Midnite_: Portal 2
2011 kivételesnek számít -- általában évente maximum két játékra tudok
végletesen rákattanni, tavaly viszont három ilyen is akadt. Először a Portal 2 zárt a rajongás börtönébe, aztán a Deus Ex: Human Revolution ültette be magát napi gondolataim közé, év végére pedig az Orcs Must Die! kimaxolása vált ideiglenes életfeladatommá. Végül a Portal 2 mellett teszem le a voksom, és erre pontosan három okot mondok:
1: Tökélyre fejlesztett egy már ismert koncepciót ahelyett, hogy lerombolta volna. Chell hiába néma, karakter nélküli főhős, muszáj azonosulni vele és szeretni: ő a kisember, aki bátran kiáll a korrupt rendszer ellen és végül győz.
2: Nem szeretem a multit, mert általában csak közös lövöldözésről szól, nem valódi csapatmunkáról. Kivéve itt, ahol együttgondolkodás nélkül nem megyünk semmire. Bónusz jóság az ügyes pszichológiai terror Glados részéről, és az, hogy a co-op nem lóg ki a sztori ívéből feltűnően.
3: Ennyire tökéletes, okos és megdöbbentő humora egyetlen játéknak sem volt az előző Portal óta. Az írók megérdemlik a legzseniálisabb karakterek és dialógusok megalkotásáért járó elismerést. A fejtörés mellett a humor a játékélmény legfontosabb és legjobb része, imádtam.
Az év csalódása a The Witcher 2, ami sajnos nem éppen hozta a várt szintet. Nem rossz játék, nem erről van szó, csak éppen az első rész után csalódás: a harc idegesítően monoton, és a története is kicsit gyenge (arról már nem is beszélve, hogy eleinte rettenetesen bugos volt, és taktikázni kellett, hogy elinduljon). Igaz, van pozitív csalódás is, mégpedig a Deus Ex: Human Revolution! Elég nehezen indul be, de a 10. játékóra után már élvezetessé válik.
A letölthető tartalmak terén, aminek nagyon-nagyon örültem, az a Beyond Good and Evil HD! Szerelmes vagyok ama játékba, az egész atmoszféra olyan, mintha a gyermekkorom egyik álomvilága valósulna meg, minden tökéletes.
Videojátékok terén jó év volt a tavalyi!