Útvesztés

2001-ben jelent meg a Haegemonia: Az univerzum légiói című űrstratégia, mely ezúttal maga mögött hagyta a bolygómenedzselést, hogy teljes egészében a látványos és taktikus űrcsatákra összpontosítson. A játék nem volt ugyan zseniális darab, de tény: döbbenetesen nézett ki, és tulajdonképpen a játékmenete is rendben volt, nem csoda, hogy sokan megbocsátották neki, hogy semmi köze sincs az Imperium Galacticához. Ez ugyanis sok rajongó számára volt főbenjáró bűn, hát még, hogy a csapat a Haegemonia után hátat fordított az űrstratégiák gyártásának. Ebből az időből egy sor olyan DR-játék származik, amikre alig emlékszik valaki, mint az LSP-nek készített Robin Hood Tournament vagy Extreme Ghostbusters.

Haegemonia: Az univerzum légiói

A következő nagy dobásnak az Oliver Stone-féle A szakasz című film alapján készült 2002-es Platoon: The 1st Airborne Cavalry Division in Vietnam című taktikai stratégiát szánta a DR, mely azonban sajnos hatalmas bukásként írta be magát a történelembe, és nemcsak anyagi szempontból. Egy vietnami háborút feldolgozó stratégiai játékban elég nehezen nyeltük le, hogy katonáink MI-je nem képes védekezni (a fejlesztők szerint „így látták jobbnak” a dolgot, mert mint később egy folt útján kiderült, a baráti MI katasztrófa), a játéknak alig volt köze a filmhez, a kampány rövid volt, a szüneteltetésre kihegyezett harcrendszer pedig sehogy sem akart összedolgozni a valósidejű gyökerekkel. A DR egyébként a kiadásért felelős Monte Cristót vádolta a Platoon hibáiért, de akárki is volt a felelős érte, tény, hogy 2002 után megváltozott a brigád. A 2003-as Haegemonia: A Solon hagyaték című, kizárólag multiplayerre kihegyezett kiegészítő után újabb háborús RTS következett.

A Digital Reality rövid története

Pilótafülkéből tankba

Sőt, mindjárt két játék is, egyazon témában! A StormRegion-féle Panzers ekkortájt adott nagy löketet a tankos RTS-eknek, így a Digital Reality rögtön duplacsavarral ülte meg a témát. az Afrika Korps. vs. Desert Rats a második világháború afrikai hadszínterére koncentrált a kor divatját jellemző módon bázismenedzselés nélkül, míg a D-Day  a híres amerikai partraszállást és következményeit dolgozta fel, nagyon hasonló stílusban, ugyanazzal a grafikusmotorral. Egyik játék sem volt rossz, viszont a DR egy már így is túltelített piacra tört be, a D-Day és az Afrika Korps. vs. Desert Rats pedig semmi igazán kiemelkedőt nem nyújtott a szokásos magyar nyelven túl. Eltelt két év, és jött egy arcade stílusú, terrorizmus ellenmi háborút feldolgozó War on Terror című RTS, egy évre rá pedig a „Mi lett volna, ha a nácik nem vesztenek?” kérdés köré épített War Front: Turning Point táplálta a stílus rajongóit. Sajnos csak őket, mert az érdekes téma ellenére sem kaptunk többet egy simán csak jó programnál, amit nem kísért megfelelő marketing. A Digital Realityt a játékosok már nem annak az újító és merész csapatnak látták, mint tíz évvel korábban, hanem egy fáradt, önismétlő stúdiónak, ami annak rendje és módja szerint kezdett összeomlani.

Végjáték

2007-től napjainkig a Digital Reality inkább csak vegetált, nem nagyon találta önmagát. Pár iOS-es játék mellett elvállalták a Dead Block című zombis kooperatív játék 2011-es kiadását, majd a csapat elkészítette a teljesen korrekt SkyDrift című arcade replőversenyes címet -- sajnos egyik sem lett kiugró siker. Szintén két éve próbálkoztak meg egy böngészős stratégia, a Nadirim felfuttatásával, de a játék sajnos késve próbálta meglovagolni a rohamléptekkel terjedő műfajt. Utolsó jelentős alkotásuk a tavaly kiadott, a japán Grasshopperrel közösen fejlesztett Sine Mora volt, ami egy különös hangulatú shoot ’em up -- mind a kritikusok, mind a játékosok szerették, de úgy látszik, egymaga nem volt elegendő ahhoz, hogy fenntartsa az egész DR-t, a Sine Morát követő, szintén koprodukciós Black Knight Sword és Bang Bang Racing pedig már csak pénzkidobás volt.

A Digital Reality állítólag több százmillió forintos tartozást halmozott fel az elmúlt pár sikertelen esztendő során, amit végül képtelenek voltak kifizetni, és ez vezetett a csapat bezárásához. Hogy az egykori tagok merre indulnak tovább, egyelőre a jövő zenéje.

1 2