Dead Island

Kezdetben még nem valami bonyolult a játék, a fő az, hogy a túlélőkkel együtt, egymást segítve valamiféle biztonságos menedéket teremtsünk, később ennek fenntartása, és a közösség ellátása lesz az ideiglenes cél. A kijutás érdekében bármit, csakhogy a szigeten nem mi vagyunk az egyetlen túlélők. A megmaradt embereket felkutatva küldetéseket kell végrehajtani. Ez eleinte többnyire csak abból áll, hogy a szeretteikért aggódó emberek rokonait kell felkutatni, vagy valami fontosat vagy kevésbé fontosat eljuttatni A-ból B-be. Ám a szigeten egyre jobban terjed a fertőzés, egyre több lesz a hús után éhező élőhalott, a küldetések is egyre veszélyesebbek és nehezebbek, összetettebbek. A kaland során több életben maradt, testileg sértetlen, ám lelkileg összeroppant közösséggel találkozunk, ezek a mellékszálak. Megnyerhetjük egyes emberek bizalmát azzal, hogy küldetéseket hajtunk végre nekik, persze a bizalom csak képletesen értve, ugyanis az vajmi keveset ér a létfontosságú dolgokhoz képest egy ilyen helyzetben. A létfenntartáshoz ez esetben csak pénzre, fegyverre és XP-re van szükség, semmi másra. A szintlépésekkor újabb és újabb fegyvereket vehetünk fel, ezeknek a fejlesztéséhez és javításához pedig elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű pénz. És ha már a szintlépésre került a szó. A nagykönyvben megírtak szerint egy zombi megölésekor XP-t kapunk, csak úgy mint a küldetések elvégzése után, egy adott mennyiségű XP begyűjtve pedig karakterünk szintet lép. A szintlépésekkor egy-egy pontot kapunk, amit a különböző skillek fejlesztésére költhetünk. A skilleknél három csoportot lehet megkülönböztetni. Egy az általunk formált karakter különleges képességeit építi, egy a fegyverek kezelésével kapcsolatos, és egy a túléléshez szükséges általánosságokat tartalmazza. A játék során ezeket fejleszthetjük, így alkotva egy, a játékstílusunknak megfelelő képességekkel rendelkező karaktert. 

Akik tudják, hogy mi van a felszín alatt, azok jogosan kételkednek a játék grafikájával kapcsolatban, de őket most nyugodt szívvel nyugtatom meg, a Chrome 5 remekül teljesíti szolgálatát (főleg az eddigiekhez képest), bár ahogy azt már megszokhattuk, hiányosságok és kisebb-nagyobb hibák jócskán találhatók a játékban. Vegyük például az egyes helyeken a lassan betöltődő vagy rosszabb esetben bugos, valójában nem is létező textúrákat, vagy a karakterek kidolgozottságát. Szerény véleményem szerint az árnyékolás is kissé összecsapott munka, én ezt véltem felfedezni, de ennek ellenére mind az erdők, mind a homokos tengerpartok gyönyörűen festenek, szinte már elhittem, hogy valójában egy napfényes, egyenlítői Paradicsomban süttetem a hasam. Aztán jöttek a zombik, akikkel semmi problémám nem volt, majd a túlélők, a még nem említett „részletességgel”. Ha az arcokon és annak kidolgozásán túl is lépünk, a mimika lesz a következő, amin megakadhat az ember szeme. Eléggé félresikerült eredmények születtek… Bevallom, jómagam nem vagyok rendkívül igényes erre, de ha még nekem is feltűnt, ami konkrétan nem nevezhető létező elemnek, ott már vannak problémák. Ezektől a talán már szőrszálhasogatásnak nevezhető kliséktől eltekintve tényleg egy kevésbé igényes, ám gyönyörű tájban irthatjuk a férgesét. 

Maga a hangulat magával ragadó, ám csöppet sem eredeti, hisz a megannyi zombis játék, film, sorozat, vagy képregény egymáshoz képest sem mutatnak lehengerlő mennyiségű eltérést. Van egy vírus, vannak a vírusra immunisak, vagy véletlen túlélők, a cél pedig az életben maradás. A Dead Island semmiben nem különbözik ezektől a mára már közhelyes elemekkel teletömött alkotásoktól, talán nem is baj. Ha sokban nem is különbözik a többi hasonló sztorival rendelkező remekműtől, de minimális egyediséget mindenképpen mutat, ez köszönhető magának a helyszínnek. Végülis kell annál jobb alaphelyzet, hogy egy nyaraló Paradicsom hemzseg a hörgő élőhalottaktól? Ugyan, mégis ki hagyná ki ezt a kalandot?! 

Az FPS nézetet jóval a megjelenés előtt furcsálltam,de aztán jöttek az első játékmenet videók, és valahogy úgy éreztem, ez valami olyan, ami már nagyon hiányzott az életemből. Így van ez a harcrendszerrel is, ami ugyan a „kasztok” miatt hagy némi kívánnivalót maga után (értsd: annak ellenére, hogy egy fegyverspecialistával vagy, nem fogsz hamarabb fegyverhez jutni, mint bármelyik másik karakterrel), de alapvetően élvezhető, még annak ellenére is, hogy nem valami változatos. Eleinte bátran vetettem magam a több tucat zombi elé, de a játék végéhez közeledve már inkább elkerültem őket, vagy elfutottam mellettük, mondván, nem fogok ezzel most szarakodni. 

Fegyverek terén nincs hatalmas mennyiségű választék, de ami van, azt legalább fejleszthetjük. Az utcákon illetve a házakban különféle dolgokat találhatunk, mint például szögek, amikkel kirittyentve a baseball ütőnket nagyobb sebzéshez juttathatjuk az adott fegyvert. Ezeket a fejlesztéseket, és ezek mellett reparálásokat is munkapadokon végezhetjük, melyek a városok különböző pontjain találhatók meg. Amit kissé furcsálltam, hogy ezekért a fejlesztésekért, amiket mi magunk végzünk, pluszba fizetni kell. Ez nem feltétlen nagy baj, ugyanis a játékban amerre csak nézünk, elhagyott pénztárcák és bőröndök fetrengenek, legtöbben pénz is található dögivel. A mi pénztárcánk nem csak fejlesztésekkor és vásárlásokkor lesz vékonyabb, az elhalálozásokkor is jó sok pénzt veszthetünk, ugyanis ha meghalunk, a pénzünknek egy bizonyos százaléka elveszik. 

A játék végigjátszható egyedül, valamit a már fentebb emlegetett kooperatív játékmódban. Utóbbi nem igazán javít a játékélményen, csupán maga a tudat lehet megnyugtató, hogy rajtunk kívül is van valaki a szigeten, aki az elkényeztetett emberek között tesz is valamit a bujdosáson kívül. És ha már szóba jött a végigjátszás. Szerencsére ez nem egy pár óra alatt kivégezhető alkotás, a fő küldetések elvégzése körülbelül 18-20 órát vesz igénybe, a mellékküldetések pedig ezt az időt minimum duplázzák. 

Rossz hír viszont, hogy a lehengerlő tájakon és a zombikon kívül a Dead Island semmit nem tud felmutatni. Az akciókedvelőknek ez valljuk be, vajmi kevés… Ezt a játékot kizárólag zombi kedvelőknek tudom ajánlani, olyanoknak, akiknek örömet okoz, ha egy evezőlapáttal, uram bocsáss, egy baltával fejbe vághatnak valamit, aminek cafatok lógnak a pofájából, hörög, kapálózik, és mindenáron húst akar enni.