Al Pacino nemrégiben egy interjúban arról beszélt, hogy azért vállalt szerepet Adam Sandler rosszemlékű vígjátékában, a Jack és Jillben, mert éppen le volt égve, ám a legendás színész a néhány napja megjelent Sonny Boy című memoárjában részletesebben is vall erről a nehéz időszakról. Arról már korábban is beszélt, hogy az anyagi helyzetének romlásáért a simlis könyvelője tehető felelőssé, akit végül hét és fél év börtönbüntetésre ítéltek piramisjátékos csalásért, és az úriember annyira rosszul kezelte a saját pénzével akkor nemigen törődő Pacino vagyonát, hogy a sztár gyakorlatilag lenullázódott.

Pacino 2011-ben kapott először figyelmeztetéseket, hogy az akkori könyvelője nem igazán megbízható, a legtöbb ügyfele faképnél is hagyta. A színész a könyvében azt írja, hogy akkoriban nevetségesen sok pénzt fizetett egy hatalmas luxusvilla bérléséért Beverly Hillsben, és az egész családját elvitte egy nagy európai körútra, ahová egyébként luxusgéppel mentek, és a londoni Dorchester hotel egy egész emeletét lefoglalták maguknak. Ám amikor visszament Hollywoodba, Pacino gyanakodni kezdett, mivel azt látta, hogy annak ellenére sem változott drámaian a pénzügyi helyzete, hogy egy fél vagyont költött el a vakációra.

„Arra gondoltam, hogy egyszerű a képlet. Tiszta sor. Egyszerűen tudom. Megállt az idő. Meg vagyok b*szva” – írja a színész. „Le voltam égve. Volt 50 millióm, aztán már nem volt semmim. Voltak ingatlanjaim, de nem volt semmi pénzem. Ha ebben az iparban kapsz 10 millió dollárt egy filmért, az igazából nem 10 millió. Az ügyvédek, az ügynökök, a sajtósok, a kormány is kap belőle, szóval 10 millió helyett 4,5 millió kerül a zsebedbe. De ezen felülemelkedsz, mert élsz, mint hal a vízben. És így veszíted el. Nagyon furcsa, ahogy ez megtörténik. Minél több pénzt keresel, annál kevesebb marad.”

Pacino utólag persze már belátja, hogy annak idején meglehetősen felelőtlenül gazdálkodott a vagyonával, például a kertészének évi 400 ezer dollárt fizetett egy olyan ház kertjének a rendben tartásáért, amiben nem is tartózkodott túl sokat. A sztárt elsősorban azért viselte meg a csődközeli állapot, mert már nem egy fiatal tehetség volt, hanem egy hetven éven felüli veterán színész. „Nem egy fiatal bika voltam, és nem volt rá esély, hogy elég pénzt keressek abból, hogy olyan filmekben szerepelek, mint korábban. Azok a nagy summák, amikhez hozzászoktam, már a múlté voltak. Az inga kilendült, és én egyre nehezebben találtam magamnak szerepeket.”

A pénzügyi gondokat megelőzően Pacino olyan filmeket vállalt, amikhez úgy érezte, hogy alakításával tényleg hozzá tud adni valamint, mint például az Ocean’s Thirteent és a 88 percet, bár ma már elismeri, hogy az utóbbi alkotás katasztrofálisra sikeredett. Miután tönkrement anyagilag, muszáj volt feladnia az elveit, és pusztán a pénzért kezdett elvállalni felkéréseket – ilyen volt a Jack és Jill, de emellett reklámokban is szerepelt, pedig korábban erre nem volt hajlandó.

A borítókép forrása: Collider