Joaquin Phoenix az eltelt évek során nagyszerű filmjeivel és még nagyszerűbb alakításaival méltán szolgált rá arra, hogy minden idők egyik legjobb színészének nevezzük. Tehetségét és sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy szerteágazó munkásságában egyaránt megtalálhatóak a kis költségvetésű független filmek, és a nagy hollywoodi produkciók is – legyen szó bármelyik kategóriáról, ő minden szerepben brillírozik. A sztárról köztudott, hogy egy-egy munka kedvéért hajlandó a legeslegvégsőkig is elmenni, és nem csak szellemileg, hanem testileg is átalakulni az eljátszani kívánt karakter miatt. Akár megalomán, őrült császárt, akár traumatizált énekeslegendát, akár visszahúzódó nagybácsit, vagy épp pszichopata kisembert kell hozni, Phoenix minden esetben a grabancánál ragadja meg a figurát – és ahogy életre kelti ezeket a személyiségeket, az valóban ritka, sőt, teljes mértékben egyedülálló a filmiparban.
Azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy lassan 40 éves pályafutása alatt csak és kizárólag zseniális alkotásokban játszott, de rajta sosem múlt a dolog: ha játszik, akkor teljes erőbedobással játszik. Akár jó, akár rossz egy film, ő szívét-lelkét beleteszi a pozitív végeredmény kedvéért. A színészt nemsokára a Joker: Kétszemélyes tébolyban láthatjuk, ennek örömére időszerűnek éreztük dióhéjban áttekinteni az eddigi életét, a gyermekkortól kezdve a megérdemelt sztárságon át, egészen napjainkig, amikor már nem csupán egy kitűnő művészről, hanem egy kifejezetten különc, outsider hírességről beszélünk. Aki maximálisan a négy fal között tartja az intim-szféráját, interjúkat ritkán ad, és nem csupán a közönség, de még az őt dirigáló rendezők számára is egy igazi rejtély – egy, a választott hivatása iránt végletekig megszállott, páratlan egyéniség.
A színész Joaquin Rafael Phoenix néven látta meg a napvilágot Puerto Rico fővárosában, San Juanban, 1974. október 28-án, John Bottom és Arlyn Sharon Dunetz harmadik gyermekeként. Szüleik a házasságkötésük után csatlakoztak a The Family International vallási szektához, és beutazták Dél-Amerikát. Joaquinnak összesen négy testvére született, akik mind egy-egy természeti-elem eleme után kapták a nevüket: River, Rain, Liberty és Summer – a színész egy időre felvette a Leaf, azaz a Levél nevet, de később visszaváltoztatta azt az eredetire. Három éves koráig élt Puerto Ricóban, majd amikor 1978-ban feloszlatták az előbb említett szektát, a család úgy döntött, hogy visszaköltözik az Egyesült Államokba, pontosabban Los Angelesbe – a Phoenix családnevet is itt vették fel.
A szülők mindig is a kreativitásuk kiaknázására bíztatták a gyermekeiket, emiatt különböző tanárokat és ügynököket béreltek fel, akik aztán bevezették őket a szórakoztatóipar és a színészet világába. Joaquin eleinte reklámokban modellkedett és tévésorozatokban játszott kisebb szerepeket, miközben a legidősebb testvére, River akkor már egyre inkább haladt felfelé Hollywood ranglétráján. De a kisöccs lelkesedése sem hagyott alább, 1987-ben egy nagyobb szerepet kapott a Russkies című tinidrámában, ahol már kezdték felismerni a fiatal fiúban lakozó tehetséget, ám két évvel később mégis úgy döntött, hogy ideiglenesen felhagy a színészettel, és inkább Mexikóba költözik az édesapjával. Az Egyesült Államokba visszatérve azonban rögtön egy tragédia fogadta, ugyanis 1993-ban az akkor már ismert és népszerű River drogtúladagolás következtében meghalt a hírhedt Viper Room nevű klub előtt. Mindössze 23 éves volt.
Az enyhén szólva is borzasztó eset természetesen a Phoenix-családra is nagy hatást gyakorolt: a szülők nem sokkal a tragédiát követően elváltak, Joaquinnak pedig egyáltalán nem volt kedve újra a színészettel foglalkozni. Végül barátai bíztatására kötélnek állt, és 1995-ben Gus Van Sant különleges zsánermixében, a Majd megdöglik érte című filmben tért vissza. A produkcióban nyújtott teljesítményét széles körben elismerték, és ennek köszönhetően egyre csak erősödött benne a meggyőződés, hogy valóban a színjátszás a végzete. Ezután jött a Három a nagylány, amelynek forgatásán megismerkedett az Aerosmith frontemberének, Steven Tylernek a lányával, Livvel, akivel három évig alkottak egy párt. Phoenix befutása egyre közeledett: a fordulópont a Gladiátorral érkezett meg, amiben a gonosz császárt, Commodust személyesítette meg – a szerepet tökéletesen alakította, meg is kapta élete első Oscar- és Golden Globe-jelölését. Ezt követte egy két filmre szóló együttműködés M. Night Shyamalannal a Jelekben és A faluban, majd 2005-ben a legendás country-énekes, Johnny Cash életét bemutató A nyughatatlan, amelyben immáron főszereplőként domborított, és ismét Oscarra jelölték, amit bár ezúttal sem váltott díjra, a Golden Globe-ot viszont hazavitte. Ezzel a filmmel az akkori Hollywood egyik legígéretesebb csillagjává vált.
Többek közt ezért lepett meg mindenkit, amikor 2008 októberében bejelentette, hogy visszavonul a színészettől, és hip-hop eladóként teljes mértékben a zenélésnek szenteli az életét. Ez a furcsa szakmai fordulat agresszív és távolságtartó attitűddel párosult, továbbá a nyilvánosság előtt is meglehetősen leromlott külsővel mutatkozott – ennek tetejében a rap-karrierje is egyre zűrzavarosabbá vált, miután több fellépése közben is kifütyülték. Végül 2010-ben derült ki, hogy az egész csak egy „átverés” volt, amit az I’m Still Here című dokumentumfilmjének apropójából találtak ki, amit akkori sógora, Casey Affleck segítségével készített el. Kizárólag Phoenix közeli hozzátartozói tudtak a dologról. Az alkotás egyébként a celebvilág mindennapjait kritizálta, és habár egyes negatív hangok már a színész kiégéséről és lejtmenetéről kezdtek beszélni, Phoenix a 2010-es években minden baljós prekoncepcióra rácáfolva nyert friss lendületet – és jobb lett, mint valaha. 2012-ben Paul Thomas Anderson rendezővel dolgozott együtt a The Masterben, amiért ismét Oscarra jelölték, 2013-ban Spike Jonze dirigálta őt A nő című filmben (ez az alkotása ismét felkeltette az Amerikai Filmakadémia figyelmét, noha a díjat megint nem vitte haza), ekkor ismerkedett meg Rooney Mara színésznővel, akivel 2019-ben keltek egybe, és azóta két gyermekük született.
Phoenix időközben vegetáriánus lett és beállt állatjogi aktivistának, az ügy érdekében többször is részt vett kampányokon, valamint a hangját is kölcsönözte néhány ezzel kapcsolatos dokumentumfilmben. Ugyancsak 2019-ben vállalta el a Joker címszerepét: a produkció hatalmas kasszasiker lett, több mint egymilliárd dollárt termelt világszinten a mozikasszáknál, és Phoenix végre a jól megérdemelt Oscar-díjat is bezsebelte. Tulajdonképpen már mindent elért, amit egy színész elérhet Hollywoodban, de ő természetesen továbbra sem áll le. A C’mon C’mon – Az élet megy tovább-ban egy hűvös, ámde szerethető nagybácsi bőrébe bújt, az Amitől félünk-ben Ari Aster szürreális fekete komédiáját tette szórakoztatóvá és nézhetővé, a Napóleonban pedig a hírhedt francia diktátor szerepét játszva 23 év után újra együtt dolgozott Ridley Scott-tal.
Bár az utóbbi két film vegyes kritikákat kapott, abban mindenki egyetértett, hogy Phoenix tehetsége még mindig a régi, sőt, a színész olyan, mint a jó bor. Minél inkább idősebb, annál jobb lesz. Legújabb filmje, a 2019-es Joker folytatása, a Kétszemélyes téboly október 3-án érkezik a hazai mozikba, amelyben újra az ikonikus DC-gonosztevő szerepét ölti magára. Persze benne van a pakliban, hogy a második rész már nem úgy sül majd el, mint annak idején az első, hiszen ebben a világban semmi sem biztos, csak a halál – no meg az, hogy Joaquin Phoenix minden filmben zseniális. Azokban is, amiket eddig forgatott, és azokban is, amiket majd a jövőben fog. És többek közt ez a legjobb, legvonzóbb tulajdonsága: rá mindig lehet számítani.
A képek forrása: Collider, IMDb, Rotten Tomatoes, Empire
