(„ - MartianManhunter

Silver

Saldar86 az Infogrames egyik, szinte teljesen elfeledett játékára, a Silverre emlékezik vissza.

„1999-ben olyan élményt nyújtott, amit előtte sohasem tapasztaltam. Sokan talán a Final Fantasyhoz hasonlították, csupán annyi különbséggel, hogy nem körökre osztott, hanem valósidejű a harcrendszer. Rengeteg helyszín, gyönyörű muzsika, eltalált szereplők és remek hangulat jellemezte. Még valamiféle fantasy könyvíráshoz is kedvem szottyant miatta, ami szerencsére nem valósult meg. :) Azóta is várom a folytatást, hiába...

Ha százalékban nem is volt alulértékelt - bár ez már nem igazán rémlik -, de abban mindenképpen, hogy nem sokan játszottak vele vagy alig emlékeznek rá, de leginkább még csak hallani sem hallottak róla. Pedig még a PC Guru teljes játéka is volt anno! :)” -  Saldar86

silver.jpg

Clive Barker's Undying

Egy másik klasszikus cím a Clive Barker's Undying, amit Vlad_Stalker véd.

„Méltatlanul elfeledték ezt a korát megelőző zseniális játékot. Sajnos megjelenésekor se fordítottak rá kellő figyelmet (köszönhető a kb 0 reklámnak) és talán ennek köszönhető, hogy sokan megfeledkeztek róla. Pedig sok olyan elemet tartalmazott, amiket az első Bioshockban láthattunk csak újra. És mindezeket nyakon öntötték Barker kellemesen beteg sztorijával és lényeivel, amelyek kis híján végig fenn tartják az érdeklődést. Azért csak kis híján, mert a végefelé Eternal Autumnnál már azért érezhető, hogy kezdett kifogyni az ötletekből Barker, de aztán utána olyan csavart kapunk az arcunkba, amitől csak néztem a monitorra. Ennél nagyobbat már csak az outronál néztem, hogy most mi is van. De sajnos erre a kérdésemre már soha nem kapok választ, mert a kevés reklámnak köszönhetően ugye, anyagi csőd lett a játék és sajnos már (nagy valószínűséggel) soha nem készül el a folytatása. :(„ - Vlad_Stalker

Rage

Az id Software legutóbbi AAA próbálkozása alaposan belopta magát soad.toxicity szívébe, kinek élete egyik legjobb élményét nyújtotta a Rage.

„Életem eddigi egyik legjobb, ha nem a legjobb FPS-e. Szerintem nem volt jogos, hogy a textúra töltések miatt sokan lehúzták, a grafikája szerintem valami elképesztő. Az apokaliptikus környezetet nagyon jól visszaadta. És a sztori? Szerintem a sztorijával sincsen semmi baj. Egy percig nem unatkoztam és nem éreztem azt egyik küldetésnél sem, hogy ezt már valahol láttam. Az ellenfelek is nagyon jók voltak, főleg a boss fight-ok. A fegyverek is teljesen jók. Na jó. A befejezését tényleg nem értem, hogy gondolták, de ettől az egy dologtól eltekintve szerintem tökéletes játékot adott ki a kezéből az id Software.” - soad.toxicity