Sohase mond, hogy soha, avagy "Az akkor volt, most meg most van" jegyében ugyanis a RadioShack éppen erre készül, ugyanis a több, mint 65 millió ügyfelük nevét, lakcímüket, valamint 13 millió darab e-mail címet, illetve rögzített vásárlási szokásokat ajánlottak fel árverésre, várva a legmagasabb ajánlatot.

Tették mindezt annak ellenére, hogy a saját online adatvédelmi szabályzatuk egyértelműen kimondja:

"We will not sell or rent your personally identifiable information to anyone at any time. We will not use any personal information beyond what is necessary to assist us in delivering to you the services you have requested. We may send personally identifiable information about you to other organizations when: We have your consent to share the information (you will be provided the opportunity to opt-out if you desire)."

Vagyis soha nem használjuk jogellenesen, nem adjuk el más szervezeteknek, blablabla. Ahogy azt a The Washington Post cikkében írják, annak idején a RadioShack volt az egyik legelső, akik a név és lakcím mellé automatikusan elkezdték begyűjteni az ügyfelek telefonszámait is, ám a rutinszerű bekérés mellé tették a szigorú adatvédelmi politikájukat is, amellyel a fogyasztók bizalmát sikerült is kiérdemelniük.

A mostani váratlan és etikátlan lépésük - melyben viszont ennek ellenére mégis eladnák a személyes adatokat - szerencsére még nem történt meg, ugyanis ezt előzetesen jóvá kellene hagynia Delaware illetékes csőd bíróságának is. Illetve várhatóan az FTC (U.S. Federal Trade Commission) azaz az amerikai fogyasztóvédelmi hatóság is közbeléphet még az ügyben.

Ha valaki most arra gondol, hogy ilyen csak és kizárólag "kisebb kaliberű" vagy kevésbé ismert cégeknél fordulhat elő, akkor említsük meg gyorsan, hogy például maga a Facebook már több ízben is áthágta saját adatvédelmi ígéreteit, gyakorlatát, amikor a felhasználók adatait direktben eladta hirdetési cégeknek. Ahogy egy cikkben találóan megfogalmazták: "A Facebook adatvédelmi elvei a kezdetekkor egyetlen sorba elfértek ('senkinek nem adunk semmit'), ma viszont egy jó jogásznak is napok kellenének a hosszú szöveg értelmezéséhez."

Mindenesetre bármi is szerepel egy adott adatvédelmi nyilatkozatban, az "nem Szentírás", hanem mindig csak annyit ér, amennyit a valóságban be is tartanak belőle. Persze ez alól a kötelezettségek alól egy tökéletes világban elvileg ugye egy csődeljárásnak sem volna szabad felmentést adnia.

Egy illúzióval megint kevesebb, a szituációval kapcsolatban nekünk Rejtő Jenő: Az elátkozott part című könyve ugrott be:

"Jámbor ember vagyok, talán azért, mert anyai ágon egy nagybátyám kántor volt, és már kora ifjúságomban magamba szívtam a jó erkölcs törvényeinek tiszteletét. Ezért csak a legritkább esetben szánom rá magamat arra, hogy Márta napján lopjak. Mártának hívták az anyámat, és ez a nap nagy tiszteletben áll előttem. Van néhány parancsolatom, amelyeket minden körülmények között megtartok.

1. Kerüld a civódást és a nyers erőszakot.
2. Kerüld a kötekedő embert.
3. Igyekezz szelíd rábeszéléssel hatni felebarátaidra.
4. Ne hivatkozz mentő tanúkra, mert mit érsz vele, ha ismerőseidet bezárják?
5. Ne tégy hamis esküt, csak ha muszáj.
6. Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.
7. Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy, mint embertársaid.
8. Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő..."