Igen végül is, már szinte teljesen elszakadtam a fórumtól, szerencsémre, vagy ellenkezőleg, most így utólag gondolva, annyira nem bánom. Sőt ezzel párhuzamosan kevesebbet is írtam... Belekezdtem perpillanat a Gilgamesh c. animébe, ami egyelőre ha nem is a legszebb, legjobb, de még is olyan hangulati értékkel bír, ami számomra sokat jelent, már, ami a kritikát illeti. No persze nem ez az egyetlen, amit nézek, két hete elkezdtem a Nevem Earl-t is, amit remélem nem kell bemutatnom senkinek, akinek mégis, annak ajánlom a Comedy Central-t (nem reklám)...

Ha már sikerült magam kiröhögnöm, jöhet egy kis elvontabb ínyencség is, hiszen folytatódik a House, tény, hogy a hőn szeretett TV2-n még az ötödik évadot skandálják, ami így is csoda, a 2-3 évvel ezelőtti lemaradásokhoz képest, sőt hamarosan az évad befejezésével folytatni is fogják a 6. évaddal, ezt még Twitteren olvastam - tudtam, hogy jó ötlet őket felvenni oda. Természetesen ez számomra nem jelent sokat, hiszen nem vagyok az a típus, aki képes TV-t kapcsolni, maximum, ha nemzetközi meccs van, esetleg ha a LOKI hajkurássza a labdát a nagy pályások között. De House-t mai napig még a tévében is megnézem, hiszen, ha nézettségben valamit támogatnék, az ez a sorozat lenne. Tegnap így alvásnak bekészítve beraktam Greg bá' évadnyitó két részét, ami nem meglepő módon elég hosszúra nyúlott ahhoz, hogy ma kóma ala halál legyen, de semmi probléma még élek, hiszen ezért megérte fennmaradni! Azt kell, hogy mondjam eddig ez volt a legjobb nyitás, amit valaha egy sorozatban láttam. Nem szeretném firtatni, mert még spoiler-be sem lenne szívem beszúrni a sztorit. Lényeg, hogy egy nagyon ütős epizód-duót sikerült kikovácsolnia a felelősöknek, ezért is külön gratula. Ezek után merje bárki is megkérdezni, hogy ki House...

Hozzáfűzve csak annyit, hogy eleinte, mint én a nagy sorozat-antiszoc, a House-ra csak úgy tekintettem, mint valami vészhelyzetre, de aztán leesett, hogy ez nem csupán rutin-életmentés, szokatlan és bizarr módon, sőt végül is a rutin szót sem használnám, de elsőre mi jönne le; - keresi néhány hülye a megoldást, van egy sántító eléggé utálatos figura, és végül is eleinte tényleg nagyon idegen az egész, de ez a stílus, ez tényleg a színész igazi tudását tárja világ elé, egyrészt, hogy tényleg képes egy ennyire színes, rejtélyes embert játszani, aki ráadásul úgy érzi jól magát, hogy fájdalmai vannak, no meg persze a gondolkodása, amit lehetetlen követni, főleg megfogni nehéz, hiszen még a legmegmagyarázhatatlanabb dolgokba is képes belekötni úgy, hogy valami racionális maszlagot fűz mellé, persze több kevesebb sikerrel. Hát igen, nem is jár rosszul Hugh Laurie, House-szerepéből hatalmasat kaszál már részenként is (kb 300.000 $\ rész), igen-igen, a tehetségnek ára van, de mégis megéri, örülnek a fejesek, mert a Dr. House sorozat az egyik legnézettebb és legjobban értékelt mind közül, orvosi egyetemeken még oktató-filmek közé és előadásokba is becsempészik a helyzeteket, hiszen az egész sorozat teljesen valóságos alapokon nyugszik, szimplán csak minden megjátszott, mégis egyáltalán nem rugaszkodik el a földtől (kiderül, hogy House is csak ember...) Amit nagyon megszerettem, az a jó kis Laurie-s angol humor, illetve az egész stílus, szuvenírbe meg az egész cselekmény, ami tényleg megmutatja az embereket, csak, valahogy mindenki túl jól nyomja a szövegeket benne, ennyi ami kissé fura, de szerintem ez simán lenyelhető neki. Aki még nem kattant rá, annak ajánlom legalább az első tíz részt figyelmébe, hiszen egy rész alapján nem ítélünk!

Körülbelül ennyi lett volna, amit szerettem volna megosztani, remélem pár embernek meghoztam a kedvét egy kis izgalmas Vészhelyzethez. :D