Először is én az évet rögtön egy Xbox 360 megvételével indítottam, ami köszöni jól van. Először természetesen a régebbi exkluzív nyalánkságokkal indítottam, amik közül legjobban a Gears of War 2. tetszett meg, de hogy 2009-es játékot mondjak, az első ilyen a Naruto - The Broken Bond volt, ami egy kellemes platformjáték, tele zseniális ötletekkel, egyszerű, de nagyszerű harcrendszerrel, sandboxra hajazó játékmenettel. Aztán rögtön két Capcom csoda örvendeztetett meg, a zseniális, bár inkább akciójátékra jellemző elemekkel tarkított Resident Evil 5. és a nemrég PC-re is megjelent számomra nosztalgikus élményt nyújtó Street Fighter 4. Jobban belegondolva nekem az egyetlen PC-s cím ebben az évben a The Sims 3. volt, amivel közel negyven órát töltöttem el, tulajdonképpen ez volt az a játék idén, amivel eddig a legtöbbet játszottam, és ez nem annak volt köszönhető, mert annyira megtetszett a harmadik Sims, hanem annak, hogy az idei játékok rendkívül rövidek! Talán még a meglepően zseniális Wolverine sem tartott tovább két-három napnál, pedig ez a játék egy nagy cím volt számomra idén. Aztán volt még nekünk Prototypeunk is, ami valóban király lett, bár sztori-módozat téren ez sem tartott tovább hét és fél óra hosszánál. A Batman Arkham Asylum engem is levett a lábamról, és a sztori végigtolása óta rendszeresen bóklászok Arkham szigetén, bár az engem is dühít, hogy a Jokert csak a PS3 tulajok vehetik irányításuk alá huzamosabb ideig. Voltak természetesen csalódások is, kellemesek és kellemetlenek is. Kezdem az utóbbiakkal, itt van az új Harry Potter rögtön, amitől ugyan sokat nem vártam, de az előző, rendkívül élvezetes részhez képest igencsak alulmaradt, akárcsak a film, mondjuk abból már az ötödik rész sem volt jó darab. A G-Force - Rágcsávók játékváltozatában viszont bíztam, de sajnos a játék felénél rendkívül ráuntam, sajnos elsődleges oka ennek az unalmas helyszínek voltak. Most jöjjenek a kellemes csalódások: az első cím a Transformers - The Revenge of the Fallen, kövezzetek meg, de nekem még a film is tűrhető volt, a játék, meg ugyan se nem jó, se nem hosszú, de abszolút szórakoztató ud lenni egy unalmas délutánon, ahhoz képest meg kész unikum, hogy mennyire nem vártam tőle semmit sem. Aztán itt volt a Mortal Kombat és a DC Univerzum csatározása is, amit mindenki elmondott fűnek fának, mégis többnyire érdekelt játék lett belőle, mondjuk a DLC-t sajnos törölték...A Lord of The Rings Conquest sem volt olyan szar, amilyennek mindenki beállította, nekem igenis mulatságos egy játék volt, multiplayer kategóriában meg tök poén volt egymást gyapálni az ismert karakterekkel. Nem szabad kifelejtenem a Wolfensteint sem, amiről egyel lejjebb olvashatjátok a cikkemet, ez a játék is tipikusan az a kategória, amit mindenki lehord, aztán meg csak azt látjuk, hogy mindenki a multit nyüstöli. Ha valaki azt kérdezi, hogy melyek azok a játékok, amikkel idén baráti társaságban a legjobban szórakoztam az a Guitar Hero World Tour, a Scene It!? Box Office Smash, a Left 4 Dead és a Halo 3. (az utóbbi kettő ugyan nem idei, de még mindig a kedvenceink)

Folyt. köv.