A House of Tales, amely Brémában alakult 1998-ban, és mit szépítsük, első bemutatkozásuk bizony nem sikerült fényesen: a Mystery of the Druids csúnya volt, buta, idegesítő, akkor és ott senki nem jósolt volna nagy jövőt a srácoknak, bár azért aki ért a műfajhoz, a tervezési és játékbeli hibák mögött azért láthatott kivillanni valami biztatót is. És neki lett igaza! A 2005-ös Moment of Silence egy igazi kis gyöngyszem, amit azóta is jó szívvel ajánlok mindenkinek: a remek, feszes történetvezetéssel, büntetős külsővel megáldott cím egyből az élvonalba repítette a kis csapatot, és bár itt is voltak hibák, egyértelműnek látszott: a műfaj újabb kiváló stúdióval gazdagodott. Mindezt aztán tavaly igazolták is, hiszen az Overclocked ugyancsak remek sztorival és tálalással érkezett (Darths tesztjét ne vegyétek figyelembe, nem ért hozzá :)), így aztán én fel is írtam magamnak a kisokosomba a HoT nevét a „jöhet a következő” rovatba...
Nos, a következő pedig érkezik, ráadásul már a sztori is izgalmas és érdekes: a 15 Days főhőse három modern kori Robin Hood: Cathryn, Mike és Bernard, politikai aktivisták – és mestertolvajok. Gondos tervezés után törnek be a világ legjobban őrzött múzeumaiba és lopnak el értékes festményeket, hogy az így szerzett pénzzel afrikai fejlesztéseket támogassanak. Legutolsó munkájuk Fokvárosban, Afrikában volt, ahonnan a volt rhodesiai (ma Zimbabwe) brit kormányzó, Cecil Rhodes portréját lovasították meg, hogy azon melegében tovább is száguldjanak Londonba, a Modern Museum tárlatának díszét, Winston Churchill arcmását bezsákolni. Eközben a világ egy másik pontján Henston, a brit külügyminiszter hirtelen, rejtélyes körülmények között elhalálozik. A nyomozással megbízott amerikai különleges ügynök, Jack Stern figyelmét felkelti egy hivatalos irat, mely utasításba adja, hogy a miniszter irodájában lógó Cecil Rhodes képet szállítsák át Dél-Afrikába, majd onnan vissza...
A következő tizenöt nap kemény próbatétel elé állítja hőseinket, hiszen nyilván sejthető, hogy a négy ember sorsa, a két történetszál összefonódik, egy bonyolult politikai összeesküvés hálójába kerülünk, és hol az egyik, hol a másik szálon kell továbbhaladnunk: egyrészt érdekes, high tech eszközökkel magunknak kell végrehajtanunk a képlopásokat, másrészt le kell folytatnunk a gyilkossági ügy nyomozását. A nagy kérdés, amelyre választ keresünk, egyszerűnek tűnik: van-e köze a fiatal anarchistáknak a miniszter halálához? Nos, abban biztosak lehetünk: a játék, akárcsak az élet, ezer meglepetést tartogat...
Miután a korábbi sikerek hatására a dtp kiadó 2008 szeptemberében saját szárnyai alá vette a csapatot (értsd: megvették őket, de a srácok független stúdióként dolgozhatnak, miközben a német vállalat anyagi hátterének biztonságát élvezik), abban biztosak lehetünk, hogy a fejlesztést nem zavarják külső körülmények, ezért aztán az én elvárásaim nőttek: remélem, végre a House of Tales kinövi a gyerekbetegségeket, az alapítás óta eltelt bő tíz évben kitanulták a szakmát (hiszen ennek jeleit folyamatosan láttuk az MoTS, majd az Overclocked kapcsán), és egy emlékezetes címmel ajándékoznak meg minket. Persze, ha csak egy újabb, remek, átlagnál jobb kalandcím lesz, az se baj...
Nos, a következő pedig érkezik, ráadásul már a sztori is izgalmas és érdekes: a 15 Days főhőse három modern kori Robin Hood: Cathryn, Mike és Bernard, politikai aktivisták – és mestertolvajok. Gondos tervezés után törnek be a világ legjobban őrzött múzeumaiba és lopnak el értékes festményeket, hogy az így szerzett pénzzel afrikai fejlesztéseket támogassanak. Legutolsó munkájuk Fokvárosban, Afrikában volt, ahonnan a volt rhodesiai (ma Zimbabwe) brit kormányzó, Cecil Rhodes portréját lovasították meg, hogy azon melegében tovább is száguldjanak Londonba, a Modern Museum tárlatának díszét, Winston Churchill arcmását bezsákolni. Eközben a világ egy másik pontján Henston, a brit külügyminiszter hirtelen, rejtélyes körülmények között elhalálozik. A nyomozással megbízott amerikai különleges ügynök, Jack Stern figyelmét felkelti egy hivatalos irat, mely utasításba adja, hogy a miniszter irodájában lógó Cecil Rhodes képet szállítsák át Dél-Afrikába, majd onnan vissza...
A következő tizenöt nap kemény próbatétel elé állítja hőseinket, hiszen nyilván sejthető, hogy a négy ember sorsa, a két történetszál összefonódik, egy bonyolult politikai összeesküvés hálójába kerülünk, és hol az egyik, hol a másik szálon kell továbbhaladnunk: egyrészt érdekes, high tech eszközökkel magunknak kell végrehajtanunk a képlopásokat, másrészt le kell folytatnunk a gyilkossági ügy nyomozását. A nagy kérdés, amelyre választ keresünk, egyszerűnek tűnik: van-e köze a fiatal anarchistáknak a miniszter halálához? Nos, abban biztosak lehetünk: a játék, akárcsak az élet, ezer meglepetést tartogat...
Miután a korábbi sikerek hatására a dtp kiadó 2008 szeptemberében saját szárnyai alá vette a csapatot (értsd: megvették őket, de a srácok független stúdióként dolgozhatnak, miközben a német vállalat anyagi hátterének biztonságát élvezik), abban biztosak lehetünk, hogy a fejlesztést nem zavarják külső körülmények, ezért aztán az én elvárásaim nőttek: remélem, végre a House of Tales kinövi a gyerekbetegségeket, az alapítás óta eltelt bő tíz évben kitanulták a szakmát (hiszen ennek jeleit folyamatosan láttuk az MoTS, majd az Overclocked kapcsán), és egy emlékezetes címmel ajándékoznak meg minket. Persze, ha csak egy újabb, remek, átlagnál jobb kalandcím lesz, az se baj...
. Ha olyasmi lenne mint a Fahrenheit (már nem a történet hanem inkább az irányítás) akkor lehet érdekelne de így sajnos nincs esélye.
