A játékvilágban gyakoriak a különböző versenyek, bemutatók vagy kiállítások, melyek alkalmával sok esetben csak akkor és ott hozzáférhető eszközöket vonultatnak fel a kiadók. Erre már láthattunk precedenst a múlt héten bemutatott Nintendo World Championships esetében, ám az „csak” egy játék volt. Ugyanakkor harminc éve a játékvilág még teljesen más volt, mint ma, a kezdetleges programok pixeljei közé látni valamit jelentős képzelőerőt igényelt. Akikben megvolt a kellő fantázia, igazi kalandként élték meg a nagy klasszikusokat, és tényleg elhitték, hogy megmentik a világot a Space Invadersben. Egy biztos: a kor játékosai élvezték a kihívásokat, istenként tisztelték a nagy játékkiadókat, és ha nagyon sok idejük, na meg eszük volt, akár egy halom kincsért, köztük egy 50 ezer dollár értékű aranykardért is harcba szállhattak...

ARANYÁSÓK

Tessék? 50 ezer dolláros kard? Igen, és ez még nem minden, az Atari Swordquest sorozatában ugyanis legendás kincsek egész sorát lehetett megnyerni, melyeket a Franklin Mint ékszergyártó öntetett. A tervek szerint négy játék érkezett volna az épp fénykorát élő Atari 2600-ra, melyek a természet négy legnagyobb erejét voltak hivatottak szimbolizálni. Earthworld, Fireworld, Waterworld és Airworld... szóval értitek. Bár a témájuk eltért egymástól, az összes program iszonyúan nehéz fejtörők halmaza volt, melyek megoldása még a legedzettebb játékosokat is megizzasztotta. Ráadásul a dobozok mellé járt egy poszter és egy DC által kiadott képregény is, melyek szintúgy elengedhetetlenek voltak a titkok felfedéséhez.

A játékok különféle szobákból álltak, melyekben vagy valamilyen ügyességi feladat várt a vállalkozó szellemű kincskeresőkre, vagy néhány, látszólag azonosíthatatlan tárgy. Ha sikerült kilogikázni, hogyan tovább, pár furcsa betű és szám lett a jussuk -- ezekből kellett felépíteni játékonként tíz szót, melyekből egy mondatot alkotva lehetett közelebb jutni a nyereményekhez. A tíz szóból azonban csak öt kellett ténylegesen -- fifikás, nemde?

Akik a leggyorsabban oldották meg az előttük álló feladatot és raktak össze egy rejtett mondatot, egy Atari által bérelt hotelben küzdhettek meg az aktuális díjért a játékok átalakított, 90 perces időkorláttal ellátott változatainak segítségével (ezek a kiadások is rejtélyesek, senki sem tudja, fennmaradt-e közülük egy is). Az Earthworld győztese, a húszéves Steven Bell egy 18 karátos aranyból készült talizmánt kapott (ezt később beolvasztatta), 12 gyémánttal körberakva. A Fireworld verseny nyertese, Michael Rideout egy még ennél is csodálatosabb kupát vihetett haza, iszonyatosan sok drágakővel megspékelve (ezt azóta a széfjében tartja, azt mondja, csak akkor adja el, ha valami baj történik és gyorsan pénzre van szüksége -- balra egy képet is láthattok róla). A Waterworld egy aranykoronát ért volna, az Airworld pedig egy aranyból és drágakövekből épített bölcsek köve szobrot. Ezek egyenként 25 ezer dollárt értek a ’80-as évek elején.

KINCS, AMI NINCS

Ez viszont még nem minden: a négy győztest még egyszer utoljára összeeresztették volna, hogy megküzdjenek az 50 ezer dolláros fődíjért, mely egy ezüstpengéjű aranykard volt -- hát igen, akkoriban nem kispályázott az Atari. S hogy miért a sok feltételes mód? Nos, 1983-ban beütött a videojáték-válság, és ez megpecsételte a Swordquestet. A Waterworldből alig nyomtak párat, a cartridge eleve drága ritkaságnak számít. Így a díjak közül is csak az első kettő talált gazdára. Az azóta megmaradt kupa ugyan sokak szerint nem ért ténylegesen 25 ezret, ma már felbecsülhetetlen, több százezerért lehetne elpasszolni.


Érdekesség egyébként, de mindegyik kincset legyártotta az Atari, azt viszont senki sem tudja, hol vannak ma -- a kard állítólag a Commodore-t alapító, nemrég elhunyt Jack Tramiel nappaliját díszítette, de erre semmi bizonyíték nincs. Valószínűbb, hogy az anyagi gondokkal küzdő vállalat inkább beolvasztatta őket, de sajnos erről sem maradt fenn semmi adat. Túl sok a kérdés, válaszok pedig nincsenek. Akárkinél legyen is viszont a bölcsek köve és a kard, ha egyszer felteszi eBay-re, valószínűleg az összes gyűjtő egyszerre kap infarktust. Addig is azonban, míg ez meg nem történik, csak reménykedhetünk benne, hogy valaha viszontlátjuk őket.