Jó pap holtáig...
Mielőtt nekilátnánk a rágcsálóválasztás rejtelmeinek boncolgatásához, először egy kis történelem (nem ússzátok meg nyári szünet alatt sem, hehe). Az egér elődjét, a trackballt 1946-ban találta föl Ralph Benjamin, egy második világháborús tűzirányító radarrendszer részeként. Készült a Brit Királyi Haditengerészet számára, a korábban alkalmazott botkormány (joystick) helyett, segítségével jelölték meg a légteret átszelő repülőgépek pozícióját, hogy az analóg számítógép kiszámolhassa azok várható röppályáját. Ez az eszköz az előfutára az első valódi egérnek, melynek a görgőjét már nem közvetlenül kézzel kellett mozgatni. 1964-ben John Engelbart és Bill English közös munkájaként született meg az első prototípus, melynek alul elhelyezkedő golyója görgőket mozgatott, ezáltal határozta meg a kurzor síkbeli pozíciójának változását, és bizony elég érdekesen festett.
Formabontó dizájn, fantasztikus ergonómia
Személyi számítógépek mellett először 1973-ban tűnt föl, a mechanikus egereket követték 1980-ban az infravörös ledekkel, majd 1998-ban a lézeres helymeghatározással működő (optikai) egerek, elterjedésük azonban váratott magára. Ezek előnye a kevesebb mozgó alkatrész, mára már szinte nem is kapni másmilyet.
Add a kezed
Ahányan vagyunk, annyiféle kezünk van: tömzsi, hosszú, vékony, vastag ujjakkal; nyilvánvalóan mindenkinek nem lehet kényelmes ugyanaz az egér. Figyelembe véve, hogy ennek tetejébe háromféleképpen markolászhatjuk az eszközt, úgy a lehetőségek száma tovább növekszik, igazán ez utóbbi a meghatározó tényező a helyes választás előzetes meghatározásában.
A tenyeres fogás (palm grip) a legelterjedtebb, ennél ujjaink és tenyerünk nagy része az egéren nyugszik. Ha mindig így tartod “nyomod agyon” a kütyüt, akkor a szélesebb és hosszabb testű, meredekebb hátsó ívvel rendelkező kialakítás a legkényelmesebb. A kéztartás ugyan precíz irányítást tesz lehetővé, de nehezíti a gyors mozdulatok kivitelezését, játékra nem a legalkalmasabb.
A karom-fogás (claw grip) ugyan kevesebb felhasználóra jellemző, de játékosok körében talán a legelterjedtebb, csak ujjunk vége és tenyerünk széle érintkezik az egér felületével. Az erre kialakított formák jellemzően rövidebbek és karcsúbbak, egyenletesen és szolídan íveltek elejüktől a végükig. A fogás előnye a nagyobb mozgékonyság, és elfogadható pontosság, főleg RTS és MOBA játékosok szoktak ehhez a kéztartáshoz.
Az ujjhegy-fogás (tip grip) a legritkább kéztartás, ennél értelemszerűen csak ujjunk hegyével tartjuk kontroll alatt a rágcsálót. Ha így használjuk az egeret, egy csuklótámasz gyakorlatilag kötelező, hogy ne fáradjon kezünk használat közben. Az erre kitalált jószágok a legrövidebbek, a legkönnyebbek és már-már laposak. Ezzel a fogással lehet a legnagyobb gyorsaságot elérni, de pontosságban hátrányban van.
Kerekecske gombocska
Nem mindenkinek kell tizensok gombos egér, de azért a kettő plusz kattintható görgő a minimum, még ha csak böngészünk is. A következő kategória az 5-8 kapcsolóval szerelt egér, ezek a legtöbb igényt kiszolgálják, és gyakorlatilag minden játékban minden gombra találhatunk megfelelő, gyakran használt funkciót. Ezt követik a 9 és még több gombos kütyük, ezeket jó szívvel csak MMO és MOBA játékosoknak tudjuk ajánlani, máskülönben csak “beszáradnak” a nem használt elemek. Gombnak számít a jobbra balra kattintható görgő is, ami az esetek többségében inkább zavaró, mint hasznos, illetve külön plusz lehet a menet közben egyetlen kattintással az érzékenységet (picit később) állító kapcsoló(k) is.
Szorosan ehhez kapcsolódik a szoftver is, mely nélkül egy játékos nem mozdul sehova – e nélkül ugyanis a játékok legtöbbje speciális gombokat nem ismer föl. Magyarán ötnél több gombos rágcsálót csak akkor vegyünk, ha jár hozzá saját program (általában szokott, de láttunk már karón varjút), melynek segítségével megadhatjuk, hogy mely gomb mely billentyűt helyettesíti majd, ezzel áthidalva a lehetséges problémákat. További haszna abban rejlik, hogy megadhatjuk az egér érzékenységét is (DPI, azaz Dot Per Inch-ben kifejezve) – általános aranyszabály, hogy ezt érdemes úgy beállítani, hogy egyetlen “söpréssel” minimum az egész képernyőt át tudja szelni a kurzor.
És ha már itt tartunk ejtünk pár szót a szenzorról is – a túl magas DPI általában kihasználatlan szokott maradni, a legtöbb felhasználónak bőven elég a 6-9 ezer DPI-s érzékelő. Azt figyelembe véve, hogy akadnak modellek, melyeken külön gomb van az érzékenység előre meghatározott skálán való fel-le léptetésére, sőt akad olyan is melyet nyomva tartva nagyon alacsonyra le lehet kapni az értéket (zoomolva, fejlövésekhez hasznos), nem is igazán lesz szükség többre.
Végére hagytuk az első és legfontosabb dolgot: egy vérbeli játékos nem használ vezeték nélküli egeret, több okból kifolyólag: az első a látencia, azaz késik a jel ezáltal nő a reakcióidpő; a második a jelveszteség, ritkán de előfordulhat, hogy kimarad egy kattintás; harmadjára pedig rohadt idegesítő, ha meccs közben kell elemet cserélni. Tényleg ne. Ne tegyétek. A vezetékes az igazi. Környezetbarátabb is.
Extrák
A súlyozhatóság, harisnyázott kábel és a világítás mind-mind olyan tényező, amivel a nagy többségnek valószínűleg nem kell foglalkoznia. Az áthelyezhető súlyok ugyan hasznosak a teljes testreszabásnál, de nem életbevágóak; a harisnyázott kábelre az értelmesebbjének nincs szüksége, mert nem gördeszkázik át a madzagon a székkel (eleve ne rakd olyan helyre ahol felakadhat vagy útban lehet); a világítás meg hát... szóra sem érdemes, úgyis letakarod a kezeddel, meccs közben meg pláne nem azt fogod nézni.
Viszont mindenképpen érdemes elgondolkozni egy jó kis egérpadon, amin könnyedén siklik kis kedvencünk, és a szenzornak is könnyebb a dolga a helymeghatározásnál. Itt szempont még az esetleges plusz csuklótámasz (külön, vagy egérpadon), és a gumírozott, bordázott talp, hogy ne csúszkáljon szanaszét hevesebb mozdulatok elkövetésekor sem.
Igen, tudjuk, hogy ez egy hörcsög. Technikailag mégis egér.
Zárszó
Tudjuk, hogy végső soron a pénztárca lesz a meghatározó tényező, de mielőtt elszánjátok magatokat egy új háziállat tartására, ha egy mód van rá, próbáljátok ki milyen a fogása. Ha ezt nem tehetitek, látogassatok el a gyártó honlapjára és nézzétek meg a mellékelt ábrákat, és fogásotok ismeretében próbáljatok meg választani. És még egy meglátás a végére – ne várjátok azt, hogy egyből a kezetekbe simul (van ilyen is persze). Az egér olyan egy kicsit mint a cipő: be kell törni.
Tud villogni, meg "lélegezni" a fény, meg szépen átmosódni egyikből a másikba. Na ezeket már én se használom.
#1: nem tartjuk soknak, mert a szenzor minőségéről is árulkodik a DPI.
#2: nem átlag a 6-9000, hanem egy afféle határ, lásd első hozzászólónak adott választ (szenzor). A 400 DPI egyébként kb. lassú vánszorgásra elég, egyszer javaslom kipróbálásra. Személy szerint ezt az értéket használom bezoomolva, célzott lövésekhez. Amúgy 3200 amire be van állítva a rágcsálóm plusz-mínusz 800 a léptetés fel és le (Logitech G402).
Ha velünk tartotok, a jövőben egy újabb cikk keretében kicsit jobban beleásunk a dologba, és elmondjuk, mennyit is számít a DPI, mi a túlzás és mi a lényeg egy egér esetében - tisztázandó az esetleges tévképzeteket.