Jópár órát beletettem már a Dragon’s Dogma 2-be ahhoz, hogy tudjam, csakis abban az esetben zavaró a korlátok közé szorított gyorsutazás, ha az ember fáradt, vagy nincs ideje kutyagolni. Alapesetben ugyanis egy kellően érdekes világot kreált a Capcom ahhoz, hogy minden alkalommal öröm legyen benne elveszni, és végső soron ez egy jó (szerep)játék titka, nemde? Ettől függetlenül én is kissé pofátlan húzásnak tartom a cég részéről, hogy kozmetikai kiegészítők helyett feléledéshez és teleportáláshoz szükséges kavicsokat rejtenek a mikrotranzakciók, de úgy vagyok vele, hogy aki így szeretne időt spórolni, az költekezzen nyugodtan, a Ubisoft hasonló megoldásai miatt sem dőlt még össze a játékipar. Az ebből eredő fiaskó okán azonban adta magát az ötlet, hogy elhozzak nektek öt olyan RPG-t, melyek akkor sem válnak vontatottá, ha csak ritkán, vagy esetleg soha nem folyamodunk az utazások lerövidítéséhez. Azért döntöttem a műfaji megkötés mellett, mert ellenkező esetben akár a Rockstar Games munkásságával is megtölthettem volna a listát (a Red Dead Redemption 2-vel az élen), így viszont több stúdió alkotása is bekerült a kalapba – bár van olyan csapat, aki kétszer is szerepel a felsorolásban.
5. The Elder Scrolls 5: Skyrim
Kezdjük is a lista egyik kakukktojásával, a Bethesda legsikeresebb alkotásában ugyanis szinte bárhova el lehet jutni a térkép segítségével – kivéve persze akkor, ha ellenség van a közelben, ugyebár. Töredelmesen bevallom, hogy a küldetések gyors ütemben történő darálása esetén én is gyakran folyamodom ehhez a mechanikához, az eredetileg 2011-ben megjelent Skyrim hangulata és világa ugyanakkor annyira magával ragadó, hogy ha időm engedi, mindenhova gyalog vagy lóháton megyek, átadva magam az utánozhatatlan atmoszférának. Már csak azért is, mert – jó Bethesda szokáshoz híven – szinte minden méterre jut egy felfedezésre váró barlang, várrom, ősi építmény vagy bánya, ezeknek a katakombáknak a kipucolása pedig szerves részét képezi az élménynek, így nem árt bejárni a világ összes szegletét. Nem mellesleg a „túrázás” során felcsendülő dallamok is pillanatok alatt elrepíthetik az embert a nyugalom szigetére, így kis túlzással akár terápiás célra is használhatjuk a programot – persze az idillt azért lépten-nyomon megtörheti egy utunkba akadó farkas, medve, rosszabb esetben pedig sárkány.
4. Gothic 2
A német Piranha Bytes csapatát sajnos most az ág is húzza (az X oldaluk ugyan még él, de nem lennék meglepve, ha a közeljövőben lehúznák a rolót), holott ennek az apró, ám annál lelkesebb stúdiónak köszönhetjük a méltán elismert Gothic-szériát, melynek második része valódi kultstátusznak örvend hazánkban. Persze nem feltétlenül emiatt választottam ezt a felvonást, hanem mert messze ennek van a legemlékezetesebb térképe a trilógia (a Spellbound Entertainment által készített negyedik részt inkább hagyjuk) közül. Már maga Khorinis városának bejárása is egy valódi élmény, hiszen a dolgukat végző NPC-knek hála minden sarkon zajlik az élet, de a vadonban is úton-útfélen beleakadhatunk valami érdekességbe, legyen az zsákmány vagy ellenfél. Ráadásul még csak az sincs megszabva, hogy merre mehetünk a pályán (később ugye pályákon, mivel az első felvonás kolóniája is elérhetővé válik), ami csempész némi kockázatot a felfedezésbe, hiszen könnyen összeakaszthatjuk a bajuszt nálunk sokkal magasabb szinten lévő ellenfelekkel – tegye fel a kezét, aki az erdőben ólálkodó orkot odacsalta a városkapuhoz! Méretét tekintve ugyan sokkal kisebb világról beszélünk, mint a lista többi darabjában, ám ennek ellenére is úgy éreztem, hogy itt a helye a felsorolásban – leginkább azért, mert itt aztán tényleg nem érzi úgy az ember, hogy a szüksége lenne a gyorsutazásra.
3. Cyberpunk 2077
Tagadhatatlan tény, hogy a CD Projekt RED milliók által várt játéka pocsék állapotban volt a megjelenésekor (pláne, ami az előző generációs konzolokat illeti, és ezt most tapasztalatból mondom), ám maga Night City már akkor, 2020-ban is a legjobb videójátékos városnak számított, amit valaha képernyőre álmodtak. A neonfényben fürdő utcák, a nyüzsgő terek, az égbe meredező felhőkarcolók és kreatívnál kreatívabb reklámok irdatlanul erős hangulatot teremtenek, ami még a sokadik alkalommal is képes letaglózni a stílusra fogékony játékosokat, így aztán nem csoda, hogy a Cyberpunk 2077 mostanra elfoglalhatta a méltó helyét a műfaj nagyjai között. Olyannyira könnyű elveszni ebben a megapoliszban, hogy én még a számos gyorsutazási pont ellenére is kocsival száguldok szinte mindenhová – kivéve talán akkor, ha a sivatag végéből kell eljutnom a város szívébe. A frissítésekkel ráadásul a járókelőkbe is sikerült némi életet lehelniük a készítőknek, így „lábbusszal” is szívesen megyek néhány kört a mutatósabb negyedekben, hogy közelebbről is szemügyre vehessem az alapos műgonddal megalkotott környezetet.
2. Kingdom Come: Deliverance
A „sárkányok nélküli Skyrim” videójátékos pályafutásom egyik legnagyobb meglepetésének tekinthető, mert bár a téma és a műfaj miatt sejtettem, hogy nem lövök vele mellé, arra azért nem számítottam, hogy cirka 130 órát fogok eltölteni a Cseh Királyság (avagy Bohémia) virtuális másában. Márpedig így lett, ez pedig nem csupán Henry remekbeszabott történetének, valamint a kiválóan implementált szerepjátékos mechanikáknak köszönhető, hanem annak a lélegzetelállító világnak is, amit elénk varázsolt a Warhorse Studios csapata. A Kingdom Come: Deliverance-ben láttam eddig a legvalósághűbb erdőket, a városokat járva kis túlzással úgy érzetem, mintha én magam is ott lennék, egy templom vagy kolostor falai között pedig épphogy csak nem tettem össze a két kezem – hát mi ez kérem szépen, ha nem a beleélés maga? Szívből remélem, hogy az ipar jelenlegi helyzete ellenére végül elkészül majd a hosszú ideje ígért folytatás, mert ha még ezt a szintet is felülmúlja a stúdió (plusz a bugok számát is sikerül csökkenteni), akkor bizony elkezdhet aggódni a CDPR csapata.
1. The Witcher 3: Wild Hunt
És akkor térjünk is vissza lengyel barátainkhoz – mondtam, hogy lesz ismétlés, nemde? Ríviai Geralt harmadik nagy kalandja messze az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb RPG-jének tekinthető, mivel amellett, hogy nagyszerűen keltette életre Andrzej Sapkowski komoly, felnőtt témákat taglaló dark fantasy univerzumát (bár ezen a téren az elődöket sem igazán érhette panasz), még a megvalósítás is párját ritkította a maga idejében – bár igazából most is, hála a ráncfelvarrott kiadásnak. A The Witcher 3: Wild Hunt mellékküldetései mind a mai napig etalonnak számítanak a zsánerben, ahogy a fontosabb karaktereket is betéve ismerik a rajongók, ám mindez mit sem érne, ha egy unalmas, sablonos világot kaptunk volna körítés gyanánt. Erről szerencsére szó sincs, hiszen Velen és Skellige (vagy épp a csodásan festő Toussaint, ha a Blood and Wine-t is belevesszük a szórásba) is szemkápráztató tájakat kínál bebarangolásra, amit ugyan megtehetünk a cikk témáját adó gyorsutazás segítségével is, de van valami utánozhatatlan abban, ahogy Keszeggel az oldalunkon bandukolunk a vadonban, a szél vadul tépázza a fák lombjait, a távolban pedig elkezdenek csatasorba állni a viharfelhők. Egy ilyen kompozíció láttán kinek van kedve a töltőképernyőt bámulni, nemde?
Ez lett volna tehát a rögtönzött listám azokról az RPG-kről, amelyekben csak ritkán éreztem (vagy épp érzem, mivel a Skyrim és a Cyberpunk 2077 rendre elő szokott kerülni) úgy, hogy a térképen kattintgatva szeretném falni a kilométereket. A felsorolás természetesen most is bővíthető lenne az olyan címekkel, mint például a The Legend of Zelda: Breath of the Wild, annak folytatása, a Tears of the Kingdom (sajnos egyikkel sem játszottam, látatlanban pedig nem szándékoztam feltüntetni őket), vagy esetleg a bevezetőben említett Dragon’s Dogma 2 elődje, szóval írjátok meg kommentben, hogy ti mely alkotásokban szoktátok ignorálni ezt a mechanikát!
