Aki nem ismerné,annak először is nagy vonalakban vázolom a bandát.Az együttes 1994-ben alakult Atlantában.A bemutatkozó lemezüket Sevendust címmel jelentették meg 1997-ben.Zenéjüket talán a NU és a modern metal keverékeként lehetne legjobban jellemezni egy csipetnyi HC-vel nyakonöntve.Bár ez utóbbi az évek alatt kicsit megkopott.Az új lemezük a hetedik a sorban,tehát nem nevezhetnénk őket egy lusta bagázsnak.A fejlődés nagyon jól hallható az egyes albumokon,mindegyik jobb az előzőnél.A Chapter VII egyfajta esszenciája a Dusték eddigi munkásságának.
Ami annak idején megfogott a zenéjükben az az afro-amerikai énekes,Lajon Whiterspoon,hangja.Ha kell bömböl,mint egy állat,de a következő pillanatban már hatalmas és lágy dallamokra is képes.Aki ismeri a Living Colour nevezetű zseniális bandát és énekesüket,Corey Glovert,az nagyjából képben lehet Lajon hangi adottságaival.A vokálokból azonban a zenekar többi tagja is rendszeresen kiveszi a részét.A gitárosok(Sonny Majo és John Connolly) játéka kicsit jellegtelen,de nem rossz.Messze jobb,mint az eddigi lemezeken.Ugyanaz a bajom,mint a Disturbednél;a szaggatott témák nagyon jók kb. 5 percig,utána rettentő unalmasak.A dobos(Morgan Rose) és a basszusgitáros(Vinnie Hornsby) ellenben nagyon kreatívan és sziklaszilárdan alapoz.Éppen miattuk lesz a zenei összkép,a kicsit szürke gitárjáték ellenére is,átlagon felüli.
A Hetedik Fejezeten tizenegy dal sorakozik,melyek közül háromban illusztris vendégeket hallhatunk.A Hope-ban az Alter Brigde gitárosa(Mark Tremonti),míg a Sorrow-ban annak énekese(Myles Kennedy - Imádom a hangját!
) vendégeskedik.(Az Alter Bridge egy 10/10-es modern grunge banda.)A The Past-ban pedig Chris Daughtry(American Idol) dalol egyet Lajonnal.A számok egységesen magas színvonalúak,azonban három mégis jobban a tetszik a többinél.Ezek pedig:a már korábban is említett Sorrow,a riffelősebb Scapegoat és a záró Walk Away.
Futáshoz tökéletes zene,főleg amikor a lemenő nap fényénél versenyzek a 17:05-ös busszal,miközben a fülembe bömböl a Walk Away.
Értékelés:
A modern metal mezőnyhöz képest: 10/8.5
Magukhoz képest: 10/10
Már látom ezt is szénné fogom hallgatni,mint a 2005-ös Next-et vagy az azt követő Alpha-t.
